Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

278 20. országos ülés májas 31. 1869. Ily körülmények és viszonyok közt, t. ház, melyeket nem mi teremtettünk, hanem melyeket hagyományként őseinktől örököltünk, a melyeket megváltoztatni nem áll sem jogunkban, sem hatalmunkban, sem érdekünkben ; ily viszonyok és ily körülmények közt, a midőn minden lépten nyomon reneetálni tartozunk arra, hogy ne kényszeritsük a fejedelmet oly eljárásra, a a mely összeütközésbe hozná őt Ausztria népeivel ", ily viszonyok és körülmények közt, a midőn nem csak saját hazánk, hanem egyúttal a szomszéd állam integritását is tartozunk megvédeni, a midőn tehát a háború és béke koczkája nem lehet kizárólag a mi kezeinkbe letéve : ily körülmények közt vajon lehet-e a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek, lehet-e a parlamentarismusnak azon teljességéről nálunk szó, a melylyel p. o. Angol- vagy Francziaország bir ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Ne ámítsuk magunkat uraim, és ne ringassuk illusiőba a nemzetet, e sokat hányatott nemzetet, a melynek legszebb erényei közé tartozik a lelkesedés, de a melynek egyik nagy nemzeti hibája épen az, hogy nagy és szép eszmék által oly könnyen tüllelkesedésre hagyja magát ragadtatni. (Igojz! jobb jelöl.) Ismétlem, ne ámitsuk magunkat és a nemzetet! A nemzeti önállóságnak és függetlenségnek "ama teljességéről lemondtak őseink szerződésszerűkig ; lemondtak szintúgy, mint két, egymástól teljesen független nemzet, a mely véd- és daczszövetségre lép egymással, feladja a maga függetlenségének bizonyos attribútumait, azon időre, a míg ezen véd - és daczszövetség tart. A különbség köztünk és más ily teljesen független államok közt, e tekintetben csak az: hogy minket azon véd- és daczszövetség, a melyre őseink a pragmatica sanctio által léptek, kötelez mindaddig, mig a dynastiának uralkodásra hivatott ágai ki nem haltak. T. ház! Ez a tényállás, a melyet nem lehet semmi okoskodással megváltoztatni. Teljes parlamentalismusról, a pragmatica sanctióval szemben, csak akkor álmodozhatnánk e hazában, hogy ha a lajtántuli tartományokban még folyvást absolut hatalom uralkodnék; ha t. i. a közös fejedelem mindazon ügyeket, a melyek az összes monarchiát érintik és érdeklik, a mi parlamentünk elhatározására bizná, és azt, a mit mi itt határoztunk, azután absolut jogánál fogva, az örökös tartományokra reá parancsolná. De hiszen önök is a mi sorainkban állottak akkor, és ez csak önök dicsőségére válik, midőn egyhangú örömmel üdvözöltük ő felségének azon nemeslelkü elhatározását, melynélfogva az alkotmányos élet áldásait a lajtántuli tartományokra is kiterjesztette, sőt önök, velünk együtt, a létrejött közjogi egyezménynek egyik fó sark- és alapfeltételéül épen azt tűzték ki, hogy az alkotmányosság itt is, ott is tettleg életbe lépjen. A mit tehát mi az 1867. XII. t. ez. által tettünk, az nem volt semmi egyéb, mint e követelménynek kifolyása. Miután t. i. láttuk, hogy vannak az összes monarchiát illető, érdeklő olyan ügyek, melyeket a viszonyok természetes kényszerűsége kizárt mind a pesti, mind a bécsi parlament kizárólagos hatásköréből, miután vannak kérdések, viszonyok, melyek csak két államnak közös egyetértésével intézhetők el : tehát az 1867-ki XII. t. ez. által módot kerestünk és ugy hiszem, találtunk is arra, hogy ezen ügyek elintézésére mindkét állam népének alkotmányos befolyása biztosittassék. (Helyeslés jobb felől.) Vajon ezen czélnak az 1867. XII. t. ez. teljes mérvben megfelel-e, az lehet discussió, az lehet kritika tárgya, de reeriminatiót, vádat csak akkor érdemelnénk, ha azon időben, midőn ezen közjogi egyezmény a vita tárgyát képezte, s a midőn a kiegyezkedés létrehozása életkérdés volt a nemzetre : a szőnyegen forgott módozatok közöl mi a roszabbat választottuk volna. (Élénk helyeslés jobb felől.) De e vád nem érhet bennünket, és ezen vádat legkevésbbé emelheti ellenünk azon ellenzék, melynek javaslata sokkal roszabb volt, mint a mely törvénybe ment. (Elénk helyeslés jobh felől) Mit ajánlottak önök a delegatió helyébe ? Azt, hogy a monarchiát közösen érdeklő ügyek itt is, ott is, tehát mindkét parlament discussiója alá terjesztessenek. Ez teljesen correet és kielégitő módozat volna azon határvonalig, a meddig a két parlament egyetért. De hátha ezen egyetértés nem jön létre : mi történik akkor? Erre azt felelték önök: Akkor a két minisztérium, vagy pedig a két parlament kiküldöttjei törekedjenek létrehozni az egyetértést. (Felkiáltás hal felől: Természetesen!) Igen; de hátha ezen egyetértés nem sikerül, vagy pedig, ha a létrejött kiegyezés feltételeit egyik vagy másik parlament elveti ? Erre azt mondják önök: hogy akkor döntsön a fejedelem. (Felkiáltás bal felől: Azt nem mondtuk! Többen jobb felől: De igen. benne volt a javaslatban!) íme tehát, önök ultimum remediuma az absolutismus volt. (Ügy van ! ugy van! jobb felől. Ellenmondások bal felől.) A mig mi az eldöntés jogát legalább a nemzet képviselőinek kezeibe tettük le. (Felkiáltás dal felől: Igen, a delegatiőéiba ! JoBh felől: Hát az nem képviseli a nemzetet?) Ha tehát a mi javaslatunk azon hibában szenved, hogy némely dolgot elvon a parlament hatásköréből : az önökét még nagyobb vád éri : az , hogy önök javaslata megöli az alkotmányos-