Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

166 15. országos ülés május 24. 1869. tott a katonai hatóságoknak és tettleg azok birtokában van; a szerződés felbontása, az átadás, továbbá azon kérdések, milyen katonai iskola alakíttassák ott, mik legyenek azon tantárgyak, melyek előadassanak, sat. okvetlenül időt vesznek igénybe, annyi időt, hogy az intézetet eddig létesíteni nem lehetett. A kormány pedig nem szokott féleredményeket a ház elé hozni; hanem eljárása az, hogy midőn egy tárgy be van végezve, midőn teljes eredményt mutathat fel, akkor teszi azt, és elvárja aztán az ország gyűlésétől, hogy intézkedését vagy helybenhagyja, vagy roszalja. (Helyeslés jobb felől.) Mondotta a t. képviselő ur azt is, hogy híjába adnak a honvédségnek vörös csákőt és híjába sétáltatják azt végig az utczákon, mert Magyarországnak hadképes honvédsége nem lesz, mig kiművelésére magasabb hadtan-osztályok nem fognak létesíttetni. Bátor vagyok erre válaszolni, hogy már is nyittattak a kormány által az egyetemen tanosztályok a katonai tudományok terjesztésére. A többi lépések érettebb megfontolást igénylenek az illető egyéneknek feltalálása és egyéb körülményeknél fogva is. Mindez tehát nem oly könnyen létesíthető mint a tisztelt képviselő ur azt hinni látszik. De igen jellemző az, hogy a mint a ház legtöbb tagja emlékezni fog, a múlt országgyűlés alkalmával mindig azt hallottuk : a kormány még honvédségi törvényt elő nem terjesztett, nincsen honvédség és nem is lesz soha; és most, midőn megvannak a honvédség első alkatrészei, a többi pedig alakuló félben van egy oly rendszer utján, mely a legczélszeríibbnek mutatkozott, és remélem, nem sokára mint nagy s életerős intézmény fogja magát bebizonyítani: most az mondatik: mit ér az a honvédség ? mit ér az a vörös csákó ? ha Ludoviceum nincs, a többi nem ér semmit! (Elénk helyeslés jobb felől.) Méltóztatott a kereskedelmi miniszter ur ellen felhozni azt, hogy: igaz, a hajózási és kereskedelmi lobogó iránti egyezmény létesült, de nem felel meg egészen a t. képviselő ur nézetének. Ez ismét jellemző, a tekintetben, hogy ezen ő felsége mindkét állama részéről elfogadott zászló, mióta Magyarország a Habsburg-család uralkodása alatt létezik, először fogja a világnak bemutatni egymás mellett és egyformán a t. képviselő ur elvtársai által minden alkalommal anynyira megtámadott kettős sas mellett Magyarország czimerét, mely mindeddig alig tudott ennek gyomrában helyet találni. Egy pár hónap alatt, ugy tudom, augusztus havában fog nem csak Európában, de a világ minden tengerén bemutattatni ezen, a hazánk által elfoglalt egyenjogú állást hirdető jelvény. De a tisztelt képviselő ur előtt ez semmi fontossággal sem bir, mert azt találja hogy — a vörös vonal — a zászló alján nem egészen olyan, mint a t. képviselő ur Ízlése szerint akarná. (Derültség, tetszés jobb felől:) Méltóztatott a t. képviselő ur azt mondani, hogy az adó-reformok kérdésében nem történt semmi, nem áll fen semmi egvéb, mint a mi már fenállott, vagy is rósz magyar fordításban létezik az, mi az előtt németül jobban volt irva. Az előbb felsorolt okokon kiviil van szerencsém ennek mentségére még egy körülményt felhozni, illetőleg egy kérdést intézni a t. képviselő úrhoz: ha ezen törvények oly roszak mind fordítás, mind társadalmi tekintetben, mért nem méltóztatott a t. ellenzék jobbakat javaslatba hozni ? (Zajos helyeslés. Derültség.) A t. képviselő ur erős parlament szükségéről szólott. A kormány ettől éppen nem fél; de erős parlament csak akkor lesz, ha az ellenzék komolyan fogja fel hivatását, a kormánytól csak annak teljesítését követeli, a mit maga is tudna és akarna keresztül vinni (Zajos helyeslés és taps a középen.) ha csak azt hirdeti rosznak, a mit rosznak tart és helyesli azt, a mit belsejében jónak ismer. Ez ad erőt befelé, ez ad erőt kifelé a kormánynak és a nemzetnek. En bevallom, hogy, legalább felfogásom szerint, a t. képviselő ur nem ezen elvet követtejelen beszédében és azért arra kérem, hogy ha velünk együtt szivén méltóztatik hordani hazánk javát, akkor méltóztassék minden egyes kérdésnél arra hangsúlyt fektetni, hogy ne történjék semmi olyan, a mi az ország jogát veszélyetethetné, de egyszersmind azt sem felejteni, hogy nem helyes aláásni azon tekintélyt, melylyel a kormánynak minden rendezett országban birnia kell, különösen oly támadások által, melyek a tömegre hatnak, a nélkül, hogy módjában lenne meggyőződni arról: vajon igazak-e? (Elénk, hosszas éljenzés és taps a jobb oldalon és középen.) Máriássy Béla: T. ház! A válaszfelirat szerintem nem okirat, hanem nemzeti nyilatkozat. Azt hiszem, a válaszfeliratnak a nemzet helyezetének hűképét kell adnia. A válaszfeliratban meg kell mindenre felelni, mind azon kérdésekre meg kell felelni, melyeket ő felsége a nemzet képviselőihez intézett, melyekről ő felsége nyilatkozott. 0 felsége a trónbeszédben az ország közjogi helyzetét helyesen megoldottnak jelenti és mert a közjogi kérdések megoldattak, bennünket kizárólag a belreformok terére utal. Négy válaszfelirat terjesztetett a ház elé, tudni illik az első az országos küldöttségé, továbbá Tisza Kálmán, Simonyi Ernő és végre Miletics képviselő részéről. Részemről nem pártolhatom az országos küldöttség válászfeliratát, mert ezen válaszfelirat, mellőzve az országban sok tekintetben mutatkozó