Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17, országos Mos május 26. 1869. 199 kéntesen felfüggeszti a megyékben az alkotmányt, a rendes törvényes eljárást, a személyes szabadság biztosítékait; és kir. biztosok által akarja útját állni a közve'lemény terjeszkedésének. Azt hiszi-e b. Wenkheim belügy ér ur (Halljuk!) hogy Gessler kalapjával kiolthatja a nép lelkéből a hon és szabadság szeretetét, (Mozgás) a kegyeletet és ragaszkodást Kossuth Lajoshoz? Vagy még mindig meg van győződve a miniszterelnök ur, miszerint az ellenzék jusson bár többségre, még sem lehet kormányképes jelen programmjával % (Zaj.) és hogy kisebbségben is ellenszegülhetne a nemzet akaratának? Eötvös József b. vallásügyi miniszter: Semmi esetre! Mednyánszky Sándor: Örülök, hogy ellentmond a miniszter ur, hogy t. i. nem akarja kiirtani a nép lelkéből a hon és szabadság szeretetét, és azt vélem, nem is irthatja ki a nép lelkéből. Különben bátor vagyok a kormányt egy pár történelmi tényre figyelmeztetni. A Polignacok és Guizot-k is okos államférfiaknak tartották magukat es szintén Gessler kalapjával vélték elfojthatni a közvéleményt. S mit nyertek doctrinair makacsságukkal? Epén az ellenkezőjét annak, a mit minden erejökkel elhárítani igyekeztek, fejedelmeik trónjának veszélyeztetését és elbukását. Előttünk a történelem, t. ház, mely az élet bibliája. Tanuljunk, mig van idő és okuljunk mások kárán, mert a korszellem titkos erői folytonosan mőködnek és haladnak. 18 évi tapasztalataimból Angolhonban azon tanulságot merítettem, miszerint állami függetlenség nélkül, nemzeti élet nem képzelhető, hogy nem lehet a népnek elég féltékenyen őiködnie az alkotmányos jogok felett és nem lehet eléggé korlátoznia a kormány hatalmát. Megtanultam egyszersmind azt is, hogy az egyéni szabadság valódi palládiuma a?, angol népnek, hogy a municipalis intézmények egészen függetlenek a kormány önkényétől, és hogy ott a törvénytisztelet ép oly mélyen gyökerezik az államférfiakb?n mint a népben. íme erre egy rendkívüli példa: Legközelebb az angol kormány két feni foglyot tett szabad lábra Irlandban, Cork városában. Az ottani lakosság fényes lakomát adott a volt foglyok tiszteletére. E lakománál a polgárnagy elnökölt, ki felköszöntésében nem csak megdicsérte, mint igaz hazafiságot, az irlandusok elszakadási kísérleteit Angliától, hanem kiemelte azon ír orgyilkos tettét, ki Ausztráliában az edinburgi herczeg élete ellen törekedett. Elgondolható, mily nagy botrányt szült Angliában e felköszöntés. Miután azonban ott niöcs törvény, melylyel a nép által választott tisztviselőt bár mily esetben is hivatalától felfüggeszteni, vagy elmozdítani lehessen, önkényes intézkedésről pedig senki sem merne még csak álmodni is, a kormány kénytelen volt egy speciális bilit vagy törvényjavaslatot a parliament elé terjeszteni, mely a corki polgárnagy elmozdítását indítványozta. Erre a polgárnagy, noha jogában állott, magát a parliament sorompója előtt védelmezni, letevé hivatalát a nép kezébe. E lépés következtében minden további eljárás megszűnt. — Azon inditványra pedig, hogy már most bírói kereset indittassék az espolgárnagy ellen, még a tory párt vezére is azt monda, hogy Angliában semmi szóval nyilvánított véleményre nem lehet sem a honárulás, sem a felségsértés bélyegét sütni. (Elénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Én, t. ház! nem tartom a 67-es közjogi alapot megegyeztethetőnek sem alkotmányunk szellemével, sem nemzetünk aspiratioival, sem a kor igényeivel. A trónbeszédben megemlített reformok ugyan többnyire szükségesek; de meg vagyok győződve, hogy azok életbe léptetése, a jelen viszonyok között, uj emeltyűt adna a reactiónak és uj sérelem volna a 48-iki törvényeken az által, hogy, valószínűleg, megcsonkítaná a nemzet souverain-jogát három sarkalatos (attribútumában : nevezetesen megcsonkítaná a nép befolyását a törvényhozásra, melyet képviselői által gyakorol az országgyűlésen; megcsonkítaná befolyását a végrehajtásra, melyet tulajdon független tisztviselői által gyakorol a megyékben és városokban; és megcsonkítaná befolyását a törvény kiszolgáltatására, melvet szabadon választott birái által gyakorol. Én egész terjedelmében pártolom a Simonyi Ernő képviselő társam által benyújtott válaszfelirati javaslatot. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Eötvös József b. vallásügyi miniszter: T. képviselő ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ludvigh János t. képviselő társam, a válaszfelirat feladatát ugy határozta meg, hogy a válaszfeliratban az ország képviselői az országgyűlés iránynézeteit, és az ország kívánalmait és szükségleteit formulázzák. Én képviselő társunk ezen értelmezését elfogadom és épen azért fogadom el a ház asztalára letett válaszfelirati javaslatok közöl azt, melyet a ház által kiküldött bizottság a ház elé terjesztett: mert teljes meggyőződésem a válaszfeliratnak ezen állításai, hogy államjogi viszonyaink függőben volt kérdéseinek megoldása által belrendezésünk biztos alapja meg van vetve, és hogy az ország jólétének mellőzhetlen föltételét és alkotmányos szabadságunk legbiztosabb támaszát, a nemzet szellemi és anyagi fejlesztésében kell keresnünk, mert — mondom — ezen elvek, vagy inkább állitások, teljes meggyőződé-