Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

276 20. országos Ülés május 31. 1868. tőkének nagy méivbeni beömlésétől hazánkba és fél, hogy ez később depauperizálni fogja a nemzetet: azt mondja Kautz ur, csodálkozik azon, hogy Máriásy Béla képviselő ur nem szerzett annyi államgazdasági tudományt, hogy ne tudja azt, hogy ha ezen tőkék productiv vállalatokba fektettetnek, e's igy hasznot hajtólag gyümölcsöztetnek, lehetetlen, hogy ebből az ország elszegényedése következnék. Hiszen, ha csak annyi volna, hogy az idegen tőke befolyik most, természetes, hogy ebből depauperisatio nem következik; de midőn ezen tőke más világrészbe fog vándorolni, és midőn nagy mérvben fog bekövetkezni a tőke kiszivattyuzása, és a jövedelmek és azon jövedelmek, melyek itt kiszivattyuztattak, máshová fognak kimenni, a depauperisatio bizonyára azon pillanatban meg fog kezdődni hazánkban. (Zaj.) De van ezen tőkebefolyásnak egy más veszélyes oldala is: politikai oldala: mert valamint azon gazda ember, ki idegen pénzzel instruálja gazdaságát, már elvesztette függetlenségét, mert hitelezőinek jó vagy rósz kedvétől függ •— pedig azoknak háta megett csak a szolgabíró és a váltótörvényszék áll — ugy van az állam is, mely vállalatait idegen pénzzel kezdi és instruálja, mennyire függővé teszi ez által magát az idegen hitelezőktől! hisz azt tudjuk, hogy ezen hitelezők háta megett nem csak váltótörvényszékek és szolgabirák állanak, hanem hatalmas császárok, királyok és kormányok. A ki nem hinné, visszavezetem emlékét, az 1851. és 52-ik évekbe, hol nem idegen kereskedők közbejötte okozta-e az interventiőt Görögországban ? és vajon a mexikói katastrofa nem idegen kereskedők által ideztetett-e elő? — Én tehát a túlságos tőkebeömlést, az idegen tökének nagy mérvben befolyását veszedelmesnek tartom, és pedig azért is, mert a pillanatnyi pénzbőség már magában okot szolgáltat szédelgős pénz vállalatokra, és ennek következése nem lehet más, mint a bukás. Azt mondta Kautz Gyula képviselő ur válaszilag Grhyczy Kálmán Komárom város érd. képviselőjének beszédére — ki azt állította, hogy a tőkék beömlése nem csak bizodalmat jelez, hanem azt is, hogy a vállalatok haszonhajtók — azt mondta államgazdasági nagy tudományával, hogy csupán tisztán és első rangban a biztosságot keressük a tőke elhelyezésénél. Azt mondja Kossuth Lajos, hogy az élet gyakran kineveti a logikát, de az ily statusgazdasági theoriát is kineveti a gyakorlat, a praxis : mert ha ez állana, akkor legjobban azon papíroknak kellene állni, melyek legbiztósabbak, mint p. o. a földhitelintézeti papíroknak, pedig ezek soha az alpárit nem tudták elérni, míg a szédelgős papírok 60 — 65 perczenttel felül állanak az alpárin. Tagadhatatlan tehát, hogy a tőke nemcsak a biztosságot, hanem a nyerességet is keresi. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Eláll!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne kényszerítsenek, hogy a házszabályok 166. §-ra hivathozzam, mely azt mondja, hogy az elnöknek, ha épen nem sikerül a csendet helyreállítania, szabad az ülést fel is függesztenie. Méltóztassék azért csendben lenni. Zlinszky György: Én ezek alapján nem pártolhatom a bizottság javaslatát. De Simonyiét sem pártolhatom : mert ha a bizottság által benyújtottat azért nem pártolhatom, mivel nagyon is szűk marku volt azon tárgyak iránt, melyek a trőnbeszédben foglaltatnak: úgy Simonyiét azért nem, mert az nagyon is bele markolt és pedig a sérelmekbe, melyek szüntelen vitákat idéznének elő és a reformkérdéseket háttérbe szorítanák ; már pedig azoknak előtérbe állítása a reformkérdések előtt nem czélszerü. Én kívánom a reformkérdések tárgyalását mielőbb: mert azok által a sérelmek maguk jövőre megszűnnek és pedig, ha valóban megszűnnek a sérelmek: a múltra örömest borítom a feledés fátyolát. Most még Miletics képviselőtársam válaszfelirati javaslatára volna megjegyzésem, azon felirati javaslatra, a melyben a reformkérdéseknek csak két sor engedtetik, ellenben a külföldi, keleti és nyugati szlávok érdekében két hasáb szól ; mely ugyanazért kárhoztatja a delegatiót, mert beleszólást enged a lajtántuli országoknak a mi ügyeinkbe, de ugyanazon lélekzettel felszólal a lajtántuli tartományok ügyeiben és lelkesedéssel avatkozik be az illyrek, csehek, lengyelek sat. érdekeibe, a lajtántuli alkotmányosságba

% En ezen feliratot nem pártolhatom és azért csak röviden azzal végzem be beszédem, hogy Tisza Kálmán felirati javaslatát pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : T. ház ! Azon válaszfelirati javaslatok közt, melyeket egyrészről a ház bizottsága, másrészről pedig az ellenzék két pártárnyalata terjesztettek a ház elé, két lényeges eltérés van. Egyik az, hogy: mig a ház bizottsága egész általánosságban támogatni igéri a kormányt a reform kérdéseiben, akként, hogy azok a kor szellemének megfelelő megoldást nyerjenek : az ellenzék egyúttal kitűzi tüzetesen azon irányt is, melyet ezen reformkérdések tárgyalásánál követni akar. Ez az egyik ok, miért az ellenzék pártárnyalatai által benyújtott válaszfeliratok egyikére sem adhatom szavazatomat: mert, valamint egy részről a trónbeszédben nincsenek felemlítve részletei azon munkálatoknak, melyeket a kormány