Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

188 16. országos ülés május 25. 1869. i nelmi tényeknek nem felel meg. Mielőtt azonban erre felelnék, engedjék meg, hogy igen röviden válaszoljak némely képviselőtársam észrevételére. (Halljuk !) Nevezetesen Vukovics Sebő t. barátom a delegatiót azzal ostromolta, hogy a ki ezt védi, a magyar országgyűlés jogkörét támadja meg ; (Ugy van ! bal jelŐl) de arról megfeledkezik, hogy azon három század históriáját támadja meg, mely alatt a kül- és hadügyek iránti átalános elismert jogoknak Magyarország tettleg birtokában nem volt. (Helyeslés.) T. barátom Várady Gábor tegnap félhalottnak mondotta a parlamentet a delegatiók miatt. (Felkiáltások a bal oldalon: Csak négy ed halottnak!) Megvallom, tegnapi szónoklatában s miniszterelnökünk válaszában a félhalottnak nyögésére rá nem birtam ismerni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisztelt e's régi barátom, Ludvigh, az oroszfinn alkotmányban találja a legnagyobb biztositékot; (Derültség a jobb oldalon) de combinatiőjából kifelejtette Lengyelországot, melyen keresztül juthatni csak a szerencsés finnekhez. (Helyeslés a jobb oldalon) Most áttérek Komárom városa érdemes képviselője beszédére. Régóta tiszteljük mi azon modorát, melylyel a véleményharczok mezején nyilatkozni szokott. Tapasztaltam, hogy a békéltetési szerep előtte is igen kedvelt szerep; de megvallom őszintén, hogy mai előadására kénytelen vagyok megjegyezni, miszerint midőn ő eszének egész élét különösen a, bizalmatlanság és subtilis magyarázatokba helyezve, nemcsak a hivatalos okiratokban, de hírlapokban és tankönyvekben is sérelmeket keres, és panaszait a legmérgesebb formában adja elő, akkor bizonyára nem a béke és szeretet magvait hintette el. Hogy az örökös tartományokkal való kapcsolat a magyar állami jogok összegéből áldozatokat kivánt, ki meri ezt tagadni! ' De midőn Komárom város érdemes képviselője a pragmatiea sanctio szerinti kapcsolatot jó hiszemben fen akarja tartam, ugyanazon jó Íriszemmel el kellett volna neki ismernie azt, hogy a pragmatica sanctio elfogadása napjától fogva a magyar államnak e.áen szigora elkülönoztetése elméletben igen, de gyakorlatban nem gondolható. — (Helyeslés a jobb oldalon.) El kellett volna ismernie ugyanazon jó Íriszemmel, hogy a sanctio pragmatica napjától íogva igenis Magyarország, bár önálló és független ország maradt, de magában álló állam lenni megszűnt. (Zaj, Elle/nmondások a bal oldalon. Helyeslés jobb felől.) El kellett volna jó hiszemmel ismernie, hogy ezen önállóság és függetlenség azon mértékben, a mint ő ezt emlité, azon naptól fogva a papiroson maradt törvényekben, vagy jogilag igen, de nem a gyakorlati életben létezett. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igaza van Komárom városa képviselőjének, hogy a pragmatica sanctioból nem foly azon kötelezettség, miszerint a közösügyek felett az örökös tartományokkal tanácskozzunk; folyik ez azonban közvetve a 48-iki törvényekből; de t. barátom Ghyczy Kálmán nem fogja tagadhatni, hogy parlamentalis rendszernek behozatala után mind azon politikai tényezőknek alkotmányos befolyása többé nem mellőzhető, melyek bizonyos viszonyok vagy ügyek eldöntése által érdekeltetnek. A pragmatica sanctio tételeit tehát a parlamentalis rendszerhez kellett alkalmazni, ugy, hogy az alkotmányos tanácskozási formák az osztrák-magyar monarchia existentiájának és alkotmányos, de collisio nélküli békés együttlétének, egyszersmind pedig hazánk önállósága és függetlensége igényeinek megfeleljenek. E kettős, némileg ellentétben álló feladat megoldása csak oly transactio utján volt lehetséges, mely hazánknak megszerzi az önkormányzat biztositékát és megadja a közös kapocs fenállkatása nélkülönözhetlen eszközeit. (Helyeslés a jobb oldalon.) Komárom város követe és előtte barátom Vukovics azt állitották, hogy ezen eszközök nemzetünknek sem múltjában, sem rokonszenvében nem gyökereznek. Teljes igazuk van, hanem oly szövevényes és súlyos körülményekben mint mi éltünk, útmutatóul a corpus juris elégséges nem lehetett; nem akkor, midőn azon roppant politikai krisiseken mentünk keresztül, melyeket 48 óta, átéltünk, oly összebonyolodott viszonyok közt, hogy alkotmányos létünk jövője a lehetetlenséggel mintegy határos vala, a legmerészebb próbatételek ellenére az 1867-iki országgyűlés vivta ki alkotmányos jogunk folytonosságát, nem azon kiterjedésben, elismerem, melyben azt az 184S-iki törvények szigorú tartalma szerint követelhettük volna, de nem is azon ingadozó alapon, mely 48-iki politikai helyzetünket sajátkép bélyegezte, hanem egy biztosahb alapon (Helyeslés jobbról), mely már. ezen két év alatt is ugyanazonitva van nemzetünk kiféjlése és haladása eszméjével. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Igenis, van ezen egyezkedésnek egy oldala, melynek megbirálására Komárom városa érdemes képviselője nem szorul sophismákra; de megítélésre anyagot nyújt azon két év tapasztalása, mely azóta lefolyt, s ez ama viszony, melyben helyzetünkhöz tettleg áll azon hatás, melyet ügyeinkre közvetlen vagy közvetve, azóta gyakorolt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezt látjuk és érezzük; itt megvan minden eleme az igazságos ítéletnek; e tekintetben az 1867. XII. t. ez. valósággal vagy elismerést, vagy kárhoztatást érdemel részünkről. Ez, véleményem szerint, a hazafiúi álláspont és egyszersmind hévmé-