Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
20. országos ülés május 31. 1869. 293 aás minden őrája a nemzetnek több mint 600 forintjába kerül, és igy Schvarcz Gyula beszéde az országnak több mint 600 forintjába került. (Derültség.) Nem akarom ezzel, tisztelt ház, azt mondani, mintha Schvarcz Gyula beszéde többet nem érne, vagy legalább csak annyit; (Derültség) hanem én részemről nem tartanám tanácsosnak, őt, illetőleg az ő áilitásait mindenben megczáfolnom azért, mert azon czáfolatot a hazára nézve én csakugyan drágának tartanám. Csak egy pár megjegyzést kívánok tenni Schvarcz Gyula képviselő ur beszédére, nevezetesen arra, hol azt mondja, hogy a hadi költséget nem az országgyűlés, hanem a delegatio szavazza meg. Ha Schvarcz Gyula képviselő ur megmondta volna azt, hogy azon hadi költségek, illetőleg az egész költségvetés, mielőtt a delegatio elé kerülne, a mi felelős magyar kormányunk befolyásával készíttetik: akkor mindazon nyo- , matek, melyet ezen állításának adni akart, elenyészett volna; elenyészett volna pedig azért, mert én nem hiszem, hogy lehetséges volna, hogy a parlamentalis magyar minisztérium befolyást gyakoroljon oly költségvetés ke'szitésére, mely az ország érdekei ellen készült; és ha befolyást gyakorolt volna : akkor, ugy hiszem, ezen ház azon minisztériumnak a birája, ezen ház felelősségre fogja azon minisztériumot vonni. Akarok még Jókai képviselő ur minapi beszédére egy észrevételt tenni, mert ugy tudom, hogy azt még senki nem taglalta. Nevezetesen azt mondja beszédében, hogy a delegatio nem ügyelt arra: vajon azon milliók, melyek megszavaztattak, csakugyan azon czélokra fordittattak-e, melyekre megszavaztattak. En ugy tudom, a törvény nemcsak a közös minisztert kötelezi számadásra, de ugy tudom, a törvény 7 egyúttal a delegatiót is kötelezi arra, hogy számadását megvizsgálja. Most átmegyek röviden azon kérdésre, mely j még igen kevéssé szellőztetett ezen vitában; nevezetesen pedig a megyékre vonatkozólag akarok egy igen rövid megjegyzést tenni. Tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán ur azt mondja javaslatában : terjeszszük ki a felelősséget a megyékre, és a felelősséget alkalmazzuk azután a rendes bíróság és köztörvény utján. En sajnálom, hogy nem fogadhatom el ezen javaslatot igy, a hogy előadatott; nem, azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ez esetben magának az országgyűlésnek jogai csorbulnának; csorbulnának pedig azért, mert minisztériumunk felelőssége akkor csakis azon tényekre és mulasztásokra szoríttatnék, a melyek a minisztérium saját tényei és mulasztásai. Mondom, szoríttatnék, mert ugy tudom, hogy jelenleg minisztériumunk nem csak saját tényeiért és mulasztásaiért felel, hanem felel azon mulasztásokért is, a melyeket a helyhatóságokban nem akadályoztatott meg. Én pedig részemről, mint képviselő, ezen parlament jogait csorbítani sehogy sem akarom. (Helyeslés jobb felől.) Engedjék még meg, hogy röviden megjegyezzem azt, hogy kormányunk parlamentáris kormányi minőségét is elvesztené; elvesztené azért, mert, ha a rendes bíróság aztán a minisztérium eljárása felett az országgyűlés nézetével ellenkezőleg ítélne : az országgyűlés kénytelen volna oly minisztériumot fentartani, melynek nézetét nem osztja. Engedjék meg, ez így van: és én azt mondom, hogy a ki ezen országgyűlés jogait csorbítani akarja, a nép hatalmát akarja csorbítani : mert mi a nép hatalmát képviseljük itt. Ezzel bebizonyítottam azt : mily igaztalan azon vád, hogy mi bureaucratiát, miniszteri omnipotentiát akarunk, a mikor a parlamentálismust akarjuk megmenteni, és bebizonyítottam azt, hogy az ellenzéket mily vád érhetné, ha egyátalában vádakkal fellépni akarnánk. Ezzel egyúttal meg van felelve Nyáry Pál képviselőtársunk azon észrevételére is, hogy: rombolni, nem jelent annyit, mint javítani. De engedjék meg, uraim! conserválni sem jelent mindig annyit, mint javítani; sőt conserválni a fenforgó esetben többet tesz, mint rombolni; mert a ki a megyéket azon jogokkal, melyeket jelenleg gyakorolnak, conserválni akarja, az a parlamentálismust akarja lerombolni. (Uqy van! jobb felől.) A. sajtót illetőleg csak egy észrevételt akarok tenni. Igen szívesen követném a tisztelt ellenzék azon kívánságát, hogy a sajtó köztörvények alá helyeztessék; hanem addig, mig köztörvényeink azt, a ki nemes embert és szabad királyi városi polgárt rágalmaz, 100 forintnyi, a ki pedig más becsületes embert rágalmaz, azt csak 20 forintnyi birsággal rendelik büntetni: addig nem osztozhatom nezetökben, és ezen törvénynek nem kívánnám alá rendelni a sajtóvétségeket, hanem addig inkább a sajtótörvények mellett maradok, a melyek a jogegyenlőség elvét követik. (Helyeslés jobb felől.) Irányi képviselő ur azt monda, hogy szerencsétlenség az, hogy vannak képviselők, a kik az udvarnak tetszeni kivannak. Engedje meg Irányi képviselő ur: én azt hiszem, találkoznak mindig képviselők, a kik szeretnek nem annyira az országgyűléshez, mint inkább a publicumhoz szólni; és én ezt még nagyobb, vagy legalább is szintoly nagy szerencsétlenségnek tartom. Pártolom a bizottság felirati javaslatát. (Helyeslés joblról.)
