Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-16
190 16. országos ülés Május 25. 1869. juk a vegytani atyafiságok törvénye szerint (Élénk helyeslés.) s imitt-amott oly szenvedélyek fejlődtek ki társadalmi testünkben, melyekről az eszmék első indítói alkalmasint nem is álmodtak. (Helyeslés.) Nincs oly bölcs, ki a politikában á biztossági szelepet fel tudná találni, vagy ott, hol eszmék és indulatok forognak fen, tudományos szabatossággal ki lehetne számolni az erők hatását, (Helyeslés) el fog rajok nézve is következni az időpont, midőn elsodorva fogják látni magokat épen azon eszmék által, melyeket ébresztettek, felemésztve saját tanítványaiktól (Elénk helyeslés jobb felől.). Ezen hiba nem személyes sajátjok, de sajátos átka a szerepnek, melyet elvállaltak, és nincs veszélyesebb neme a tévelygésnek mint az, mely tiszta érzéseken épül, és ezektől vssz erőt azon szilárdságra, melylyel az elmékbe oly eszméket plántál, melyeken még ki nem forrt viszonyaink folytán, belbékénk ismét hajótörést szenvedhetne. Ezen aggodalmak nem függnek saját okoskodásim helyes vagy helytelen voltától, hanem tisztán az ellenzék működései irányain alapszanak, melynek folytán meg nem elégedvén azzal, hogy parlamentáris önkormányzatunk biztosíttatott (Ellenzés bal felől), nemzeti fejlődésünk a folytonos nyomás nyűgétől valahára magszabadult . nemzetiségünk hitele növekedett, mégis folytonos időelőtti vágyak ébresztésével . . . Nyáry Pál : Micsoda vágyak 1 Zsedényi Ede: Nyáry Pál azt kérdi tőlem, hogy micsoda vágyak ? Azt válaszolom, hogy az alig alkotott 1867-iki XII. t. ez. megszüntetésére oly vágyakat ébresztenek, és azokkal megzavarják azon polgári engeszteltséget, melyre e sokat hányatott, sokat sebzett honnak, legalább több évre, oly igen nagy szüksége van. Ezt meg akarom óvni és azért a bizottság felirati javaslatát fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Irányi Dániel: T. ház ! Zsedényi Ede t. képviselőtársam, hogy az 1867-ben a magyar alkotmányon elkövetett csonkításokat igazolja, azon 300 éven át űzött csonkitásokra hivatkozott, a melyekről a magyar történelem szomorú tanúságot tesz; hogy az egy két év óta létező sérelmeket igazolja, 300-dos sérelmekre hivatkozik. Azt mondja Zsedényi képviselőtársam, hogy a magyar alkotmány egész 1848-ig soha sértetlenül nem állott fen. Igaza van Zsedényi Ede képviselőtársamnak. De részben azért nem állott fen sértetlenül, mert mindig találkoztak a törvényhozó testületben (Zaj. Felkiáltások bal felől: Igaz!) és különösen találkoztak a főrendi házban férfiak, a kik hazánk iránti kötelességükről megfelejtkeztek, a kik az udvarnak kívántak inkább tetszeni, mint a nemzetnek. (Taps, helyeslés bal felől; jobb felől felkiáltások: Rendre !) Elnök: Kérem, a tapsolástől méltóztassanak tartózkodni, a házszabályok ellen van. Irányi Dániel : Zsedényi Ede képviselőtársam szemére vetette Ludvigh barátomnak a finnlandi példát; azt mondta, hogy kifelejtette szegény nyomorult, elhagyatott Lengyelországnak példáját; azonban az előttem szólott t. képviselő ur elfelejtette, hogy Ludvigh barátom hivatkozott Norvégiára is, és ezen példát óhajtotta volna követtetni a magyar törvényhozás által, és kifelejtette Zsedényi Ede képviselőtársam azon évszámot is, melyet 48-nak neveznek, a mely időben igenis élvezte Magyarország azon jogokat, melyek azt megilletik. Különben a t. képviselő ur maga is megengedi, hogy a 67-iki alku nem egészen kielégítő, különösen pedig a mi a delegatiókat illeti, maga is kezet fog e részben velünk, hogy az a közös ügyek tárgyalásának nem oly módja, a minő óhajtandó azon közös ügyeknek, a melyeket önök elismernek, mi pedig nem ismerünk el. (Mozgás.) De, ugy mond, vajon mi indithata minket most arra, hogy mi a két év előtt nagy nehezen létrehozott egyességet, békét ismét megzavarjuk az által, hogy a közjogi alapot ismét feszegetéseknek tegyük ki? a mi arra indít bennünket, uraim, hogy mi ezen kérdéseket szőnyegre hozzuk : az egyrészt szerintem, a házon kívül a nemzetnek többségében létező elégedetlenség (Derültség, ellenmondás jobb felől), a létező aggodalom különösen a nemzetnek jövője iránt, a melyet a 67-ki egyezmény által egyátalában biztosítottnak tekinteni nem lehet. Ezen aggodalomnak kívánt adni kifejezést az ellenzék, midőn a közjogi alap revisióját kívánja. Szenvedélyeknek hizelgünk, mondja t. képviselőtársam. Nem. Hanem a nemzetnek egy régi óhajtását fejezzük ki , azon óhajtását , a mely egész 1848-ig soha törvényesen nem volt kioltva a, nemzetből, mely azóta is élt és tul fogja élni ezen mostani többséget is. (Halljuk! halljuk!) Ily vágyakat nem ébresztünk, mert hála istennek, a magyar nemzetnek önállása utáni törekvése nem uj. A mióta őseink a hazába bejöttek, azóta mindig az önállás utáni törekvés létezett a nemzetben, és ezt a 18 évi elnyomatás nemhogy kiolthatta volna szivéből, de sőt inkább élesztette, fölébresztette abban. Mi nem akarjuk uraim megzavarni a létező békét, a létező egyetértést, sőt épen azért, hogy ez megszilárduljon, hogy ne csak oda fen, de ide len a nép is , mindenki meg legyen nyugtatva; épen azért, uraim, kívánjuk, hogy azon közjogi alap, melyet önök 1867-ben megvetettek, azon közjogi alap megváltoztassák. Önök, uraim , a
