Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
90 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) szlávot is meg ne téritette volna, míg tótjainkban hazájokhoz ragaszkodásukat még inkább megszilárditá. De raí oka is volna nem magyar ajkú honpolgárainknak ezen ezredéves kapcsolat szétrontására ? Olvastam ugy bel-, mint külföldi nyomtatványokból, s itt Dobrzánszky és Borlea képviselő urak tegnap ismétlék azon vádat,hogy a magyarok a nemmagyar ajkú honpolgárokat elmagyarositani törekesznek. Ha külföldi állit ilyet, azt csak megfoghatom, mert hiszen a külföldről még most is zöldnél zöldebb állitások kerülnek ki viszonyainkról ; de miként állithatja egy belföldi atyánkfia ilyest, ezt már fölfogni nem tudom : mert ilyest sem kizárólag tótajku megyémben, sem sehol e hazában nem tapasztaltam, sőt ellenkezőleg vannak vidékek, hol az ott lakó magyarok cserélték föl nyelvöket más nyelvvel. Azt, hogy a magyar nyelv itt-ott az értelmiség körében némi kis hódítást tett, igen természetesnek s pusztán a morál által előidézett eredménynek találom. Mert ha tekintetbe veszszük, hogy a mily arányban szorította ki a magyar nyelv a latin nyelvet helyéből, azon arányban növekedett a demokratia, az egyenjogúság és szabadság eszméje, azon irányban rontatott le a feudalismus, töröltetett el az úrbér, s miután mindezen szent eszmékért magyarnyelven küzdetett s azok magyar nyelven olyanok által, kik magyarok valának, vívattak ki: kérdem, ha nem másért, csupán csak azért, hogy idáig minden jó, a miben a nem-magyar ajkú honpolgárok részesittettek, az mind a magyar nyelv s magyarok eszközlésével történt, kérdem, ha nem igen természetes-e, hogy a magyar nyelv itt-ott hódítást tett? {Helyeslés.) Viszont, ha tekintetbe veszszük, hogy valahányszor egy idegen nyelv octroyáltatott a hazára, mindannyiszor a zsarnokság ütötte föl tanyáját, mig ellenkezőleg, a mint a téli hosszú, zordon idő után a tavaszi nap melegével párosult meleg eső hat a növényzetre , szintúgy hatott a magyar nyelv behozatala a vele egyesülve járó szabadsággal, állami életünkre: s akkor uraim, nem az a feltűnő, hogy a magyar nyelv itt-ott az értelmiség közt némileg elterjedt, mint inkább az. hogy csak ily csekély volt az elterjedés. Mintán az ember előtt a jövő eseményei tudva nincsenek, s a törvényhozónak jövőre nézve is intézkedni kell, e végett a múlt s a jelen körülményein kivül elhatározása alapjául más nem szolgálhat ; s miután én a múltból s a jelen körülményeiből azon meggyőződést mentettem, hogy a magyar nyelvnek a törvény korlátain belüli uralma a hazában azonos a szabadság uralmával: s miután a szabadság az ember legdrágább kincsét képezi ; és miután a nem magyar ajkú nemzetiségek szóvivőinek igényeit kielégíteni ugy is lehetetlen ; azért én Pest belvárosa nagyérdemű képviselőjének törvényjavaslatát, mint a mely mind a nemzeti, mint az egyéni szabadságnak leginkább megfelel, a részletes vita alapjául elfogadom. {Éljenzés) Most szabad legyen még Dobrzánszky képviselő' urnák két észrevételére felelaem. Dobrzánszky képviselő úr a többi nemzetiségek keletkezését és lételét a magyar törvényekből akarta leszármaztatni ; de ezzel ugy járt, mint a ki a törvényből kikapva egy szót, anélkül, hogy a törvény szellemére és a szó grammatikai összefüggésére figyelne, csupán e szóból von következtetést. Tessék elolvasni az 1618. X., 1723, LXX. törvény czikkeket. Tudnék még ezen kivül sok törvényre hivatkozni, a hol a törvények világosan, nem csak Magyarország szülötteiről, de még Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok szülötteiről is azt mondják, hogy törzsgyökeres magyarok. Tehát ha már akkor is állott ez azon nemzetiségekre, hogy ne állana Magyarország szülötteire ? {Helyeslés.) Azonkívül Dobrzánszky képviselő űr feliratainkra hivatkozott, állítván, hogy ott ígérte a magyar nemzet a neru-nmgyar ajkú honpolgároknak kielégítését. Igenis, midőn azt ígérte, azt hiszem, hogy most szavát be is váltotta ; az pedig, hogy a nemzetiségek szóvivőit is ki akarta volna elégíteni , feliratainkban sehol sincs. {Éljenzés.) WaSS Sámuel gróf : Elállók ! {Helyeslés.) Wlád AlajOS: T. ház! Azok után, mik a kisebbség részéről a tárgyban Mocsonyi Sándor és különösen Dobrzánszky képviselő társaim által előadattak, lehetőleg rövid leendek. Ki van a tárgy merítve, a kisebbség nézpontjából is meglehetős terjedelemben, és pedig Mocsonyi Sándor által az észjog alapján, a positiv törvényeket illetőleg pedig Dobrzánszky képviselő társam által. Csak néhány itten tett észrevételekre és illetőleg azok felvilágosítására fogok tehát szorítkozni. Igyekezni fogok szigorúan tárgyilagos lenni, és kerülni e különben is igen csiklandós tárgyban minden oly szót, a mely nem csak kellemetlenül hatna egyik vagy másikra, hanem a mi valamelyiknek susceptibilitását ingerelhetné.; de viszont bátor vagyok kérni a ház tagjait, méltóztassanak türelemmel kihallgatni, melyet annyival inkább megérdemlek . mert régen nem alkalmatlankodtam beszédemmel. {Halljuk !) Mielőtt azonban a tárgyra vonatkozó észrevételeimet megtenném, szabad legyeu egy pár képviselő társamnak, kik tegnap, midőn Dobrzánszky képviselő társam azt monda, hogy IV-dik László király idejében az oláhok döntötték el a kunok elleni csatát, kétkedésöket jelentették ki, ésgunyo-