Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-16
16. országos ülés rője annak, hogy ügyeink iránt bensőleg mikép érezünk 1 Az 1867. XII. t. cz.-nek lényege egy nagy szóban foglaltatik, mely annak elhatározó jellemet ad: ezen szó: a belbóke. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Komárom városa t. képviselője nézzen vissza az 1848 után lefolyt évekre, és tegye magának azt a kérdést: mi történt volna, mi lenne állapotunk, ha 1867-ben ki nem egyezkedvén a koronával és az örökös tartományokkal, gr. Taaffe minisztériuma alatt haladási pályánk helyett politikai veszteglésre kellett volna ismét lelépni? Üzhetnők-e oly nyugodtan és elfogulatlanul, mint most, belügyeink, és haladási kérdéseink előkészítését és megvitatását? A belbéke nélkülözhetlen föltétele minden kifejlődésünknek; a belbékének pedig — jelen körülményeink közt — leghatalmasabb kezessége azon alap, melyet a XII. t. ez. fölállított (Helyeslés a jobb oldalon); ez azon érdem, melyet tőle hazánkra nézve senki meg nem tagadhat, ezt maga Komárom városa képviselője is őszintén elismerte választói előtt. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Mit jelent tehát ezeknek ellenében a folytonos ócsárlás, ha a törvényhozásunk által szentesitett egyezkedés helyét az ellenzék, felirati javaslatában, mással nem tudja pótolni, mint a personal-unio átalános elvével ? Bocsásson meg Komárom város érdemes képviselője, ha azon meggyőződésemet nyilvánítom, hogy ezen personalunio átalános fogalmának vezéridea gyanánti kitűzését azért nem tartom kielégítőnek, mert ez alatt sokkal szélesebb ás terjedetíebb fogalom fekszik mint a mely tettleg valósülhat. Á personalis-unió ily átalánosságban, mint a felirati javaslat említi, egy részről oly kapcsot jelent, mely semmi közös érdeket magába nem foglal, más részről oly fejedelmet képzel, kinek mint hazánk királyának és mint osztrák császárnak két különböző politikai iránya lehet, az az: oly fejedelmet, kinek mintegy két szive, két agyveleje van; de ezen fogalomról eleink már akkor mondottak le, midőn Magyarország királyának németország uralkodóját választották meg. Ha pedig azt hiszi, hogy hazánk önállóbb és függetlenebb volt az 1848. előtti personalis-unió alatt, mint az 1867. évi XII. t. ez. által körvonalozott kapcsolat folytán, akkor engedje meg, ő a valóságos tényektől eltéiö nézetet terjeszt, mert a delegatiónak általam is elismert minden hiánya mellett, azon két rendbeli, azóta lefolyt delegationalis ülésszak tettleges bizonyítékot nyújtott arról, hogy a magyar országgyűlés küldöttei a kül- és hadügyek vitelére több befolyást gyakoroltak, mint I. Ferdinánd óta lefolyt három század alatt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ha Ghyczy Kálmán t. tagtársunk azt hiszi, hogy 189 ezen befolyás nem felelt meg a köz várakozásnak, meg lehet, hogy igaza van; de ennek oka nem a delegationalis intézmény, hanem az országgyűlési küldötteknek szabad akarata és meggyőződése. Nem tagadhatom, hogy 1848-ban a pesti országgyűlés, mely követeket küldött Parisba, Frankfurtba és Londonba, a kül- és hadügyek fölött maga, és így nagyobb függetlenséggel határozott; de épen az akkori tapasztalás arra mutat, hogy vannak alkotmányos létünkben elvek, melyek magokkal játszani nem engednek: mert egyrészről geographiai helyzetünk irányában, más részről magyar nemzeti létünk sajátsági tekintetében elválasztó vonal gyanánt állanak, és nincs példa, hogy azokat büntetlenül megsérthettük volna: Ghyczy Kálmán tagtársunk velem talán egy véleményben lesz az iránt, hogy Magyarország nem maradhat Európában az egyedüli nemzet, melynek politikája tisztán a saiv és az érzelem által vezéreltessék és velem együtt szükségesnek látandja, hogy abban a józan felszámolás, vagy mint tagtársunk Csernatony Lajos emlité, a „józan politika" kapjon felsőséget, mely nélkül soha az erős viharedzett nemzetek sorában helyünket el nem foglalhatnék. {Helyeslés.) Igaz, hogy a magyar nemzet öreg és ifjú is egyszerre nem lehet, és hogy az 1848-ki eszmék szelleme oly varázs erővel ragadta meg egész hazánkat, hogy ifjúsága első tüzében az akadályokat, mik a gondolat s a valósithatás közt feküdtek, számba nem vévén, el nem választhatta az üdv elemeit veszteségünk elemeitől, azaz: hiányzott a józan felszámolás; (Helyeslés jobb, ellenzés bal felől.) — ennek hiányát pótolta az 1867-iki országgyűlés, mely a 1848-ki szellemtől vezéreltetvén egyszersmind el tudott kerülni minden túlzást, elvek, dolgok és emberek körül, (Elénk helyeslés jobb felől.) minden appellatiót a szenvedélyekre, mely utoljára is nem egyéb a nyers erőre hivatkozásnál (Helyeslés jobb felölj és az országgyűlés hazafiúi igyekezete megérdemlé a gondviselés pártolását, helyre állította az alkotmányos belbékét. Hiszik-e Gyczy Kálmán és azon képviselő társaink, kik az 1867-ki: XII. t. ez. létrejöttét ellenezték, hogy midőn a legelső választási mozgalmak mezején — bár jó hiszemben és a törvényesség korlátai közt — ezen egyezkedés ellen kikelvén, a ienálló törvény ellen vágyakat ébreszteni, a szenvedélyeknek hízelegni, lelkesedést és indulatokat a maguk érdekében belehúzni kénytelenek voltak, kérdem, hiszik-e hogy. ez által, akár a belbékét, akár a törvény iránti alkotmányos tiszteletet mozdították elő ? (Elénk helyeslés jobb felől.) Az eszmék szaporán kicsiráztak, s nem veszi-e észre Komárom városa képviselője. hogy már is tisztátlan elemek keveredtek hozzá& us 25. 1869.
