Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos Illés május 21. 1869. 109 is vissza van csatolva Magyarországhoz, és tettleg is sem mimás akadály nem létezik, mint az, hogy, ugy látszik a minisztérium kényelmesebbnek tartja kivé­teles törvényekkel, kivételes módon kormányozni ezen nagy országrészt. Mert, hogy Erdély tettleges és tényleges visszacsatolását két év óta nem le­hetett volna eszközölni, azt egyátalában nem látom át. Ezen ideiglenes, ezen nem rendes, nem alkotmányos, hanem provisorius állapotnak kö­vetkezése azután az is, hogy a képviselő válasz­tások nem a törvény szerint, annál kevésbbé ma­gyar törvény szerint, hanem miniszteri utasitás szerint történtek, mely utasítások sok tekintet­ben a törvénytől eltérnek (Nem áll'! jobb felől); azért mondjuk mi, hogy alig tekinthetjük az er­délyi képviselők választását az ottani nép valódi akarata kifejezésének. (Elénk ellenmondás jobb felől.) Eshogy mi nagy fontossággal bir ez a mostani or­szággyűlésen, kitetszik abból, hogy ha tekintetbe veszszük azt, hogy a kormán ynak,hogy a jobb oldal­nak körülbelül oly számú többsége van, mint a mennyi képviselőt Erdély küldött. Erdély rendes alkotmányos állapotba való visszahelyezése te­hát, ugy hiszem, helyes kívánat, melyet a trón­beszédre adandó válaszban az országgyűlés kife­jezzen. Á határőrvidékre, Dalmátországra, és Fiúméra nézve a mulasztás, mely a trónbeszédből kitű­nik, annál inkább kirí, hogy maga a kizáróla­gosan a többségből választott bizottság Is fel­vette a maga válaszfeliratába azon kivánatot, hogy azok visszacsatoltassanak. Annál nagyobb pedig a mulasztás a kormány részéről, hogy a trőnbeszédben ez iránt semmi említés nem tör­tént. Ezek után a trónbeszéd áttér a reformok kérdésére és ezen áttérést egy különös passus­sal külön szakaszszal eszközli, a mely körülbelül a kormánynak íntentióit a modorra és elvekre nézve magában foglalja, mely kifejezi azon elve­ket, melyek szerint a reformokat keresztül akarja vinni. Itt t. i. az mondatik — kihagyva a szük­ségtelen incisumokat —: szakitva a múlt hagyo­mányaival, átalakítani az ország intézményeit az uj viszonyok szükségeihez képest. Ugyan ezen eszme van kiemelve ismét a trónbeszéd végén egy hosszú paragraphusban; ott ismét az monda­tik : feledni a multak hagyományait, mindazt a mi tarthatlanná vált, és egyúttal megalkotni az uj eszméknek megfelelő intézményeket. Igen, de ha tekintetbe veszszük a kormány eljárását, intézke­déseit az országban, ugyan mit jelentsen ezen passus, mely a trőnbeszéd végén és elején oly nagyon kiemeltetik? Nézetem szerint azt jelenti, hogy be akarják hozni a centralisatiot, a bureau­cratiát, a miniszteri omnipotentiát, (Elénk ellen­mondás jobb felől) és ezekből akarnak azután oly alkotmányt alkotni, mely sem a nemzet jel­lemével, sem szokásaival, sem történeti hagyo­mányaival meg nem egyezvén, össze fog dűlni mint egy kártyaház a válság első pillanatában. Vigasztalásunkra az mondatik a trőnbeszédben, hogy kormányunk nem fog késni ez irányban felhívni önök munkásságát. Hanem én remény­lem, hogy a t. ház igen is k^sni fog munkássá­gával hozzájárulni ily intézmény létrehozásához. (Elénk mozgás a jobb oldalon.) Azután a trónbeszéd áttér a birdságok ren­dezésére. Az átalános elvek, melyek a bírósá­gokra nézve itt elmondatnak, nézetem szerint he­lyesek, mert senki sem akarhat mást, mint a bí­rónak valóságos függetlenségét, mint a bírónak részrehajlatlanságát, mint a bírónak képességét biztosítani. Itt, nézetem szerint, a kivitelben, a mi módon magyarázatban van a fő súly. Erre nézve pedig majd a kinevezések fogják megmu­tatni, majd ki fogja mutatni maga az élet, hogy miként kívánja a miniszter tettleg, gyakorlatilag alkalmazni az itt kimondott elveket. Megvallom, ha tekintem az nj szervezet megkezdését, és te­kintetbe veszem magát a legislegelső kinevezést, egy magas bírói hivatalra, megvallom, nem sok bizalommal viseltetem a gyakorlati kiyitel iránt. A mi az első bíróságokra nézve mondatik, miután mi azt hiszszük, hogy ezek a helyhatósá­gok rendezésével lesznek összekötendők, e rész­ben itt további fejtegetésre, nézetem szerint, szük­ség nincs, hanem a büntető törvényjavaslatra, melyet a trónbeszéd ígér a minisztérium által elő­terjesztendőnek, arra nézve igenis szerettem volna, ha azon fő elvek, melyekből a büntető törvénykönyvnél ki akar indulni az igazságügy­miniszter, már itt magában a trónbeszédben je­löltettek volna ki. Én azt kívántam volna, hogy kijelöltetett volna legalább azon elv, hogy a büntető törvény az esküdtszéki eljárásra lesz alapítva. Én ugy tudom, hogy az l84:3-ki or­szággyűlés egy igen nevezetes munkálatot készí­tett a büntető törvényt illetőleg. En azt hittem volna, hogy bármikor, bármely időben alakuljon is egy felelős magyar minisztérium, egy szabad­elvű elvekkel bíró alkotmányos kormány, annak első dolga lesz ezen munkálatot elővenni, és ha abban valamely hiányt talál, a mennyiben már most a korszellem egy negyed századdal előbbre haladt, hogy azokat az előhaladt kor igényeihez képest pótolni fogja. E helyett mi történik 1 ? E munkálat napfényre nem hozatik, a munkálat­ról szó sincs, hanem a mennyiben a sajtótörvények­ben látjuk, hogy a hozzávaló alkalmazkodás a 48-ki törvényekben igen is meghagyatik, mi tör­ténik % Az, hogy az esküdtszékek oly módon ren­deztettek, hogy az esküdtszék Magyarországban épen egyetlen egy százalékra reducáltatik. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom