Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

198 17. országos ülés május 26. 1869. E két ellenkező irányból kiindult, de egy czélra törekvő, egy meggyőződéstől lelkesült férfiú fog egy forradalmat végrehajtani, t. i.: az anglikán egyházuralom megszüntetését Irlandban. Hiába mondaná ott a királynő, ki, mint az anglikán egyház feje, személyesen ennek fensőbbségét pártolja, hogy ő családi vagy kabinet politikát kívánná követni. Miniszterei neki azt felelnék : E birodalomban csak egy politika létezhet : a nemzet jóllétének politikája. Jól tudja felséged, miszerint ön csak ugy leve Nagy Britannia királynéja, mivel Stuart elődjei kabinet politikát űztek és ennek következtében trónjukat elvesztették. A gyakorlati Angliában tehát az államférfiak elismerték a békés forradalmak lehetőségét, sőt szükségességét is. S a mi Angliában életrevalónak bizonyult be, az Magyarországra is alkalmazható. Különbözők lehetnek ugyan a viszonyok : de a titkos erők, melyek lételéről és működéséről Gladstone oly fényes tanúságot tesz, nálunk is ugyanazok eredetükben, valamint hatásukban. • Kormányunk, fájdalom, nem méltatta még a korszellem titkos erőit figyelemre. Eddigi műveit legalább nem a haladás, hanem a hátrálás és lehangolás szelleme lengi át. Pedig korunk jelszava: Előre! Ez a magyar nemzet jelszava is. Mivel jól tudjuk, a mely nemzet a miveltség versenyében hátra marad, az eltiportatik, elvész. Ha a kormány keletkezésekor, mint a 48-as törvények megkívánták, egyszerre független nemzeti politikát alapit meg, és súlypontul nem Bécset, hanem Pestet választja, akkor az egész ország mai nap is lelkesedéssel követi zászlóját, és nem kellene most tapasztalnia, hogy a magyar faj zöme eiégületlenül fordul el tőle és ellenzéki férfiak által képviselteti magát az országgyűlésen. Ha az önbizalmatianság mételye nem harapódzik annyira el nemzetünk felső rétegeiben, három év óta csoda dolgok történhettek volna az országban. Lehetne független honvédseregünk, független pénzügyünk és kereskedelmünk, és a mi nem kevósbbé fontos, bírhatnánk egész légiójával a szellemi bányászoknak, értelmes, jól fizetett tanítóknak, kik a tudomány világával behatolnának a tndatlaaság ezer sötét zugába és meggyújtanák a miveltség mécsét a legtávolabb, legszegényebb hajlékban is. Nagy és dicső feladat várt minisztereinkre, kik azonban tanácsosabbnak tartották, hazánk sorsát idegen befolyástól tenni függővé és idegen érdekeknek alárendelni, s miért tették ezt ? Mert félnek a forradalomtól! Csak az vádolhatja a magyar nemzetet forradalmi hajlammal, ki nem ismeri annak loyalis, engedékeny és feledékeny jellemét. A magyar nép oly jó, oly türelmes, hogy csak akkor jajdul fel, midőn egyszerre két bőrt akarnak róla lehúzni. Példa erre 48, midőn a bécsi kormány minden jogsértést, árulást, esküszegóst és fegyveres betörést elkövetett ellenünk, mielőtt fegyverhez fogtunk, hogy megmentsük magunkat a megsemmisüléstől — A népek, tisztelt ház, — tanú erre a történelem, — soha sem csinálnak forradalmat, hanem mindig azok, legyenek bár fejedelmek vagy azok tanácsadói, kik, a hatalom birtokában az idők óramutatóját vissza igazítják, kik a század titkos erőit természetes folyamukban szándékosan megállítják, kik egy szóval kétségbe ejtik a .népeket sorsuk békés jobbra fordulta felett. A forradalmi ijesztgetés tehát ép oly üres rémkép, mint az orosz betörésseli izgatás; a mi ellen egyébiránt kezünkben van a leghatályosabb eszköz : az önálló nemzeti véderő kifejlesztése. Aggódunk továbbá nemzetiségi bonyodalmainkon. Én ugy hiszem, tisztelt ház, ha őszintén és testvérileg megosztjuk szabadságunkat és alkotmányos jogainkat idegen ajkú polgártársainkkal, nem lehet senkinek oka és joga elégületlenségre. De ha a nemzetiségek mégis viszszautasitanák baráti jobbunkat és elszakadásra ezéloznának, valóban nem azzal győznők meg őket állami egységünk szükségességéről, ha a iegroszabb tanácsadótól, a félelemtől, kérünk tauácsot, hanem, ha megértetjük velők tulajdon életrevalóságunkat, így tett legalább még minden nemzet, mely maga kegyelméből meg tudott élni. Mi magyarok 15 millióan vagyunk (Vajon?) és mégis annyira rettegünk helyzetünk képzelt nehézségeitől, hogy inkább idegen pártfogás alá vetjük magunkat, semhogy tulajdon józan eszünkkel gondolkozzunk, tulajdon bőséges ruganyos erőnkkel tegyünk. így nem csoda ha elleneink, látván a vezérek kishitüségét és habozását, vérszemet kapnak és képteleneknek tartanak bennünket az önvédelemre, az önfenállhatásra. Pedig ép ugy csalódnak ők, mint csalódott kormányunk, midőn oly nagy áldozatokkal vásárolta meg látszatos állami le'telünket. A magyar nemzet közszelíeme és függetlenségi Öntudata, mely a lefolyt országgyűlés ideje alatt egészen kiapadni látszott, újra ébredezni kezd és mindenki láthatja és érezheti a dagály lassú közeledését. S mit tesz kormányunk ily komoly körülmények között? Talán utat készit a dagálynak, hogy a kor titkos erőit üdvös czél felé vezesse ? Ellenkezőleg! Gátat emel minden oldalról. Ön-