Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
292 20. országos ülés május 31. 1869. gástalan választások eredményét fogom tehát közölni. (Halljuk!) Jobb oldali egyhangú választás volt 51, bal oldaü 36; azonban a bal oldaliak ezek közt termékenyebb vidékekre esvén, de amúgy is még az 186 5 /e-iki statistíkai közleményekből kimutathatólag több választót helyezvén kilátásba, ha fölül nem haladják is, de mindenesetre utóiérik a jobb oldali egyhangú kerületek szavazatainak hirlapilag vagy magán utón jelzett számértékét. E szerint most csak azt kell kérdenünk: hány szavazat esett a bal-, és hány a jobb oldalra, oly kerületekben, hol a képviselők szavazattöbbséggel győztek 1 ? (Halljuk!) E kérdésre t. barátom Gonda képviselő ur és én azon feleletet adjuk, hogy a balra esett 166,356, a jobbra esett 153,904: tehát kisebbségünk meglehetősen tekintélyes, a mennyiben a házon kivül 12,452 szavazat többséget mutatna a bal oldal részére a szorosabb értelemben vett Magyarországról. (Zaj. Elnök csenget.) Azt állítom még egyszer, hogy ebből nem azt következtetem, hogy a ház illegitim többséggel kormányoz ; hanem azt, hogy, nekünk, a házon belüli kisebbségnek tán mégis van jogunk megkérni a ház többségét, hogy legyen tekintettel a közvéleményre a házon kivül is. Mert ha egyes számtételekben csalódhattunk is tessék utána számolni: ha betudjuk a kizárt iparosok ezreit. kik 1865-bén választási jogot gyakoroltak, akkor nehezen fogunk csalódni. Ez volt alázatos előterjesztésem. (Halljuk már! Zaj.) Egyébiránt, ha a ház túlsó oldalán nem méltóztatik továbbá türelemmel lenni irántam, (Közbeszólás jobb felöl: Elég volt! bal felöl: Halljuk!) bátor vagyok csak két szóval, vagy talán három-négygyel befejezni beszédemet. Egy példát hozok csak fel Angliából a tory kormány ideje'ből. (Halljuk!) Két év előtt szerencsém volt John Bright-tel beszélhetni (Derültség, zaj.) Es mit mondott Brigkt? Angliában akkor nagy izgalmak voltak, és miután többnyire azt fejezték ki radicalis körökben, hogy az angol parlament nem kifejezése többé a közvéleménynek, bátor voltam magától a radicalis párt fejétől e kérdésre feleletet kérni, és ő azt monda, hogy maga a tory minisztérium eljárásra megerősítette a radicalis körök e nézetét, a tory minisztériumnak azon eljárása, hogy élére állt a reformbillnek, habár nem is egészen, hanem a buckinghami labdacsok alakjában, melyekkel földrengéseket akartak meggyógyítani. Disraeli, monda Bright, maga bevallotta közvetve, hogy a parliamenti többség nem képviselte többé a közvéleményt, akkor, a midőn ő és toryjai élére állottak ugyanazon reformmozgalomnak, mely a kormányt az ellenzék részéről elseprendő. (Nagy zaj ]obb oldalon.) Kérem tehát a többséget, fogadja el azon bölcs tanácsot, mely Bright szavaiban rejlik, és legyen engedékenységgel, hajlékonysággal a bal oldal ellenzéki törekvései iránt. És ha majd a. többség törvényjavaslatokat dolgoz ki, harzafiulag kérem, vegye tekintetbe, hogy azért, mert e házban törvényesen képviseli a többséget, azért de facto erkölcsi kötelessége tekintetbe vennie a nagyon tekintélyes „kisebbséget* a házon kivül is. Nálunk nem jött még el az idő, hogy a Mr. Harek kisebbségi képviseltetése törvényhozásilag szóba jöhessen, miként Angliában, hol e kérdéssel nem csak Stuart Mill, de Earl Grey is foglalkoznak: de azért a tanulság a fönebbiekből, ugy hiszem, mégis sokkal tisztább, világosabb, semhogy félremagyarázásra okot szolgáltathatna. Nézeteimet körülbelül a következőkben fejezhetem ki: először a jelen közjogi alap megakadályozza a korszerű reformokat, mert nem hagy pénzt ezen reformok keresztülvitelére, s mert nem köti meg ama láthatatlan kezet, melyet az igazságügyi miniszter ur emiitett, a mely ellensége minden korszerű haladásnak. Másodszor nézetem az, hogy nem kívánunk lehetetlent mi, kik eltörlését kívánjuk a delegatiónak, a közös minisztériumnak, és önálló magyar külön pénzügyet, külön hadügyet és külön külügyet, szóval persona! uniót létesíteni kívánunk ; nem kívánunk lehetetlent, t. i. azon esetben, hogy ha azon láthatatlan kéz nem erősebb, mint a mi alkotmányunk. Ezek voltak nézeteim. Kérem a t. többséget, legyen körültekintő a házon kivül. Minthogy pedig a bizottság által benyújtott válaszfelirati javaslat nézetei egészen más szempontból indulnak ki, nem vagyok oly szerencsés, hogy azt a részletes vita alapjául elfogadjam. (Zajos éljertzés a szélső bal oldalon és helyeslés a bal középen.) Rudnay István: T. ház! (Eláll! eláll! Elnök csenget.) Ha az igen t. bal oldal szónokai is elállanak, akkor én is elállók, (Halljuk !) Tisstelt ház! Nem akarom az előttem szólott Schvarcz Gyula képviselő ur példáját követni ; nem, azért, mert egy részt ugy vagyok meggyőződve, hogy az érvek már a napokban mindkét oldalról annyira kimerittettek, hogy ujat, okosabbat mondani alig lehet, másiészt pedig, mert tudom, hogy tanácskozásunk minden órája — nagyon sajnálom, hogy Schvarcz Gyula képviselő ur kimegy és ezt nem akarja meghallgatni — mondom, nem azért, mert a tanácsko-
