Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

15. országos Ülés május 24. 1869. 165 elméletre mutat, melynél fogva szerinte mi „az, enyém, az az enyém, s ami a tiéd, az is az enyém." (Helyeslés jobb felől.) ÍTem akarom a t. ház türelmét tovább fárasztani (Jobbról: Halljuk!), hanem egy meggyőződésemnek óhajtok kifejezést adni. Az én meggyőződésem, t. ház az, hogy habár az állam intézmények hatályos befolyást gyakorolnak is egy nemzet szellemi, erkölcsi, anyagi életének irányzatára, azok még sem egyedüli biztosítékai és tényezői egy állam-társadalom boldogitásának. Görögország és Róma hanyatlásának kora élő példaként szól hozzánk, melyekben a bámulatos nugyságot megalapított legjobb törvények sem voltalt képesek feltartóztatni a romlott erkölcsök a kialudt szabadság okozta gyászos sülyedését. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) A pezsgő ifjúi életkedv, a kor magaslatán álló előhaladási törekvés, a szabadságnak meleg elolthatlan érzete, az önbizalommal párosult bölcs mérséklés : ezek azon büv-szerek, melyek egy jó, kielégítő közállapotot nem csak megszereznek, hanem megtartanak és biztosi tan ak is, (Elénk helyeslés) és melyek a culturai és szabad nemzeti lét minden feltételét, ha nem is rögtön, de az organikus élet-fejlődés törvényei szerint annál biztosabban és maradandóbban, minden esetre és szükségszerüleg kivívnak. TJgy tapasztaljuk pedig, hogy ily közszellem szerencsés találkozással hatja át a koronától le a nemzet nagy többségének minden rétegét; ezen megtisztult, ezen emelkedett közszellem emanatiojának kell tekintenünk és üdvözölnünk a legalkotmányosb, a legszabadelvübb trónbeszédet, melyet valaha fejedelem országa képviselőihez intézett. A ház bizottsága által beterjesztett felirati javaslat az ország integritásának teljes és tökéletes rehabilitatió iránti törvényes óhajtásnak kifejezése mellett a nemzeti kívánalmak s a nemzeti szükségletek színvonalán álló, ezen legmagasb trónbeszédet szinte ily szellemben tükrözi viszsza; ezért én ezen felirati javaslatot benső meggyőződésemből pártolom, és azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! (Mozgás: Halljuk! Halljuk!) Nem szándékom a szőnyegen forgó kérdéshez tüzetesen szólani, legalább nem ezen alkalommal, hanem a mennyiben egy előttem szóló t. képviselő ur előadásának (Halljuk! Halljuk!) egy részét legalább én, a mennyiben a múltra vonatkozik, inkább interpellatióként fogtam fel, mint oly kérdésként, mely a jelenleg szőnyegen forgó vitának tárgyát képezi, bátor vagyok az általa tett állításokra, illetőleg kérdésekre válaszolni, és csakis azokra válaszolni. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur kérdést tett az iránt: miért nem végzett a kormány több tárgyat a múlt országgyűlésen? miért nem oldatott meg több kérdés? miért nem alkottatott több szabadelvű intézmény és törvény? Azon állítást, hogy a múlt országgyűlés eredménytelen lett volna, nem fogadhatom el: ezt teljesen megezáfolja a tőrvénykönyv, melyet — íme — kezeim közt tartok. Ezen törvénykönyv, mely 58 törvényt tartalmaz, és köztök otyanokat, melyek nemzedékek kora óta függőben levő kérdéseket oldottak meg. oly nemzetközi kérdéseket, melyek békés utón Európában aligha oldattak meg valaha (Jobb felől: Igaz! Igaz! Es oly rövid idő alatt!) De a mennyiben kénytelen vagyok elismerni, hogy ezen másfél esztendő alatt még többet is lehetett volna bevégezni, bátor vagyok ennek is legalább egyik és nem legkisebb okát felemlíteni: és ezen ok épen az, hogy az egyébiránt igen tisztelt ellenzék nemcsak az alatt, míg a kiegyezési törvények alkotása volt a napi renden, hanem akkor is, midőn ezen törvények már hosszas viták után szentesítve voltak, az országgyűlés egész idejét a közjogi kérdések támadásával és feszegetésével vette igénybe, (ügy van! jobb felől) és mindig ezen kérdésre tért viszsza akkor is, midőn bármely más reformjavaslat vagy törvény volt a ház asztalán (Igaz! Igaz! jobb felől.) Igaz, hogy a t. képviselő ur mostani előadását, azzal kezdette, hogy semmi sem vettetvén többször az ellenzék szemére, mint az, hogy mindig a közjogi kérdést szereti vitatni, ő ennek következtében ez alkalommal azon kérdéseket mellőzni kívánja és más tárgyakról, t. i. a reform-kérdésekről fog szólni. Köszönettel fogadom ezt; de meg fogja a t. képviselő ur engedni, hogy ezen elismerésreméltó példa most először fordult elő. (ügy van! Derültség.) Ha ez többször fog történni, és mindenkor, midőn szükséges leend: akkor méltóztassék megnyugtatva lenni az iránt, hogy a reformkérdések hamarabb fognak haladni, és az ország bizonyosan megnyugvást találand abban, hogy nem csupán meddő közjogi viták azok, a miket az országgyűlés eredményezett, hanem törvények, oly törvények, melyek szükségét mindkét rész egyaránt elismeri, és melyek létesítését tán épen ezen viták akadályoztatták. (Helyeslés.) Kérdésként állította fel a t. képviselő ur azt: miért nem létesíttetett a Ludoviceum még mindeddig mint katonai intézet, habár többször interpelláltatott már a kormány az iránt 1 Bátor vagyok erre válaszolni. Először azért, mert sokkal könyebb interpellálni, mint egy sok előkészületet igénylő intézményt létrehozni ; másodszor mert a Ludoviceum nevű épület elada-