Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

17. országos ti lés május 26. 1869. 201 Nem tartom azt czélszerünek és szükségesnek már csak azért sem, mert, bármennyire térjenek el nézeteink, egyről meg vagyok győződve: hogy e házban igen kevés egyén ül, ki a reformoknak szükségességéről ne volna lelkében meggyőződve. (Atalános helyeslés.) Ezen t. ház, teljes meggyőződésem szerint, kevés kivétellel, csak reformerekből áll; és al­kalmasint csak a lehetőség kérdésére nézve fog később kifejlődni köztünk a véleménykülönbség, és nincs semmi szükség, hogy erről már most szóljunk. Van még egy másik ok, melyért azt mellő­zöm. Mostam tanácskozásaink tárgya azon kér­dés : hogy a ház asztalára letett válaszíelirati ja­vaslatok közöl melyik fogadtassák el ? A szerint, a mint a dolog jelenleg áll, fel kell tennünk, hogy azon javaslatok közöl, me­lyeket e ház másik oldala benyújtott, valame­lyik a ház által el fog fogadtatni. Azon esetben pedig, ha ez történnék, a re­formkérdéseknek tárgyalása, az én felfogásom szerint, ugy is lehetetlenné fogna válni. Lehetet­lennek mondom azért, mert: miután a ház másik oldalának részéről az mondatott ki, hogy a re­formkérdéseknek czélszerü tárgyalása lehetetlen mindaddig, mig a közjogi alap megváltoztatva nincs, vagy hogy legalább e kérdéseknek czélszerü megoldása a közjogi alap megváltoztatásáig nem lehetséges; miután t. barátom, Debreczen váro­sának képviselője kimondotta, hogy a közjogi kérdéseknek jelen megoldását olyannak tekinti, mely, ha hosszabb ideig életben maradna, a név­leg visszaállított államélet lassú halálára vezetne; miután — mondom — a ház másik oldalának ez véle­ménye : teljes meggyőződésem szerint, ha azon válaszfeliratoknak valamelyike a ház többsége ál­tal elfogadtatnék, ennek, a dolog természete sze­rint, csak az lehetne következése, hogy az első kérdés, mely tárgyaltatnék, nem a reformok kér­dése, hanem csak a közjogi alap megváltozta­tásának kérdése lehetne. (Helyeslés.) Nem mon­dom ezt, mintha a t. ház másik oldala reform­szándokának őszinteségéről egy perczig is kétel­kedném; nem azért mondom; de az állás olyan, hogy a t. háznak azon oldala ily esetben nem tehet mást, mint követni azon irányt, melyet 1865-ig követtünk valamennyien, mely abban állt, hogy mindaddig, mig közjogi viszonyaink tisztába hozva nem voltak, más kérdésről, a reform kér­déséről szólni czélszerünek nem tartottuk. (Élénk helyeslés jobb felöl) Annyival inkább kényszerülne pedig a ház másik oldala ezen eljárásra, mivel azon férfiak, kik a válaszíelirati javaslatokat benyújtották, sok­kai gyakorlatibb és messzebb látó politikusok. semhogy ne látnák át, miként minden reform­KÉPV. n. SAPLÓ. 18-H i. kérdés, mely a mostani közjogi alapon oldatik meg, annál inkább erősíti meg ezen alapot, meny­nyivel fontosabb a reform maga. (Helyeslés a johh oldalon.) így tehát, mellőzve a reformkérdeseket s áta­lában minden más egyes kérdést, áttérek egye­nesen arra, a mi köztünk a vég különbséget ké­pezi, (Halljuk l) mely minket azon kénytelenségbe hoz, hogy bármennyire vágynánk is együtt járni, két táborra oszlunk. Es ez egyszerűen azon kér­dés : vajon az alap, melyen közjogi kérdéseink megoldattak, olyan-e, melyen ezentuli haladásunk lehetséges és czélszerü; vagy olyan, melyen a haladás nem czélszerü, s melynek megváltozta­tása e szerint első kötelességeink közé tartozik, így áll a kérdés. (Helyeslés johh felől.) Megvallom, t. ház ! elfogultan szólok e tárgy­hoz, mert nagyon érzem, hogy bár mit tegyek : olyan valamit, a mi e házban, vagy a hírlapiro­dalom terén még el nem mondatott, vagy a mit, ha az el sem mondatott volna, e ház másik oldalán ép oly jól ne tudnának mint én, olyas valamit mondani nem tudok. De miután Simonyi Ernő képviselő társam azon nézetét egészen helyesnek tartom, hogy bár mennyire többségben legyen is bizonyos vélemény árnyalat, az nem jogosítja fer* arra, hogy a maga elveit ne indokolja, és hogy ne kövessen el mindent, hogy azokat, kik más nézetben vannak, kapacitálja : érzem ezen kö­telességet én is, s ámbár kevés reménynyel, de megfogom kisérteni a kapacitatiőt. {Halljuk!) Vigasztalásomra szolgál két körülmény: elő­ször, hogy azon őszinteség után, melylyel ma­gamról szóltam, talán a ház másik oldala nem fogja rósz néven venni, ha azzal nyugtatom meg magamat, hogy ha ujat nem mondhatok is, sok ujat a ház másik oldaláról sem hallottam, {Igaz') és hogy e szerint, ha kissé hosszadalmas fegyver­rel kell küzdenem, a fegyverek egyenlők. Ezenkívül van még valami, a mi megnyug­tatásomra szolgál: az, mit Komárom városa ér­demes képviselője mondott, hogy t. i. e vitatko­zásokat nem tartja meddőknek, mert hiszen a szó, mely itt elmondatik, mag, és eljön az ideje, mely­ben e mag csírázni és gyümölcsözni fog. (Felki­áltás hal felől: Ugy van!) így tehát elszórom a magot én is — hisz igen sok gazda van e ház ban s azok tudják, hogy nem rósz a magnak ha kissé száraz. {Derültség, Helyeslés.) A vita folyama alatt igen sok érdekes tárgy érintetett meg, igen sok érdekes okoskodást hal­lottunk, és én, hallva az egyes szónokokat, szíve­sen feleltem volna mindegyiknek külön-külön. De miután ezt nem tehettem, most az egyes elő­adásokra visszatérni nem tartom czélszerünek: a replica csak akkor jó, ha rögtöni. Összefogom tehát az egves beszédekből azt, 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom