Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

294 20. országos üiés május 31. 1869. Dietrich Ignácz : T. ház! (Szavazzunk!) Már a múlt alkalommal a viták közben hallottam e felszóllalást: szavazzunk! most ismét hallom e szót: szavazzunk! A kik felszólalnak, nem tisztelik a ház szabályait, melyek szerint a szólási jogot senkitői megvonni nem szabad. Azt pedig kívánhatom, s kívánhatja mindenki, hogy tiszteletben tartassanak a házszabályok; szólási jogomtól el nem állok. Az előttem szóló képviselő ur, mintegy szemrehányást tesz Svarcz Gyula képviselőtársamnak, hogy annyi ideig beszélt, mi az országnak nem kevesebb mint 600 írtjába került. Erre azt jegyzem meg, hogy a múlt alkalommal, s ma is az igazságügyi miniszter úrtól hallottam, hogy „10 napi időt vesztegettünk a vitára." (Zaj. Elnök csenget.) En azon nézetben vagyok, hogy ha valamely tárgyat alaposan megvitatunk, s ez által jó törvényeket alkotunk, vagy jól cselekszünk, sokkal jobban teljesítjük törvényhozói kötelességünket, ha mindent megvitatva, óvatosabban haladunk, mintha elhamarkodva törvényeket alkotunk, melyek a bírálatot ki nem állják, milyen a múlt országgyűlésnek számos törvénye. Megvallom igazán, én is ugy vagyok meggyőződve, hogy e felirati vitának fő tárgya, a közjogi kérdés, mindkét oldalról oly kimeritőleg van már megvitatva, hogy azt bátran merném ite'let alá bocsátani, ha e kérdés felett egy független, e házon kivül álld biró, maga a nemzet mondaná ki ítéletét. De miután e vitánk ke'rdése felett, egy a házban levő biróság, t. i. a jobboldali többség fog ítéletet mondani, s az az ellenzék érveinek alaposságáról, mint látszik, még nincs meggyőződve : szükségesnek tartom a vita tovább folytatását. Szükségesnek tartom a vita folytatását annál is inkább, mert Eötvös József b. miniszter és képviselő társunk figyelmeztetett bennünket, miszerint a reformkérdések, is összeköttetésben állnak a közjogi alappal. Azt mondta ugyanis, hogy minden reformkérdés, mely ezen közjog alapján oldatik meg, csak ezen közjogi alapot fogja megerősíteni. En igazán megvallom, hogy aggodalommal tekintek azon törvényjavaslatok elé, melyeket a kormány a reform tárgyában fog előterjeszteni, mert attől félek, hogy azok ugy vannak összeállítva, hogy ezen közjogi alapot fogják megerősiteni. Azért én, ki nem vagyok ezen közjogi alappal megelégedve, kétszeresen kötelességemnek tartom, ezen közjogi alap ellen küzdeni, hogy azt a reform törvényjavaslatok meg ne erősíthessék. Előttem szóló képviselőtársaim az ellenzékből, a közjogi alapot, az 1867. XH-dik közösügyi törvényt , politikai , nemzetgazdasági, államjogi és ^következményi szempontokból támadták meg. En a törvény fegyverével fogok ellene harczolni, és tüzetesen akarom taglalni, tüzetesen akarom kimutatni ezen törvény hiányát : hogy megmutassam, miként ezen törvény nem életrevaló. Igaz, és ugy látszik, igen bajos a törvényekre való hivatkozás; igen használhatlan fegyvernek nyilváníttatott ez már a házban is : mert a mait alkalommal a túlsó oldalon egy szónok elismerte, hogy Magyarország önállósága és függetlensége azon naptól fogva is, melyben a pragmatica sanctio elfogadtatott, megvolt ugyan papiroson, a törvényekben; de nem volt meg a gyakorlati életben, és hogy az országgyűlésnek, ezen gyakorlati helyzettel szemben, nem lehetett elővennie a Corpus Jurist. Megvallom, midőn e házban, a törvényhozás házában, a törvényalkotásnak, a törvény megőrzésének, a törvény tiszteletének szentélyében mi ugy nyilatkozunk a törvények ereje felett : akkor nem lehet messze már azon idő, midőn egy korcs nemzedék az apák rósz példája után indulva, Magyarországnak nevét is kitörli a törvénykönyvből. (Ellenmondás. Zaj.) Zsedényi képviselő ur még tovább ment múltkori beszédében s azt mondotta, hogy a mi eleink a pragmatica sanctionak alapján létesült kettős állam fogalmáról már akkor mondtak le, midőn Magyarország Németország fejedelmét választotta meg királyává. En ugy látom, ezzel épenséggel nem támogatja a közösügyi törvényt, mert maga ezen közösügyi törvény sem arra helyezi a közösséget, hogy a fejedelem egy; hanem hozzá teszi, hogy épen a pragmatica sanctio megkötésekor — tehát nem 1527-ben, midőn Magyarország királyának német fejedelmet választott meg, hanem 1723-ban — mondatott ki az, hogy a többi örökös tartományok országai Magyarországgal birtoklandók. Bátorkodom hivatkozni épen a jelenlevő püspök ur által kiadott történelem egyik lapjára, mely ujabban 1863-ban adatott ki. Ezen mű V. kötete 67-ik oldalán igen szépen megmagyarázza, hogy micsoda hatálya van azon personál uniónak, és hogy az által Magyarország semmiféle reális összeköttetésbe nem jutott a többi tartományokkal, és hogy ősi alkotmányából egy hajszálnyit sem vesztett. De hivatkozom az 1723 : 1. és 3. t. cz.-re, továbbá az 1723 : 97., 98., 101., 102., az 1841 : 8., 9., 11., 179% : 10., 12., 19. törvényczikkekre, melyek a 48-ki törvények előtt alkottattak, s melyek Magyarország önállóságát és függetlenségét a pragmatica sanctio létezése mellett is elismerték. A 48-kiXVIII.t. czikk 6.§-a egészen tüzetesen meghatározza a birodalmi kapcsolat fogalmát. Azt módja t. i, hogy ezen birodalmi kap-