Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-14

14. országos Ölés május 22. 1869. 129 laszban valő kiemelése, szerintem, nem lehet indokolt. (Helyeslés jobb felől.) Tisztelt ház! A nemzet a reformnak szükségét mélyen érzi, nekünk valóságosan a liberális haladás és a reform terére kell lépnünk ; nekünk az időt meddő vitatkozásokkal tovább is vesztegetni ezélszerüleg nem lehet; minket képviselő-mandátumunknál fogva felelősségre fog vonni a haza. A reformkérdés késleltetése iránt felelős volna a ház, a kormány, leginkább felelős pedig azon párt, a mely e háznak többségét képviseli. Igen csodálom, hogy épen oly oldalról, mely a népnek érdekeit leginkább akarja védeni, a reformkérdés szükségét vagy fontosságát mellőzéssel látszanak tárgyaim. Én a feudális viszonyokból fenmaradt ügyeknek rendezését, és a királyi haszonvételek iránti ügyeknek elintézését — épen mert a nép életének mélyébe vágóknak ismerem — nem tartom ugyan oly kérdésnek, mely a honrendezés fontosságával, a külvilág előtt valami prestige-el bírhatna, de olyannak ismerem, a mely a haza megnyugtatására igen nagy fontossággal bir (Helyeslés), melyet mielőbb, minél sürgősebben kezünkbe kell venni, és melyet azért is óhajtok oly irányban rendezni, hogy abből felismerhető legyen, hogy az 1848-iki elveknek tettlegesítése nem csak szóval, hanem tényleg is, mind a kormány, mind az országgyűlés főóhaja. (Helyeslés.) A közigazgatási és megyei rendszernek rendezését első és legszükségesebb teendőnknek mondja Tisza Kálmán t. képviselőtársunk, s én e részben vele tökéletesen kezet fogok. Ne higye senki, hogy e kérdést, mely a nemzet életébe mélyen behat, a nélkül, hogy az minden oldalról megvitattatott volna, hogy az iránt a közvélemény tájékozott lenne, megnyugvással és maradandókig elintézni lehessen. A közigazgatás rendezéhatóságok rendezésének kérdése oly fontosságú, oly messze kiható természetű, hogy egyik lényeges kérdéshez sem nyúlhatunk anélkül, hogy akár annak elintézésében, akár annak végrehajtásában a municipiumokra ne szorulnánk, azokat ne érintenők és ne érdekeinők. Ennek következtében én a közigazgatás és a munieipiumok rendezése kérdését olyannak tekintem, mely a második helyen áll a teendők sorában. Ezt követi a többi kérdés egytől egyigVajon ezen épen pusztán egyéni nézet helyes-e, vagy nem? azt nem ez alkalommal, hanem adandó alkalommal a ház, ugy hiszem, el fogja határozni; én azt hiszem, hogy épen mivel parlamentáris kormányt óhaj"tunk, mindezen kérdések a válaszfeliratba nem tartoznak, és épen csak azon pressióknak engedvén, mely a t. ház másik oldalán ülő képviselőket birta arra, hogy KÉPV. H. NAPLÓ. 1854. i. felirati javaslatukban mindezen kérdéseket fölvegyék, ugyanazon pressiónak hódolva, akartam egyéni nézetemet e részben is kifejezni. T. ház! Egy hónapja, hogy ezen ház együtt van. Ha azt tekintjük, mit végeztünk ez alatt valóságosan, mi az, a mi a reform kérdésében történt, mi a nemzet állapotára kiható eredményt fog előidézhetni 1 vajmi kevés lesz az. Méltóztassanak áthatva lenni azon meggyőződéstől, hogy mind azon hibák, ha léteznek, melyeknek orvoslását interpellatiók által sürgetjük, tényleg csak akkor fognak orvosoltathatni, midőn majd a reform kérdését tárgyaljuk. (Helyeslés.) Hasznos szolgálatot tesz a közügynek az, ki az egyes fontos pillanatokban minden mellékes kérdést háttérbe szorít, hogy a nagy kérdés annál biztosabb megoldáshoz jusson. Igenis, méttánylom, nagyra becsülöm azon készséget, melylyel ezen háznak az értelemre, tehetségre nézve jelesebb tagjai, melyek a túlsó oldalon vannak, közreműködésöket felajánlották a belreformok körül. Én vallom azon nézetet is, hogy az egyes törvénv alkotásánál mindenkinek számot kell magaval vetnie : vajon azon elv, melyből a törvény alkotásánál kiindul, meggyőződésével megegyezik-e, vagv sem ; s e részben a felszólítást szintén magamévá teszem ; de méltóztassék megengedni, bármennyire becsüljem is ezen nyilatkozatot, mindaddig, míg az egyes közjogi kérdésekben kisebbségbe hozzuk azon pártot, mely a közjogi állapotot magáévá tette, mindaddig e ház működése a belreformok terén, ha nem is akadályozva, de némileg korlátolva, bizonyára kellemetlen helyzetbe megszorítva lesz. Mert épen azon szabad pártalakulásnak és a reform érdekének komoly, mélyen beható előmozdításának semmi sem állja ugy útját,* mint az, hogy azon közjogi alapot nem fogadtuk el mindnyájan, melyet a hatvanhetes bizottság alkotott. T. ház ! Még igen sok volna, mit ezen kérdésre nézve meg lehetne jegyezni; azonban épen azért, minthogy részemről nem akarom elméleti vitákkal a ház türelmét hosszas igénybe venni, és óhajtom, hogy ezen vitatkozás minél előbb véget érjen, s mi a gyakorlati kérdések megoldásához nyúlhassunk: azzal rekesztem be előadásomat, amivel azt kezdtem, t. i. hogy a ház által kiküldött bizottság javaslatát elvben és részleteiben magamévá teszem. {Helyeslés jobb felöl s a középen.) Tóth Kálmán; T. képviselőház ! Hazánk egyik nagy publicistája egy elbeszélésében valami katastrofához érve, azon véleménybiztossággal, mely csak a hosszú elmélkedés sajátja, így kiált föl: de hát volt-e valaha jó ügy a világon, melyet nem a túlzás buktatott volna meg? Igen! — jegyzem föl akkor is a könyv tiszta 17