Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

16. országos ülés m; javaslatát fogadom el, mely mind saját meggyőződésemmel, ínind pedig a politikái eszélylyel legjobban összefér. Nemzetünknek sok jeles és nagy tulajdonát csodálta eddig is a nlág, de politikai eszélyünket csak most kezdte felismerni és méltányolni. S mig azelőtt az európai közvélemény rendesen azon kicsinylő Ítélettel tért fejünk felett a napirendre : „hogy nem vagyunk politikusok", „hogy államférfiaink nincsenek", a 67-iki egyezkedés óta e reánk nézve piritó és káros balitéletből rögtőn kiábrándulva, politikai eszélyünket magasztalja, s e czimnél fogva ad helyet, és pedig tényleges helyet, a tényező nemzetek sorában. (Ugy van! jobb felől). Tisztelt ház ! A történelem eddig azon fényes tanúbizonyságot adta rólunk, hogy jármot nem tűrő (jugi impatiens) nemzet vagyunk, az én lelkem hő fohásza pedig az, miszerint ezután és egykor azt is teljes joggal hozzátehesse: de (libertatis capax) a szabadságra mindig képesek voltunk. (Helyeslés jobb felől). Ghyczy Kálmán: T. ház! En nem lehetek egy véleményben az előttem szóló t. képviselő úrral arra nézve, hogy a válaszfelirat miképen legyen szerkesztendő: mert magának a királyi trónbeszédnek is két része van: az egyik a múltra, a másik a jövőre vonatkozik; az egyik államjogi kérdéseinket a múlt országgyűlés által biztos alapon, az országra nézve kedvezően megoldottaknak jelenti ki, a másik jelzi a reformoka/t, melyek ez alapon jövőre nézve az ország érdekében létesítendők. A képviselőház a válaszfeliratban a trónbeszédre válaszol; érintetlenül tehát a trónbeszéd egy részét sem hagyhatja: mindegyikre nézve nyilatkoznia kell. Igen természetes, hogy ezen válaszra nézve minden képviselő saját szempontjából nyilatkozik, és ha nézetei a trónbeszédben foglaltakkal nem egyezők, azokat az ügy érdekében, és azért is, hogy hallgatása megnyugvásnak, beleegyezésnek ne vétessék, nyilvánítania kell. Eészemről az államjogi kérdéseknek azon megoldását, mely a múlt országgyűlés alatt létesült, sem az országra nézve kedvező biztos alapnak, sem véglegesnek nem tartom, mert az országtól az államiságnak oly életfeltételeit vonta el, mebyek nélkül állam mint állam nem létezhetik, melyeknek birtoka nélkül meglevő jogai biztosítva nincsenek, államéletéaek teljes kifejtése nem lehetséges: ily megoldás pedig a nemzetre nézve megnyugtató és így végleges nem lehet. Nem lehet azonban, ha beszédemet végtelenné nyújtani nem akarom, feladatom: az államjogi kérdések megoldásának, a múlt országgyűlés által elfogadott közjogi alapnak mindazon hiányait tüzetesen tárgyalni, a melyek által Lazánk állami önállása megcsonkíttatott. Ezeknek naájus 23. 1869. ] g i gyobb részére nézve hivatkozom azokra, a mik e tekintetben t, barátom Tisza Kálmán által beterjesztett felirati javaslatbán, nézeteimmel is megegyezőkig, foglaltatnak,

5 és még az?' annyira fontos pénzügyi tekintetben is csak azt említem fel, miszerint azt, hogy pénzügyi tekintetben államjogi, kérdéseinknek megoldása hazánkra nézve mennyire nem kedvező, eléggé bizonyítja azon kétségtelen tény, miszerint mindamellett, hogy adónk súlya öregbedett, mindamellett, hogy legszükségesebb állami beruházásaink fedezetlenül maradtak, állami háztartásunkban az államköltségvetés szerint ezen évben, az államjogi kérdések megoldásának második évében, már is 12 millió frtnyi, a valóság szerint pedig hihetőleg nagyobb deficitünk lesz és így szemlátomást rohanva megyünk elébe azon nagy veszélyeknek, melyek mindazon államot szükségkép érik, mely pénzereje kimerülvén, pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni nem képes. (Helyeslés a bal oldalon.) Részemről különösen azon helyzetet óhajtom ez alkalommal szemügyre venni, melyben hazánk, az elfogadott közjogi alap folytán, külügyi tekintetben, más államok irányában létező nemzetközi viszonyaira nézve jelenleg áll. Én e helyzetnek felismerését felette fontosnak tartom, mert utóvégre is államjogi kérdéseink megoldására döntő befolyással azon második kérdés bir, hogy ő felsége többi országaival kapcsolatban hazánk önálló állam-e? és ha nem akarjuk ámítani magunkat, nem titkolhatjuk magunk előtt, hogy nem elég hinni magunknak, hogy önállók vagyunk, hanem szükséges, hogy önálíásunk ismert, elismert legyen minden illetők által is. (Helyeslés a bal oldalon.) A nemzeteknek külügyeik vezérletére való befolyását az ezen ügyeket kezelő minisztereknek felelőssége mellett az országgyűlésnek két joga biztosítja leginkább: a hadügyi költségek megállapításának, és a hadsereg kiegészítésének, azaz a hadsereg létszáma és mozgósítása időnkinti elhatározásának joga, mely utóbbi jogot mi rendszerint ujonczmegajánlási jognak szoktunk nevezni. Felesleges mondanom, hogy országgyűlésünk ezen jogokkal már most nem bir, és így közvetlen befolyása a külügyek vezetésére nincs, A nemzet képviselőinek joga pedig megszabni a hadügyi költségeket, időnkint meghatározni a hadsereg létszámát, befolyni a mozgósítás iránti intézkedésekre; az, a mi leginkább kötve tartja a diplomatiának az állami ügyek bebonyolitására gyakran hajlandó kezeit; ezen jog az ország érdekében indokolatlan hadjáratok megelőzése által megvédheti a hazát: a tetszés szerint mozgósítható hadseregekkel mindig megkezdhető háborúknak, ha egyszer megiudíttattak, eltávolithatlan veszélyei és áldozatai ellen;