Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
02 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868) nato numero individuorum iusta reflexió habeatur; 5. comitatus illi, sedes, districtus, et communitates civicae, in quibus valachi reliquas nationes numero superant, nomenclationem etiam a valachis , inquibus autem aliae nationes numero praecellunt, ab his illám habeant, aut verő mixtum nomen hungarico-valachicum , saxonico-valachicum gerant, etc." Ezekből méltóztatnak látni, hogy ezen felolvasott három pontban előadott kérelmek a jelenlegi kisebbségi törvényjavaslatban is foglaltatnak, és mégis ez a mi rettenetes bűnünkül tüntettetik fel, holott mi nem jelenünk meg mint valami alkalmatlan koldusok, kiket egynéhány morzsával, vagy csekély alamizsnával nyakáról lerázhat az ember, hanem megjelenünk, mint azon népnek, vagy helyesebben, miután kerületeket képviselünk, megjelenünk, mint oly kerületek képviselői, hol túlnyomó, majdnem kizárólagos többségben van saját nemzetiségünk, a magyar országgyűlés igaz ságos széke előtt mint jogvesztett fél orvoslást ke • resni s ettől elvett jogaink visszaadását kérni , minthogy azok az ország territoriális integritásával s az állam czéljával ellentétben nincsenek. Az érintett kérvény szolgált alapjául az 1848. évi május 13-án tartott balázsfáivi gyűlésnek is, mely nem csak az erdélyi országgyűléstől, melyhez egy 100 tagból álló deputátio által terjesztette be kérvényét, hanem Erdély akkori nagy fejedelméhez szintén küldöttség által benyújtott kérelmében, előbbi jogaikba leendő visszaállítását az erdélyi román népnek kérelmezte. Az erdélyi országgyűlés a kérvényt nem vette figyelembe, s miután a pesti 1848. évi országgyűlés is késedelmezett a nemzetiségi ügy elintézésével, bekövetkeztek a későbbi gyászus események. Hogy ebben a reactiónak is volt része, megengedem ; de kérem — a mint 1861-ben is megjegyeztem — valamint a reactio czéljának kivitelére a nemzetiségeket használta föl, ugy a nemzetiségek is fölhasználandónak vélték a reactiót nemzetiségi czéljok elérése tekintetéből, hogy óhajtásaik révpartjára juthassanak. Én részemről nem voltam azok közt, kik a reactiót szolgálták. (Igaz!) Hivatkozom e tekintetben néhány veterán képviselőtársamra, kik tudni fogják, hogy mint országgyűlési képviselő a szabadságot szolgáltam. (Igaz!) Épen ezért igen kellemetlenül hatott rám Dapsy Vilmos képviselő úrnak azon sajátságos eljárása, hogy a nemzetiségi képviselőket, s e szerint engem is, mint a reactió bérenczeit kívánta feltüntetni, s azt meré mondani, hogy hívatlanul, jogositlanul emelünk szót nemzetiségünk érdekében. Nem tartom szükségesnek erre válaszolni, mert elégnek tartom neki csak annyit mondani, hogy akkor ő sem volt felhatalmazva beszélni tótajku választói nevében, ha ezen jogot tőlünk, tökéletesen független képviselőktől el akarja vitatni. Az érintett alapokon petitionált a román nép, számtalanszor 1849. február 25-tól kezdve Magyarország több részeiből, Erdélyből, a Bánságból s Bukovinából számos úgynevezett „VertrauensManner0 ékből álló küldöttségei által a fejedelemnél, kérvén, hogy adja meg az igért nemzeti egyenjogúságot, teljesítése által az 1849. évi február 25-én benyújtott kérvényben foglalt kérelmi pontoknak ; azonban siker nélkül: mert az 1848. év derekán, az akkor s különösen később oly hatalmas Bach birodalmi miniszter által proclamált „gleiche Berechíigung aller Nationen" ion „gleiche Beknechtigung aller Nationen'' s 1860. évi október 20-ig tartott. Az 1860. évi október 20-dikai diploma által, habár csak részben is, visszaállíttatván az ország alkotmánya, örültünk mindnyájan; magyar testvéreink ígérték mennyre-földre, hogy igyekezni fognak azon differenciákat. melyeket 1848 ban épen nem és 1849-ben a szegedi országgyűlés utósó napján ideiglenesen elintéztünk — miről egyébiránt, mint látom, hallgat a krónika — barátságos utón kiegyenlíteni. Az 1861. országgyűlés csak ugyan küldött ki egy bizottságot a nemzetiségi kérdés tárgyában, a mely a bizottság a jelenlegi oktatásügyi miniszter úr elnöklete alatt a legkitűnőbb férfiakból állván, működését nem csak megkezdte, hanem egy? véleményem szerint, szabadelvű törvényjavaslatot el is készített. S csak sajnálhatom, hogy erről is hallgat a krónika. A mostani országgyűlés, nem hogy a már kész törvényjavaslatot tárgyalás alá vette volna, üléseinek elején e tárgyban ismét uj bizottságot küldött ki, s ez, három év alatt, a nemzetiségi tárgyra vonatkozólag számos törvényjavaslatot készített, de egyike sem elégíti ki sem az egyik, sem a másik félt, mert fogadtassák el bár ezen törvényjavaslatok bármelyike, egy sem fogja előidézni azon eredményt, mely az ország összes lakosainak érdekében kívánatos és melyet előmozdítani^ csakugyan szivemből kívánok. Áttérve már most ezen törvényjavaslatokra, különösen a központi bizottság törvényjavaslatára, annak némely pontját ellentétben látom a nemzetiségi ügyben kiküldött főbizottság nézetével, és az némely oly engedményeket tesz, melyek csak látszólagosak. Különösen a 12. és 27-dik szakaszokban az mondatik, hogy a tisztviselők a községekkel és egyesekkel lehetőleg azok nyelvén érintkezzenek. Már, hogy mit tesz ez a „lehetőleg", mindnyájan tudjuk, s ismerjük annak elasticitását, s nem szükséges jós tehetség ahhoz, hogy „lehetőleg" azon
