Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

158 15. országos ülés május 24. 1869. ben beadni, hogy a biráló bizottságban támadt hiány mielőtt pótoltassák. Madocsányi Pál: A mai tanácskozás tárgya volt a májusi költségvetés megállapitása. Én azt hiszem, ezt ki kell most egészíteni és a mostani végzéshez alkalmazni: mert az eddigi tanácskozások szerint azoo jelentés követheztében, melyet a bizottság beadott, az összes májusi szükséglet 76,873 frt*73 krban van megállapítva. Ehhez tehát épen a mai megállapodások következtében hozzá kell tenni az elnök fizetéséből május hóra eső 1000 forintot és 166 frt és 66 krt lakbért, továbbá a háznagyi fizetés egy havi részét 300 frtot és csak azután lehet a májusi költségvetés összegét megállapítani. Elnök: Holnap, midőn hitelesíttetni fog a jegyzőkönyv, a ház mai határozata szerint, a gazdasági bizottság meg fogja tenni azon uj kimutatást, melyben benne fog foglaltatni azon összeg is, melyet a mai határozat folytán megállapítottunk. (Helyeslés,) Nyáry Pál: T. ház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy a második, — vagyis inkább harmadik pontnak azon részére nézve, mely szól azon tisztviselőről, ki a ház könyvtárát kezeli, vissza menjek. (Halljuk !) Vissza kell mennem azért, mert már rendelkezett a t. ház a könyvtárnokról ; de még nem rendelkezett magáról a könyvtárról. Ez a könyvtár még nem létezik. Igaz ugyan, hogy a múlt évek egyikében — bizony nem emlékezem jól a múlt évben-e avagy az azelőtti 1867-dik évben — volt kiküldve egy bizottság, a szükséges könyveknek megszerzése végett. E bizottságnak tagja voltam én is ; de mielőtt a könyvek megszerzéséről gondoskodtunk volna, azt a kérdést kellett tennünk, hogy azon könyvek mily helyiségben fognak kezeltetni? Es ezen nehézségen múlt, hogy eddig a könyvtár föl nem állitatott. Az a bizottság, mely a múlt törvényhozás által volt kinevezve, most igen természetesen nem működhetik. Annálfogva bátor vagyok egy indítványt terjeszteni i a t. ház elé, mely ebből áll: „Küldessék ki I egy öt tagú bizottság, mely a t. ház könyvtárának felállítása és szervezése iránt készítsen j javaslatot.''" Természetesen mindenek előtt helyi- ! ségről keli gondoskodni, melynek nem lehet csekély terjedelműnek lenni. Ki fog-e ez telni a háznak egyik vagy másik terméből, avagy másról kell gondoskodni ? meg fogja az illető bízott- I ság mondani. Széll Kálmán jegyző (olvassa Nyáry Pál indítványát.) Elnök: Méltóztatik a t. ház ezen indítványt elfogadni? (Elfogadjuk!) Eszerint lényegében az indítványt elfogadni méltóztatott, s igy a kinyomtatás felesleges. A választási czédulákat kérem, talán mindgyárt holnap behozni. {Helyeslés.) Következik a válaszfelirati vita folytatása. Bujanovics Sándor: T. képviselőház S Épen nem csodálkozom azon, hogy midőn válaszfeliratunk megállapitása alkalmával nézeteinket nyilvánítjuk, hazánk jelen helyzete és kívánalmai iránt; midőn hű képét kívánjuk adni tényleges viszonyainknak, és ebből kiindulva, constatálni akarjuk azt, mennyire felel meg a trónbeszéd az ország közszellemének; véleményeink — miként azt a benyújtott 4 felirati javaslat, de még inkább az eddig lefolyt vita is tanusitja, — sokban eltérők egymástól és elágazók. Oka ezen elágazásnak az egyéni felfogás különféleségében, de főleg a különböző pártszempontokban rejlik, melyeken, mint megannyi szinü szemüvegen át nézve, különböző és a valósággal nem mindig és mindenben egyező színben látjuk a helyzetet, s uralma alatt ezen szempontoknak hiszszük, hogy a kép valósággal is olyan, minőt a tükör — mely nem más, mint enmagunk hü viszfénye — mutat. A felfogás ezen elágazása a bemutatott felirati javaslatokban főleg hazánk közjogi helyzetére, illetőleg a múlt országgyűlés közjogi alkotására nézve nyilvánul. Mert ez azon sarkpont, hol a létező pártok külön irányok felé elágaznak és ezen elágazás szerint kifejezést kivannak adni álláspontjaiknak. Mig a bizottság felirati javaslata a múlt országgyűlés által elfogadott közjogi törvényeket tekinti azon alapnak, melyen haladnunk, építenünk kell : addig a többi bemutatott felirati javaslatok ezen alapot többé-kevésbbé ki nem elégitőnek, s annak módosítását szükségesnek, sőtmulhatlannak kijelentik. Azonban, t. ház, ha bármely törvénynek, de főleg a minden irányban oly nagy fontosságú és következményeiben előre kiszámithatlan horderejű közjogi törvénynek káros vagy czélszerü volta felett ítéletet mondani akarunk, szükséges, hogy komolyan és elfogulatlanul bíráljuk meg a határt, melyet ezen törvény érvénye hazai állapotaink fejlődésére gyakorol, szükséges, hogy egyéni és pártszempontokat mellőzve, tényezőkkel és jelenségekkel számoljunk, melyek a tudomány és gyakorlat által, mint az államok fejlődésének mérlegei, elismertetnek, melyekből haladásunk vagy visszaesésünk fokozatát, és e szerint a módosittatni szándékolt törvény czélszerü vagy káros voltát biztosan megítélni lehet. Ily tényezők, szerintem: az ország alkotmányos és szabadsági állapota, valamint kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyainknak és anyagi jólétének összehasonlító tanulmányozása. Ezen