Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-14

128 14. országos Ülés május 22. 1869. mertetni az európai diplomatía s nemzetek sorában, szerintem, nem szűnhet meg. Voltak ugyan oly sajnos idők, melyekben Magyarország e részbeni érvénye talán elhomályosodott, azonban a felszínnél mélyebben észlelő diplomatía és a viszonyokat mérlegező európai közvélemény Magyarország helyzetét mindenkor ismerhette és ismerte is. A mi pedig a jelen viszonyt illeti, azt a personalis unió mellett máskép formulázhatónak nem is tartom. Magában a delegatióban pedig csak oly gépezetet látok (Halljuk!), mely épen a szükséges összefügge'sből eredő ügyeknek elrendezését ugy szólván csak szárazan s ügykezelésileg rendezi, s a melynek épen talán kisebb nyomatéka van, mint a milyen az általa elintézendő ügyeknek nagy fontosságánál fogva azt megilletné, s a mely azon végzésénél fogva, semmi irányban nem lehet akadály a magyar reform-kérdéseknek, a belreform kérdéseinek elintézésére. Elismerem azonban, hogy Magyarországnak közjogi helyzete még tökéletesen kielégítő nem lehet; nem lehet tökéletesen kielégítő, nem a törvényes megállapodások következtében, de nem lehet tökéletesen kielégítő azért, mert még teljes megnyugvással nem csatlakoztak minden részről hozzá, s épen az, hogy ez kielégítővé váljék, attól van leginkább föltételezve, hogy mi azon alapokat ne ingassuk meg, (Helyeslés jobb felől) melyeket Magyarország államjogi helyzetének a 6l-es törvények szereztek. (Helyeslés jobb felől.) Ennek következtében én a közjogi kérdésnek a válaszfeliratban tárgyalását részemről nem helyeselhetem, és azt hiszem, hogy ha akárkinek idővel egyik vagy másik tekintetben oly módosítás lebetsége tűnnék fel, mely a magyar közjogi viszonyt illeti, az e részbeli törvény változtatása inkább részletes utón, mintsem mag-ának a közjogi viszonynak megrázkódtatása és megtámadása utján volna kezdeményezendő. (Helyeslés jobb felől.) A mi a belreform politikáját illeti: igenis természetesnek látom, hogy egy és más felől is megkísértetik arra nézve egy terjedelmesebb programm felállítása; következik ez pedig épen abból, miszerint oly tömérdek a belügyi reformok terén a teendő, s oly kevéssé tájékozott még e részben a közvélemény, miszerint mindenki mintegy szükségét érzi annak, hogy e részben világosságra jussunk. Uralkodnak különben e részben viszonyaink is, és maga a közvélemény. Én e részben azonban azt hiszem, hogy ha mi a trónbeszédre adandó válaszban terjedelmesebben szólunk mindezen kérdésekről, aligha fogunk czélt érni, és aligha fogjuk a belügyi reformot magát előmozdítani; de igenis, szükségét látnám annak, hogy a ház mielőbb magába a belkérdések rendezésébe ereszkednék; hogy a ház maga szólítaná fel a minisztériumot e kérdések előterjesztésére; hogy azon elvek és azon sorozat, melyben a beikérdések tárgyalandók lennének, maga a ház által is megvitattathatnának. A legfelső trónbeszéd nem állapit meg elveket, és a minisztérium e részben nem ad irányt a törvények egyik vagy másik utón való alkotására nézve. Ha azt szárazan és a maga valóságában tekintem, azt látom, hogy az egyszerűen csak az egyes hozandó törvényeknek szükségét mutatja fel; azonban irányt, miként lesznek e törvények alkotandók, nem szab. Magára a megyei reform kérdésére nézve is nem azt olvasom ki a trónbeszédből, miszerint a megyének egyik vagy másik jelenlegi functiója meg nem felel a felelős kormány elvének; azaz nem olvasom ki azt, a mit Tisza Kálmán tisztelt képviselő társam mond, miszerint a megyei reform kérdésében a megyei hatáskör bizonyos iránybani féktelensége szempontjából indulna ki. Én csak azt olvasom ki belőle, miszerint a megye hatáskörének egy bizonyos része, miszerint a megye még régi alapon fekszik, miglen a kormányzat uj alapon áll. E részben pedig, hogy ellenmondás létezik, kétségbe nem vonható. Elvonta a megyétől az élet és a gyakorlat az előbbi íűnctióknak nagy részét, és e tekintetben nem restaurálni, hanem újra szervezni kellene azt, mert a megye a mint előbb állott akkori attribútumaival, a jelen viszonyoknak meg nem felel többé. Tisztelt ház! Több részben a választási törvények reformjára vonakozólag, a kormánynak választások alkalmávali eljárása támadtatott meg, s mintegy az alkotmány elleni merényletnek neveztetett a választásokba való avatkozás. (Ugy van! bal felől.) Én nem hiszem, hogy akár a bal, akár a jobb oldal, vagy akárki is állithatná, hogy a választások nem történtek volna a jelen alkalommal a legnagyobb szabadsággal. (Zajos ellenmondás a szélső bal, helyeslés a jobb oldalon.) Adhatták elő magokat egyes oly tények egy felől is , más felől is, az agitatio, a közigazgatás terén, melyek talán nem tökéletesen helyeselhetők; hanem azt mondani, hogy maga a választások összege nem történt volna oly módon, hogy ezen házat a nemzet akaratának őszinte és valóságos kifolyásának tekinteni lehetne. (Zaj, felkiáltás bal felől: Nem mondta senki! Jobb felől: Simonyi mondta!) Azon egyes hibás eljárásoknak vizsgálata, azok kiigazitása s orvoslása, épen magában a közigazgatás reformjában, ügyeink rendezésében, a választási törvények revisiójában keresendő ; ennek szükségét pedig maga a trónbeszéd is elismeri. Hanem ezen egyes eseteknek a fölirati vitában való fölemlitése, vagy épen a trónbeszédre adandó vá-