Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

116 13. országos ülés május 21. 1869. az élet hatalmak s magasabb elvek intéseit, melyeknek fejlődését igy elismerve, bölcsen és előmozditólag befolyván, azoknak helyes irányt adjon. Folytatva azt állithatom továbbá, hogy ha el se ismernök az imént érintett elvek létezésének, felhasználásának szükséges voltát, áll minden felhozható sophisma ellenében, megiugathatlanul azon tény, hogy az állami rendben is az emberek akarata, a változható s gyakorlatilag átalakítandó elv mindig ruganyos és mozgékony : mert a midőn egyrészt az örök objektív törvény alapok után kutat, ugy másrészt az adott jogi és politikai viszonyokat mint valódi hatalmakat ismeri fel, és ezek — ki tagadná — hogy csak is az által győzethetnek le, vagy alakitatthatnak *át. ha uj viszonyoknak lassankint utat egyengetvén, nem a szenvedélyek hőfoka alatt nagyra nevelve, de mindenekelőtt a kedélyekben előkészítve, az ész és a jog mindig erősebb érzete, mint a müveit öntudatban székelő bevégzett alkotás, külsőleg korlátozó körülmények között életbe lép tettetnek. Van a politikai felfogásoknak — ugy vélem •— egy negyedik, a gyakorlati élet sanctiója által bélyegzett, nem kevésbbé fontos oldala, melyet itt felhozván, lehetetlen meg nem emlékeznem hazánk egy nagy fiáról, egy férfiúról, kinek anyaföldünkben nyugvó hamva felett ez ország áldása leng- A nagy Széchényi azt monda, hogy nem elég a helyes elvet felállítani, de szükséges szerencsés tapintattal éhez a modort is feltalálni. És ebben nagy igazság rejlik: mert a tapasztalás bizonyítja, mennyire múlja fel az úgynevezett világjavitók száma a helyzetekhez ügyesen alkalmazott praktikus kiviteli modornak alkotóit, és hogy az emberi ösztön majd mindig feltalálja a helyes elvet, mig az oly gyakran fájdalmas phasisokon átmenő végrehajtás és annak czélszerűsége csak is ritkán megfelelő. Ez tagadhatlan tény. E mindkettő egymás nélkül, a világ s életnek igényeit, ugy politikai társalmi viszonyainkat tekintve, nem gondolható; nem gondolhatom — én legalább — mint az eredmény nemtőjét és gyarló létünkben foglalt azon szüntelen kórok orvoslóját, melyeknek világrenditő' krisiseiben sinlődnek az emberiséget szeszélyesen ringató századok. Régi axióma, t. ház, hogy a betegség okaiban és természetében található az orvosság. Nem csak honunkban, de mondhatom jó formán az egész civilisált európai contmensen hiányzott az előbbi időkben egy alapos, több oldalú felfogása az • állami lét eszméjének, hiányzott egy élénk középpont, hiány volt a társadalmi élet különböző lételemei, alkotó tagjai, és szükségeinek felismerésében ; távol volt, igen tisztelt uraim, az átalános politikai öntudat, nem éltünk valódi szabad államban; a szabadság privüegiuaiként igenis, de az ember elidegenithetlen jogaiból folyó, az őszintén felfogott s széles alapra fektetett egyenjogúság nem létezett és igy veszve kellett lenni az emberiségre a szabad állam létének, jótéteményeivel együtt. Mig ellenben helyes felismerésének kiterjedése, ha nem mást, lényegesen előmozdítja a minden oldal felé való méltányos kielégítést, egy alkotó harmonicus öszhangzást. Lehet-e, kérdem, t. ház, valami jótékonyabb a világon, mint a szabad államnak teljes eszméje? De lehet-e veszélyesebb tér, mint a hol az teljes felfogásában nem létezik ? Felérnek az elsőre a társadalomnak legéletbevágóbb mozzanatai, — a másikra, ha csak is az 1789-ki franeida forradalom kinövéseire, ugy a köztársaság vérontó háborúira tekintünk, bizonyítékát látjuk: mennyi súly fekszik azon, müy veszélyes az állami lény és léte szabatos felismerésének hiánya. És igy a gondviselés az átmeneti izgatott állapotokat, az actió és reactió elvén, minden stabilitás fogalmának szilárdítására bölcsen decretálván, helyezett egy enyhítő, teremtő és mégis önmagában eltörlő titkos hatalmat, melynek tőfeladatát az idők egyensúlya képezi. A korszellem tehát, igen tisztelt uraim, az, mely a társadalmi bajoknak elhalaszthatlan és bölcs mértékben ajánlott arcanumot nyújt, ö tekinthető azon találmány birtokosának, ki a feljebb előhozott axiómát, t i. az orvosságot a betegség okai és természetéből következtetni, a politikai korhadó testek felüdülésére, az állami praxis gyógyszertárai egyik fő-recipéjének bizonyitá. Es valóban nem létezik, szerintem, egyszerűbb, természetesebb és mégis annyira üdvhozó alaptörvény a társadalmi élet mélyebb felfogására nézve,mint azon felállított elv: hogy a társadalmi élet és törvényeinek természete a természetből, az emberi életnek természeti alapelvéből következtetendő. Igy tehát a földi élet legtökétesebbikéből, t. i. az emberiből lép elő a legátalánosabb alapelve minden valódi létnek, a legtisztább, legtökéletesebb harmonicus alkotásban, mely alaptörvényeinket, mint létünk utolsó alakját, felismert szükségeinknek postulátumát adja. Miből önként foly, t. ház, hogy egy egészséges társadalmi szerkezet kénytelen már azért is az emberi élet alaptörvényeinek jellemét magán viselni, mert 6 maga az egész emberi természetnek tagjaiból, azon természetnek alaptörvénye s ősztönéből és az ő kielégítésére keletkezett. Ha Plató status eszméjének a legtisztább, emberi szövetkezésekre valóban nagyszerű alapelveinek irányában, divatos politikai iskolánk vállat vonva anathemáját hangoztatja, ez valóban nem bizonyítja, igen tisztelt uraim, a leal-