Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
284 20- országos Plés május 31. 1869. mum, az élet drágulásával szemben, még magában véve sem nyújthat egy korszerű műveltségű elemi tanitőnak vigasztalást ; arra pedig, hogy községeink tulnyomólag nagyobb értéket fognának ezentúl elemi tanítóiknak kiszolgáltatni, 300 forintnyi minimumnál, ennek feltevésére legalább is, községeink adóhátralékainak nem ismerése mellett, optimismus kívántatik. Hát ugyan gymnasiumi, reáltanodái, egyetemi, műegyetemi, akadémiai tanárainkat mivel kecsegtetik? Mivel kecsegtetik a tanitóképezdéket ? Azt hiszem, önök magok sem fogják uraim, közmivelődésünk mind e magasabb tényezőit más támogatással kecsegtethetni. Miből akarják önök a hiányző tanodái épületeket felépíttetni, kijavittatni ? Miből másból, mint abból, a mi az államköltségvetésből a közös-ügyek kielégítése után számukra fenmarad. Ez pedig, magok is bevallották még tavaly, hogy aligha lesz — a fenálló rendszer alapján — több az eddiginél. Tökéletesen igazuk van. De hogy akarnak azután önök reformot, korszerű reformot a közművelődés terén 1 ? Önök, a kormányzó párt, a börtönrendszer javításáról úgy beszélnek, mint igazságszolgáltatásunk reformjának első kellékéről, De miből fogják önök a korszerű fogházakat építeni? A kis Belgium évenkint 4.190,000 francot szentel rendes kiadásaiból a már meglevő fogházak tökéletesbitésére: nekünk magyaroknak oly börtöneink vannak, melyektől minden műveltbiró a szégyenérzet pírjával fordul el; nekünk tömegesen kellene tennünk nagyobb mérvű állami beruházásokat, hogy czélszerü uj épületekre szert tehessünk. Ugyan miből fogjuk tenni ezt? Tán azon 644,000 forintból, melyet az 1869-diki költségvetés az országos fegyintézetekre ad ? Avagy tán hiszi azt valaki a túlsó oldalon, hogy — a jelen közjogi alapon — több fog valaha a börtönrendszer javítására juthatni? Önök, uraim, sokat emlegetik a demokrata eszméket. Azt mondják a demokratia szellemében akarnak kormányozni. Meglehet, ez értelemben, megszüntetni óhajtják az eddigi rút szokást, és nem oligarchikus vagyonállást, hanem kizárólag közművelődési képesítést fognak kívánni a főispánoktól. Ehhez képest, hogy főispánná érdemdús, szakképesített, de korlátolt vagyonú hazafiak is lehessenek, tetemesen nagyobb fizetést fog kelleni adni ezentúl a főispánoknak. A mi a főispánokról áll, ugyanaz áll a kisebb kormányhivatalnokokról is. Ugyan honnét fogják önök venni e pénzeket? Talán marad a költségvetésből e czélra, több az eddiginél — az eddigi rendszer, azaz az eddigi közjogi alap mellett — kivált, ha meggondoljuk, hogy államháztartásunk a városi municipiumoknak törvénykezési költségekben nagyobbrészt még máig is adósa ? Epén oly kevéssé fogják önök, uraim, a jelenlegi rendszer mellett a főispáni úgynevezett méltóságokat korszerű köztisztviselői állomásokká alakithatni és aristokratikus voltukból kivetkőztethetni, mint a hogy nem lesznek képesek a köztisztviselőknek egyátalán oly fizetést adni, mely necsak a legszegényebb érdemdús szakkészültet is képesítse az illető állomás elfoglalhatására, haaem — közepette az átalános drágulásnak — őket mellékkeresetágaktól is megóvja. Hogy beszélhetnek tehát önök ott a túlsó oldalon korszerű reformokról? Lássuk mit enged a jelen költségvetés az anyagi érdekek támogatására, Az összes földmivelés, ipar és kereskedelem rovataira nem jut több 5.310,200 forintnál: ezen összegben azonban a posta nem kevesebb mint 3.355,500 forinttal szerepel. A közmunka és közlekedési minisztérium pedig 2.773,600 forinttal. Belgiumban maga a közmunka és közlekedési minisztérium budgetje több mint 37 miliő francra rug. Spanyolországban, az annyira nyomott Spanyolországban is több mint 62.000,000 reálra rúgott még a Bourbon-régime alatt is. Az egészségügyre az 1869-diki budgetünk 681,907 forintot kivan csak szenteltetni és a szegényügyre, melynek Anglia egy egész minisztériumot állított, s melyre a legkisebb művelődési államok is százezreket áldoznak, a mi költségvetésünkből nem jut semmi sem. Hanem azután a közös ügyekre, és a közös ügyes adórendszer támogatására, az udvartartáson kivül szentel költségvetésünk — száznégy milliót. így állunk. Ily arányokat mutat a termelő és a meddő kiadások között: arányokat, tisztelt ház! melyek Magyarországot mélyen a művelődési államok szinvonala alá nyomják, arányokat, melyek nem azért veszélyesek a hazára nézve, mert az 1868-diki és az 1869-diki költségvetésekben mutatkoznak, hanem veszélyesek a hazára, a magyar közművelődésre, és ez által itt a Dunavölgyben az egyetemes emberi haladásnak azért, mert eme szégyenletes arányok költségvetéseinkben a jövőre nézve is megállandósulni fenyegetőznek. Legalább, mig a közösügyek fönállanak, s mig a reál uniót personal unió nem váltja föl, nem tudom, hogy fogják leszállítani önök azon 104 millió forintnyi meddő kiadást, melyet jelenleg
