Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

IS. országos ülés május 24. 1869. 159 összehasonlítás eredménye jelzi legbiztosabban azt: mennyire kedvezők vagy kedvezőtlenek intézményeink, speciális kívánalmainkkal szemben. Nem akarom kétségbe vonni, hogy alkotmánvos életünk és szabadságunk jelen állapota, az abstract elmélet szempontjából tekintve, talán nem felel meg minden igénynek: valamint tudom, hogy alkotmány és szabadság, mely mindenkit kielégitett volna, még soha és sehol nem létezett. Azonban határozottan állithatom azt, hogy alkotmányos életünk és szabadságunk jelen állapota minden hiánya mellett is, történetünk bármely korszakával győzedelmesen kiállja az összehasonlítást. (Bal felől: Ohó! Halljuk!) Hallom az ellenmondást, de nem ütközöm meg rajta, mert miként mondám, tudom, hogy oly alkotmány és szabadság, mely mindenkit kielégitett volna, még soha és sehol nem létezett. {Helyeslés jobb felől.) Szabadságunknak szerintem is létező hiányai, meggyőződésem szerint, nem közjogi törvényeinkben rejlenek ; de rejlenek abban, hogy több nagyfontosságú tárgyra nézve, minő a gyülekezési és egyesülési jog és a tisztviselők felelőssége, még törvényeink nincsenek, és erre nézve a törvény alkotása szükséges; de rejlenek másrészt — ki kell sajnálattal mondanom — a szabadságnak legnagyobb ellenségében, a nálunk mindinkább lábra kapő törvény iránti tiszteletlenségben, {Igaz! jobb felől) Készséggel elismerem továbbá azt is, hogy ipar- és kereskedelmi viszonyaink és anyagi jólétünk távol van még a tökély azon fokától, * melyen hogy legyen, e házban velem együtt mindenki kívánja. Nem is akarom elmaradásunknak e téren ismert okait előadni; megjegyzem csupán azokkal szemben, kik az alkotmányos kormányzat alatt ezen téren sem látják magukat kielégítve, hogy: a nép érdekét szivén viselő kormány sokat, igen sokat tehet az anyagi élet terén az ország fejlődési képességének emelésére; de főleg e téren, hol az elmulasztott időt egy ugrással utolérnie nem lehet, rögtön csodákat nem tehet. Az egészséges és tartós haladás fokozatos és időhöz kötött. Rohamok mutathatnak fel csillogd eredményeket, de következményűk nem ritkán : a fejlődési képességet végkép elzsibbasztó kimerülés. Hazai viszonyaink azonban és alkotmányos rendszerünk az egészséges és életerős fejlődést tanúsítják. Kereskedelmi s iparéletünk majd minden ága uj lendületet nyert ; anyagi helyzetünk, habár nem nagy mértékben, de mégis javulásnak'indult,, s ha ez eredményeket, melyeket tagadni talán senkisem fog, nem is tekintem kizárólag közjogi viszonyaink szerencsés megoldása következményeinek : közvetve mégis e megoldásnak leglényegesebb része volt benne. E megoldás, mely által alkotmányos életünk és felelős kormányrendszerünk teljes élvezetébe vissza helyeztettünk, a mely megnyitá és biztositá számunkra a külíöld hitelét, a mely megveté fejlődésünk alapjait, s mely mellett fejletlen és rendezetlen belügyi viszonyaink daczára haladásunknak már is meglepő jeleit szemléljük — ha csak a tények előtt szemet hunyni nem akarunk — e megoldás nem volt hazai állapotainkra nézve káros hatással. Mindezenknél fogva,, t. ház — bár távol attól, hogy bármely törvény, és főleg az állami élet követelménye szerint, a korszükséghez képest javítást, fejlesztést igénylő közjogi törvények számára, a tökéletességet vindieáljam — ki kell jelentenem, hogy azon közjogi törvények, a meryeknek a múlt országgyűlésen megszavazásához szavazatommal, s azon erős hitben, hogy azáltal hazám javát előmozdítanom sikerül, járultam, két évi fenállásuk és az ez idő alatt tapasztalt eredmények után, bennök rejlett hitemet s meggyőződésemet meg nem ingatták, sőt megerősítették; ós megerősít ezen hitemben az is, a mi itt e házban a háznak más oldalán a múlt ülésben elmondatott. Igen tisztelt képviselő társam Szilágyi Virgil ugyanis azt monda, miszerint meggyőződtettek öt a választási mozgalmak, hogy a választók túlnyomó többsége nem tartja a jelen állapotot kielégítőnek, de hogy azt a jelenlegi politikai conjecturák között változtatni lehetetlen. Már, t. ház, ha igaz, hogy a politika az exigentiák tudománya, és ha igaz az, hogy a politikai törekvéseknek a lehetőség szab korlátokat : akkor a jobb oldali politikának ennél nagyobb igazolását én nem keresem. Én tehát, t. képviselőház, mindezekből kiindulva, közjogi viszonyaink bolygatását és uj viszályok előidézését akkor, midőn arra — tekintve az országnak ugy közjogi, mint belügyi helyzetét — sem ok, sem szükség: nem tekintem azon útnak, mely meggyőződésem szerint, az ország java felvirágzására vezethetne. A teendők nagy halmaza áll előttünk. Nem csak hazánk, az egész mivelt világ várja tőlünk, hogy mellőzve a meddő közjogi vitatkozásokat, határozottan a haladás terére lépjünk, s rendezve közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyéb viszonyainkat, emeljük hazánkat a müveit világgal egyenlő színvonalra. Ez azon irány, melyet a trónbeszéd kijelölt, a melyet én hivatásunkhoz képest a jelen helyzetben a legczélszerübbnek elismerek s a melyet én elfogadok. Talán nem fog elvezetni az ábrándos terveket mindig inkább kegyelő népszerűséghez, de el fog vezetni bizonyára hazánk jövője megszilárdításához. Nem akarom a t. háznak ugy is kifáradt