Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

20. országos Ülés május 31. 1869. 279 ságot. {Elénk helyeslés jóh"b, élénk ellenmondás hal felől.) Ugyan igy állnak önök a külügyek kérdésében is. Hiszen még e napokban is azon javaslattal léptek fel önök: hogy a külállamoknál mind a magyar nemzetnek, illetőleg a magyar királynak, mind pedig az osztrák császárnak külön-külön képviselője legyen. Amazoknak a magyar külügyminiszter, emezeknek pedig az osztrák külügyminiszter adván utasítást. Ez is nagyon kielégítő módozat lenne bizonyos határvonalig, t. i. míg a két külügyminiszter teljesen ugyanazon nézponton állana. De mi történjék az esetben, ha a két külügyminiszter ellentétes nézetekből indulna ki, ha p. o. a magyar király képviselője a franczia udvarnál az osztrák császár képviselőjét desavouálná % A közös fejedelem, ki a külhatalmakkal szemben nem követhet kétkulacsos politikát, kénytelen lenne ez esetben vagy egyik, vagy másik miniszterét elbocsátani. Es ha épen azon miniszterét bocsátaná el. ki a maga parlamentjének bizalmát bírja : akkor ellentétbejönne a fejedelem ama nemzet, ama parlament akaratával, melyet az elbocsátott miniszter képvisel. Ha pedig mindkét külügyminiszter birja a maga parlamentje többségét, a mi szintén megtörténhetik, akkor, ha p. o. a bécsi parlament és az osztrák külügyminiszter a háború mellett, a magyar parlament pedig a maga külügyminiszterével a béke mellett nyilatkozik: ily esetben — midőn a két parlament is ellentétben áll egymással — akármelyik külügyminiszterét bocsássa el a fejedelem, bármelyik parlament szavazatát vegye irányadóul, okvetlenül alárendeli egyik parlamentet a másiknak. (Elénk helyeslés jobB felffl.J És hova sülyedne ekkor a parlamentalismus, hova sülyedne a két állam egyenjogúsága: a paritás ! (Elénk helyeslés jobfi felől.) íme, uraim, ezen pontban is önök salválni akarták a parlamentarismus formáit, de compromittálták volna a parlamentalismus lényegét, megtámadták volna az alkotmányosságot, inaugurálták volna in ultima analisi az absolutismust. (Elénk helyeslés jobb felől.) Mi ellenben megmentettük nemcsak az alkotmányosságot itt és ott, hanem azt is, a mit paritásnak nevezünk, a két állam teljes egyenjogúságát. Ha tehát némi hibát követtünk volna is el az 1867. XII. t. ez. elfogadása által, ezen hibát mindenesetre messze túlszárnyalja az a sokkal nagyobb érdem, mely abban áll: hogy megakadályoztuk ama roszabb javaslat elfogadását, a mely önöktől eredt. {Zaj. Helyeslés jobb felől.) Én nem mondom, t. ház, hogy idő és tapasztalás nem fognak valami jobb módozatot létrehozni tudni; én átalában nem tartozom azok közé, a kik a nemzetet akár a közjog, akár a bel reformok terén stagnatióra akarják kárhoztatni; de annyi bizonyos, hogy a míg jobb módozatot nem találunk, mindaddig a közjogi alap feszegetése oly kísérlet, a melyre semmiféle parlamenti párt nem vállalkozhatok. Önök jól tudják, hogy a létező közjogi egyezmény, ha nem kölcsönöztünk is annak nemzetközi alakot , lényegére nézve mindenesetre nemzetközi szerződés jellegével bir, mert annak tárgya nem kevesebb, mint az Ausztria és Magyarország közt fenforgó államjogi viszony szabályozása. Tehát nem vonhatják önök kétségbe azt sem, hogy ezen alap megváltoztatására nem lenne elégséges a magyar király beleegyezése, hanem ahoz a lajtántúli népek alkotmányos hozzájárulása is megkívántatnék. Es igy bizonyos, hogy a közjogi alap feszegetése, a közjogi harezot ismét megújítaná nemcsak itt, hanem a Lajtánkul is. Es már most önök hazafiságára hivatkozom, és kérdem: vajon tanácsos volna-e itthon a közjogi harcz megújítása által háttérbe szorítani a belreformok égető kérdéseit, a melyektől a nemzet jövője függ % mert annyi kétségtelen, hogy Európa erkölcsi súlyunkat, értékünket, nem hangzatos szavak, nem üres phrásisok, nem hiu kérkedések után fogja mérlegelni, hanem azon tényleges érdemek után, a melyeket az európai eszmék elfogadása, meghonosítása és terjesztése által szerezni képesek leszünk. (Helyeslés.) Erre pedig legelső teendő az, hogy kibontakozva középkori institutioinkból és középkori előítéleteinkből, minél gyorsabban törekedjünk elfoglalni a cultura ama magaslatát, melyen azon nemzetek állanak, a melyeknek befolyásában Európa ügyeire oly örömest szeretnénk osztakozni. Továbbá kérdem, és itt ismét önök hazafiságára hivatkozom: vajon tanácsos volna-e a közjogi kérdések ujabb felvetése által a Lajtán tul á consolidátiónak a dualisticus alapon kedvezőleg megindult folyamát ismét megakadályozni? (Helyeslés johl) felől.) Nem fogna-e ez káros visszahatást gyakorolni reánk is, a mennyiben egyetlen szövetségesünk erővesztesége egyúttal a mi veszteségünk is, nem lévén veszélyesebb s kárhozatosabb politika, mint saját erőnket az által nevelni akarni, hogy szövetségesünk erejét gyengitsük ? Nem fogna-e egy ujabb közjogi harcz káros viszszahatást gyakorolni reánk nézve is annyiban, a mennyiben halottaikból feltámaszthatná mindazon ellenséges elemeket, melyek 18 éven át államiságunk tényleges érvényesítésének útjában állottak, s a mely ellenséges elemeket épen a létre jött közjogi egyezmény folytán sikerült szerencsésen a sirba temetnünk ? Nem fogna-e az, kérdem, káros visszahatást gyakorolni hazánkra nézve is, elvégre annyiban, a mennyiben a természet törvényei szerint lehetetlen, hogy reputatióra tegyen