Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos ülés május 21. 1869. 117 konyodott ókor institutióinak nem alkalmas voltát, de mindenesetre azon receptivitás hiányát, melylyel az újkor nemzedékei nem bírnak és így azok alkalmazása ezen emberek természete ellenére volna. Nem állhat akaratomban, t. ház, az ós törvény, az. állam-theoriának és állam-törvénynek morális philosophiai, ugy külső jogi- és historieusalap és alkotó elemeit itten bővebben előrebocsátani ; miután ez, megvallom, nagy, hosszú, önök előtt, uraim, nehezen igazolható fejtegetésekhez vezetne, de lényeges marad ma kitűzött feladatomra nézve, az államtörvény és theoriának politikai, systematikus egyesülését futólag érinteni. Yalamint az egyénre nézve a lélek és annak szabad tevékenysége, ugyanaz a társadalomban egy jogos kifejezéssel biró független erő; valamint továbbá a lélek független és olyan befolyású az emberre, ő tőle szíván a testi rész a szellemi éltető erőt: ugy az állami életbea, felismervén érintett hatalom minden józan szabadságnak alapeszméjét, alapformáját magában foglalva és megértve egyszersmind a status valódi végczélját ; valamint végre a léleknek feladata, felsőbb törvények által vezérelve, tekintettel az anyagi élet kívánalmaira, összhangzásba hozni az emberi életben foglalt ellenmondásokat és ezélját megközelítő közvetítőnek lenni: ugy az államban fenálló legális erőnek feladata közvetítőnek lenni az államezél és törvényes alak, ugy a külvilág jelenségei között, mindkettő valósulására, fentartására működvén; mely öszhangzó közvetítés létesiti csak is, a gyakorlati államtörvényt egyrészt, szüli másrészt a tiszta politikai czélt, lehetségesiti végtére e kettőnek egymás melletti békés fenállhatását. Alig lesz e ház mélyen tisztelt tagjai között valaki, ki tagadná, hogy ezen systhemába lépés adja egyedül is kulcsát a helyes interpretatiónak törvények kezelésére és átalános reformokra, adja kivált a mindenfelé kivihető gyakorlati szempontokat, melyek mint öszhangzó szabálynak tekint * hető, mindenütt jogilag elővéleményezbető és kiterjeszthetővé jelentkeznek; a természeti és históriai jogban, legbiztosabb eszközlője a mély alapvetés, öszhangzás és következetességnek, végre legerősebb gát az önkény, valamint anarchia ellen. Röviden egybevonva, lehet mondani, miszerint universalitás nélkül jog és politika, morális és tudományos jellemét veszíti, objeetivitás nélkül daspotismussá és anarchiává fajul, és igy csak is az állambani coesistentiális ellentétek simítására, kibékítésére hivatott systhema azon szilárd gyakorlati tényező, melyben az életirányok kérlelne tlen szükségeinek szálai öszpontosulnak és melyet mi kormánynak nevezünk; ki van mu. tátva e szerint, ugy gondolom , t. ház, hogy a mint egyrészt ezen feltételes jogosultságát az alárendeltnek látszó elemekből szivó hatalom, csak is feladatának positiv, eredménythozó ösvényén maradhat functióiban, ugy viszont egy igen természetes és a deeompositió kórjelét előre küldő, sértett organicus fenállásnak rezgését tapasztalandja mindakkor a társadalmat észlelő, magasabb látpontot elfoglaló szellem, midőn az universalitást objeetivitással összekötő tényező, vagy is kormánynak léte függetlensége megakadva, bénaságban soha kifejezést nem adható tevékenységét megszakítani kénytelenittetik. Én részemről uraim, nem ismerek liberálisabb szempontot — noha a szabadelvűség határozott hívének vallom magamat — a melyből lehetne a kormány eszméjét független polgárhoz illőleg, de ki ítéletében mindenfelé független, szűkebben definiálni. Ha tehát — t'drelmöket oly nagyon igénybe vévén, — mindezen előre bocsátott, megengedem nagyrészt az elvek világába tartozó és csak is feltételezett hajlékony alkalmazással, különben a legferdébb s ellenkező szüleményt előhozó, mert életfeltételeiben már is az idomithatás gyökerét rejtő hypothesiseknek feállitott sorát íme reassumálom, az eddigi felhozott nézeteim következőkben foglalhatók össze, ugyanis: a politikai ítéletnél feltételezett többoldalú méltánylása a viszonyoknak; evvel kapcsolatban a lehetőségek hatalmának kényszerűsége; az emelkedettebb elveknek feltüntetése, politikai czéloknál; a helyes elv, helyes végrehajtásának szüksége ; végre az állam létének felfogásának tisztázott látköre, az összekötő systema , melyet az államtudomány kormánynak, azaz minden állami partieularismust egyesítő, egyedül a népeonsensusban tény- és érczcsucsát találó elvnek nevez. Ezek volnának tehát, tisztelt képviselőház, igénytelen egyéni felfogásom szerint, pohtikai helyzetek észlelésénél, de dualisticus visszonyoknál, kivált azon sarkfeltételek, melyek az állami életben egyrészt a higgadt méltánylást ki nem zárva, az egyaránt üdvtelen és satnyuláshoz vezető közönyösségből felébresztve, másrészt, világpolitikai hányattatások hullámainak közepette polgáriasodásunk zivatar-okozta elmaradt sajkáját biztos révparthoz vezethetik. Ezen sarkpontokból indulva tehát, engedje a t. ház, hogy nagy becsű figyelmét előadásom további kifejtésére felkérjem. De nem fogok drága idejökkel soká visszaélni, csak is a lényegesre szorítkozni szándékom, egyátalában oly eszmékre, melyeknek kifejezésében lelki megnyugtatásomat találom.