Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 83 Vannak, kik mindjárt avval állnak elő, hogy az által, mit mi keresünk, ismét uj kasztok alapíttatnának, mint a középkorban, hogy most, midőn a születés, a rendek kasztjai és a privilégiumok az állami életből kizáratnak és egyenlő jog hozatik be, nem állíthatók fel kiváltságok a nemzetiségek tekintetében és azok javára. De, a mint mondám, a mit mi keresünk, nem kiváltság. Mások voltak a kiváltságok a középkorban, mikor külön törvényhozási jogot adtak, külön törvénykönyvet, külön igazságszolgáltatást és igy tovább, mikor azok egyes osztályok vagy kasztok javára az állami szervezetet modificálták ; de mi mindebből mitsem kérünk a nemzetiségek nevében, hanem csak azt, a mi természetes és igazságos, azaz hogy a hivatalok azon nyelven működjenek, mely a lakosok többségének nyelve, mert a hivatalok a lakosok miatt vannak, és hogy ezen tekintetből lehetséges topographiai változtatások tétessenek, a minők más alkalommal és más tekintetből is tétettek és tétetni fognak. Fő kivánalmaink közé tartozik az is, hogy törvényileg mondassék ki, hogy az egy nemzetiségű polgároknak összességökben szabad congressusokat tartani culturérdekeik végett, hogy Összességökben culturintézeteket alapithatnak és eszközöket szerezhetnek. Épen ugy kivan almunk az is, hogy minden állami közép és felsőbb tanodákban a lakosok többségének nyelve legyen az előadási nyelv, más nyelvek megfelelő használata mellett. Taglalván és igazolván fő kívánalmainkat a nemzetiségek egyenjogúságának szempontjából, mint az egyik nemzetiség tagja, kötelességemnek tartom, hogy mint egy alkotmányos állam polgára, magamnak és másoknak számot adjak arról is, nem állanak-e ellentétben ezen követelmények egy alkotmányos és szabad állam más, ugyan oly fontos érdekeivel? Melyek ezen más érdekek ? Az ezer nyolezszáz hatvanegyediki július hatodikai országgyűlés felirata mondja: „mi akarjuk, hogy nem-magyar nyelvű polgártársaink nemzetiségi érdekei törvény által legyenek biztosítva mindenben, mi az ország politikai feldarabolása és törvényes függetlenségének feláldozása nélkül valósitható." Az ezer nyolezszáz hatvanegyediki nemzetiségi bizottság ennek ir.egfelelőleg említi, hogy a nemzetiségi kérdés „az állam territoriális és politikai egységének határai közt" döntendő el. Ennek megfelelőleg a mostani magyar kormány tagja és magyar államférfiú a nemzetiségekről szóló munkájában ezer nyolezszáz hatvanötből mondja: „hogy a nemzetiségek jogos kívánalmai csak akkor lesznek kielégithetők, hogy ha az állam egysége és annak állami léte biztositíatik", hozzá adván egyszersmind, hogy az állam egysége és állami léte másfelől csak akkor lesz biztosítva, ha a különféle nemzetiségek jogos kívánalmai is biztosittatnak. Ugyanazon munkájának más helyén még két érvet hoz fel ezen kérdés megoldására, tudniillik : „hogy az nem áll ellenmondásban a jól rendezett administratióval, mint az egyes polgárok anyagi jóllétének feltételével, sem a polgárok egyéni, politikai szabadságával, mely alapja a modern alkotmányos államnak és melytől a polgárok elégedettségefügg." Az ezer nyolezszáz hatvanhetedik évi nemzetiségi albizottmány indokaiban azt hozza fel, hogy a nemzetiségek kívánalmai kielégitendők azon határokig, „melyeket az állami politikai egység érdeke, tehát a territoriális integritás, a tői'vény hozás és állami igazgatás egysége neki szab." A tágabb bizottmány, és a mostani központi bizottmány indokai tovább mennek és határokul „az ország egységét, a kormányzat és közigazgatás lehetőségét és czélszerüségét, valamint a pontos és gyors igazságszolgáltatás igényeit" állitják fel. Míg a föliratok, államférfiak, és a bizottmányok ezer nyolezszáz hatvannyolezig csak a központi igazgatás érdekeihez ragaszkodtak, az ezer nyolezszáz hatvannvolezadiki bizottság- számba veszi már az alsóbb közigazgatás érdekeit is, tehát a municipális politikai és igazságszolgáltatási admiuisti-aíiót is, Ha a véleményeket mind összegjnijtjük, akkor a nemzetiségi kérdés megoldásának határaiként következő érdekek merülnek fel: az állam egysége, jól rendezett politikai és igazságszolgáltatási administrátió, és az egyéni politikai szabadság. Ezen érdekek egyike sem sértetik kivánalmaink által, akár összességökben vegyük azokat, akár egyenkint. Mi respectáljuk az állam territoriális egységét, mert ezt a megyék kikerekitése nem sérti, valamint nem sértetett akkor, midőn más tekintetekből egyesittettek vagy osztattak fel a megyék. Az állam integritása még országos nemzeti autonómiával sem sértetik meg, minőt a bárom egy királyság kíván. Svajczban a cantonok sokkal nagyobb, félállami ioo-okkal birnak, minőkkel a mi municipiumaink nem birnak; Éjszak-Amerikában az egyes államok sokkal nagyobb souverain jogokkal birnak, és mindez nem sérti ezen államok integritását. A politikai állami egység nem sértetik, meri; az három elemből áll: a törvényhozás egységéből, a főigazgatás egységéből és az állam közigazgatási igazságszolgáltatási és a többi szervezetének egységéből vagy egyöntetűségéből; mindezt pedig a mi kivánalmaink érintetlenül hagyják. 11*