Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

200 17. országos ülés május 26.1869. sem szerint, nem csak a ház irányzatát fejezik ki; hanem, meggyőződésem szerint, kifejezik a nemzet többségének nézetét is, aze'rt fogadom el a válaszfelirat ezen javaslatát. Tudom, hogy az utóbbira nézve véleményeink eltérnek egymástól. T. képviselő társaink a ház másik oldalán, részint benyújtott válaszfelirati javaslataikban, részint a discussio alkalmával kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a nemzetnek nagy része, többsége, sőt, mint némelyek mondják, az egész nemzet más nézetben van. T. képviselő társam Ludvigh János monda, hogy körüljárva az országban, maholnap azok, kik oly nézetben vannak, mint a mely a bizottság felirati javaslatában előterjesztetik, ugy fognak járni, mint hajdan az augurok, csak azon külömbséggel, hogy találkozván, nem nevetni, hanem sirni fognak az elhagyatottság felett, melyben véleményökkel vannak. Én máskép vagyok meggyőződve s hivatkozhatnám erre nézve tán a házra; de nem teszem, ámbár mellékesen meg kell jegyeznem, hogy nem tartom egészen parlamentárisnak és semmi esetre sem czélszerünek, ha e házban bármely párt vagy egyes képviselő azon nézetét fejezi ki, hogy a ház többsége a nemzet többségének nem hív képmása, mert ezzel a háznak legitimitása lerontatott, {Felkiáltások: Igaz! Ugy van!) lerontatott pedig nem csak ezen házé, hanem minden ezután következő házé is. {Atalános élénk helyeslés.) Én, mint mondom, nem akarok e tekintetben a házra hivatkozni; van nekem erre nézve más mérlegem. Semmisem nehezebb mint a közvéleménynek mérlegelése és megitéle'se. Az emberi természetnek tán gyarlósága, tán az istenségtől adott kegyes adománya az, hogy mindenik szivesebben társalkodik azokkal, kik vele egy véleményben vannak; és igy nagyon természetes, hogy végre, — mert mindenikünk csak saját szavának keresi viszhangját — a mint itt vagyunk, valamennyien meg vagyunk győződve bensőnkben arról, hogy a mi nézetünk többségben van; azon körben, melyben leginkább forgunk, a mi nézeteink levén többségben. E szerint tehát az egyéni meggyőződés erre nézve mérlegül nem szolgálhat; itt más hévmérőt kell alkalmazni, és ez ott, hol a nemzetnek egyes törvények iránti véleménye forog kérdésben, nem az, mit a nemzet többsége szól. hanem az, a mit a nemzet többsége tesz. {Helyeslés!) Miután Várady Gábor t. képviselőtársunk minap bebizonyította — nézetem szerint ugyan nem meggyőzőleg, hanem voltak, kik vele egy véleményben voltak — miután Várady Gábor bebizonyította, hogy a reform terén nem történt semmi; miután előadta, hogy a minisztériumnak egyes tagjai, és a minisztérium egészben véve a reformok terén nem felelt meg hivatásának, és hogy tulajdonkép 1867-ben a legfontosabb, sőt majdnem az egyedüli, a mi történt, azon törvények alkotása volt, a melyek a közös viszonyok rendezésére nézve alkottattak: e szerint kétségkívüli, hogy azon reformok, melyek elmulasztattak, nagy hatást nem idézhettek elő; a minisztérium működéséről ezt t. képviselőtársunk még sokkal kevésbbé fogja feltenni. A hatás tehát, mely előidéztetett, kétségkívül csak épen azon törvényeknek tulajdonitható, melyek államjogi viszonyainkról alkottattak. Miután tehát — se részben appellálok igen t. képviselőtársaimnak igazságszeretetére a ház másik oldalán — senki tagadni nem fogja, hogy e hazában az utolsó két év alatt egy, majdnem a csodával határos előhaladás tapasztalható ; miután kétséget nem szenved, hogy az egész nemzetben oly tevékenységet, oly életpezsgést látunk, melyet eddig nem ismertünk : kétséget nem szenved, hogy e haladást épen ezen törvényeknek kell tulaj donitanunk, s hogy azoknak, kik a viszonyainkban történt változások által uj tevékenységre serkentettek, bizodalommal kell lenniök azon állapotok állandóságához, melyeket tevékenységűk alapjául vettek (Élénk helyeslés), sőt, miután örömmel tapasztalom, hogy e ház másik oldalának igen* kitűnő tagjai oly vállalatokban, melyek sikerülhetésére ép az állandóság szükséges, magok is kitüuő részt vesznek (Derültség) ; meg vagyok győződve, hogy azon elméleti tétel, melyet a mostani viszonyok feltarthatianságáról felállítanak, legalább nem lehet oly erős, hogy őket gyakorlati tevékenységükben akadályoztatná. (Élénk derültség.) Ez az első ok, melyért én a választmány által benyújtott felirati javaslatot elfogadom. A másik, inkább negatív ok az, hogy a válaszfelirati javaslat a reformoknak szükségét átalánosan elismerve, részletekbe nem ereszkedik. En nem tartom czélirányosnak. hogy főkép oly fontos kérdésekre nézve, mint minők a ház előtt szőnyegre fognak kerülni, péld. a megyei kérdés, a választási kérdés, még csak elveket is kimondjunk, a nélkül, hogy azok kellően megvitattatnának. En e tekintetben sokkal czélszerübbnek tartom az átalánosságot. Es ezzel tulajdonképen befejezhetném beszédemet, ha részint a ház asztalára letett felirati javaslatokban, részint azokban, a mik a vita folyama alatt elmondattak, nem találnék igen sok olyat, a mire felelni kívánok. {Halljuk!) Miután kimondtam nézetemet az iránt, hogy az egyes reformkérdésekben az elvek megvitatását a jelen alkalommal sem tartom czélirányosnak, a t. ház természetesen nem várja tőlem, hogy a felirati javaslatokban előadott reformjavaslatokat előadásom tárgyává tegyem.