Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
CCCXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 9 5 nyelven fogja rendeleteit kiadni, melyen könnyebben dolgozik. De vegyük a dobgot gyakorlatilag. Elmegy a paraszt a tisztviselőhöz, s kéri őt, hogy rendeletét hozzá az ő nyelvén intézze; az bizonyosan azt válaszolandja: „Barátom !s én csak „lehetőleg" vagyok köteles ezt tenni, s miután egész időm igénybe van véve a sok munka által, hagyj «ngem békében, s menj Isten hírével. Különben stb." Még hagyján! ha az ország minden vidékein s minden falujában magyarul értő emberek találtatnának; ez azonban nincs igy : mert például a Bánságban több mértföldnyi járatra van szükség, hogy olyan emberre találjunk, ki „ugy a hogy" tud magyarul; már pedig gyakran az illetőnek életéről vagy vagyonáról van szó azon Ítéletben vagy iratban. Továbbá miután az idézést az illető tisztviselő magyar nyelven is adhatja ki s bizony' nyal leginkább fogja kiadni, megtörténhetik, s meg is fog történni, hogy a megidézett, miután nem érti a nyelvet, melyen az idézés szól, nem jelenendik meg a kiszabott határnapon, s ennek folytán ügyét elveszti. Van még több pont, melyek az engedményeket illusoriusokká teszik, s ennek folytán valamint a központi választmánynak, ugy szintén Deák t. képviselőtársam törvényjavaslatát is ezélszerímek nem tartom s el nem fogadhatom a részletes vita alapjául. Más részről azonban megvallom őszintén, hogy a kisebbség által előterjesztett törvényjavaslatot sem pártolom egész terjedelmében, mert abban oly nézetek is vannak, melyekben nem osztozom. Én a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében nyíltan s habozás nélkül mondom ki véleményemet. [Halljuk!) Én az alkotmány pyramisának csúcsát magyarnak akarom, magyarnak azon értelemben s mérvben, hogy a minisztériumok s az országgyűlés nyelve magyar legyen, s ez utóbbit különösen azért, mert belátom szükségét annak, hogy egy hat külön nyelvű nemzetiségek képviselőiből alakult országgyűlésen egy átalánosan ismert nyelven kell folyni a tárgyalásoknak, s a törvényeknek, eredeti szövegűkben a tanácskozás nyelvén szerkesztetniük, s mert én nem akarom nevetség tárgyává sülyeszteni a parlamentet; már pedig ha hat nyelven beszelnénk, egyik a másikát nem értenők meg, mint ez tegnapelőtt is történt, midőn egy horvát képviselő horvátul beszélt. (Helyeslés.) Ennyit igényel az államegység elve. De azután, a miképen Eitel Frigyes képviselőtársam naivul ugyan, de helyesen mondotta, az én házamba, az az a törvényhatóságomba, a községembe, egyházamba, tanodámba más nyelvnek, mint az enyém, s a velem együtt lakóké, behozatalába beleegyezésemet nem adhatom. Bizza a törvényhozás a törvényhatóságok és községek nyelve meghatározását azokra, kik a törvényhatóságokban vagy községekben közösen együtt laknak, hogy ez iránt ők intézkedjenek. A cultuszminiszter úr azon állítása ellenében, hogy a többség javaslata jobb, mint a kisebbségé, mert nem oszt kiváltságokat, megjegyzem, hogy épen az oszt kiváltságokat, mert azt határozza, hogy a törvényhatóságokban a jegyzőkönyv, a belső ügykezelés stb. nyelve a magyar legyen, és csak annyiban enged kivételt, a menynyiben egyik vagy másik tisztviselő nem tudja a nyelvet, világos ellentétben az 1861-ben épen a cultuszminiszter úr elnöklete alatt készített törvényjavaslattal,melynek tartalma szerint a törvényhatóságok és községek szabadon választhatják nyelvűket. Még Deák Ferencz képviselő úr törvényjavaslatára mondom el nézetemet. Nem fogadhatom el törvényjavaslatát, mert a központi bizottság munkálata bevezetésében több kíméletét látom a nemzetiségi susceptibilitásn: k. mint Deák Ferencz munkálata bevezetésében. Ezek folytán az én indítványom az: vessük el a központi bizottságnak a többség által pártolt javaslatát, vessük el a Deák Ferencz képviselőtársunk által beadott törvényjavaslatot, vessük el a kisebbségét is, és fogadjuk el az 1861 -ik évben a nemzetiségi bizottság által készített javaslatot. Ennek tagjai voltak a jelenlegi miniszterelnök Andrásy Gyula gróf ő excellentiája, Eötvös József báró oktatásügyi miniszter úr ő excellentiája, Bartal György, Podmaniczky Frigyes, Ivánka Imre képviselőtársaim, mindann} 7 ! kitűnőségek ; és miután csekélységem is tagja volt azon bizottságnak, alkalmam volt a nevezett urak becsületes, tiszta szándékáról és jóakaratáról meggyőződni. Fogadjuk el pedig az 1861-ben készített javaslatot azon csekély módosítással, melyet Dobrzánszky képviselőtársam tett. (Derültség.) A kik e fölött nevetnek, sem nem hallották, sem nem olvasták azon pontokat, melyeket Dobrzánszky előterjesztett: mert ha hallották vagy el fogják olvasni, meg fognak győződni, hogy azok engesztelékeny s mérsékelt közvetítő szellemben vannak szerkesztve: s habár azon tételek nem is tetszenek mindenkinek, fogadjuk el azokat: mert ez által a megnyugvást elő lehet idézni; és ha bár Kvassay képviselőtársam a nemzetiségi szóvivőket olyanoknak monda, kiket semmi sem elégít ki, ezek az általam ajánlott alapot elfogadni kérik , s meg vagyok róla győződve, bog3 T mindegyikünk azon lesz, hogy ezen alapon a megelégedést saját nemzetbeléink körében eszközölhessük, s e szegény, annyira sanyargatott hazát nagygyá, hatalmassá, nagyobbá és hatalmasabbá, mint valaha volt, varázsolhassuk át.
