Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
CCCXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 77 nemzetiségeket, izgatni fogja, hogy egyik a másiknak, és ez által maga magának is békókat verjen. Ha a természet más utón, és nem a nemzetiségek utján akarta volna az embereket a tökélyesedés felé vezetni, nem teremtett volna különféle nyelveket és ez által különféle nemzeteket. Nem! A természet nem kivan nyelvi egységet, hanem észbeli öszhangot az eszmékben és erkölcsi •öszhangot a törekvésekben, melyek valóságos humanitáshoz vagyis az emberek szellemi rokonságához vezetnek. Valamint a physikai világ gazdagságát a testek különféleségében, öszhangját pedig a természeti törvények egységében , vagy pedig öszhangzásában mutatja: ugy az erkölcsi világ is a szellem gazdagságát a nemzetek különféleségében, öszhangját pedig a humanitás magasztos eszméjében tünteti elő, mely minden nemzeteket összeköt és egy czél felé vezet. De abban, a mit mondtam, a nemzetiségnek talán csak culturküldetése, culturai igazolása feküdnék ; mi pedig igényeljük nemzetiségünknek politikai elismerését és méltánylását is, igényeljük, hogy nemzetiségünk a politikai élet alkotó eleme is legyen. A történet azonban mutatja, hogy a cultura a nemzetiség és a ntmzeti nyelv jelentősége nélkül fen nem állhat és soká nem tarthat. Ha valamely nemzet nyelve nem bir politikai jelentőséggel; ha nem hathat be minden, tehát a politikai nyilvános élet köreibe is ; ha azon emberek, kik vivői a nemzeti öntudatnak és műveltségnek, mint ilyenek a politikai életben nem működhetnek • ha valamely nemzet magasabb és szakirodalma a mivelődési eoncurrentia teréről azért van tényleg leszorítva, mivel e magasabb és szakigények más nemzetiség-ek és nyelvek irodalmából nem csak kielégíthetők, hanem a praktikus politikai élet miatt abból szükségkép ki is elégitendők; ha valamely nemzetiség irodalma csak a nemzet tömegének primitív szükségleteire szorittatik, a nemzet értelmiségének virága pedig, hogy képességeinek a nyilvános és politikai életben, sőt az irodalmi Pantheonban megfelelő jelentőséget szerezzen és biztosítson, nemzetétől való elpártolásra tényleg kényszeríttetik : akkor a nemzetiség, melynek nincs politikai jelentősége minden másféle szabadság mellett növény fog maradni, melyet minden dér csapni fog, és nem lesz fasudárrá, mely a magasba nő és ágait büszkén terjeszti szét. Ha Bach vagy Schm eriing a magyar nemzetnek az alkotmányt visszaadni és legszabadabb intézményeket biztosítani akarta volna azon feltétel alatt, hogy a magyar nyelvnek ne legyen jelentősége az állami és politikai életben, hanem a német vagy akármely más legmiveltebb nyelvnek, mely a nemzet értelmiségének hozzáférhető volna: a magyar nemzet kétségkívül visszavetette volna ezen ajánlatot. Épen az jellemzi a mai kort, hogy a nemzetek arra törekszenek, miszerint nemzetiségűknek és nyelvűknek a politikai életben, az állami szervezetben jelentőséget szerezzenek. Ez egészen természetes. A nemzetiség szorosan véve legtermészetesebb alapja az állami organismusnak, egyrészt mivel a nyelv, mint lényeges alapja a nemzetiségnek, egyszersmind szerve az állami functióknak, másrészt, mivel e functiók épen a nemzet miatt vannak, tehát a nemzet nyelvén is eiintézendó'k, végre mivel a nemzetiség külön a szerződési theoria szerint úgynevezett állami szerződés nélkül is az embereket és a polgárokat egy állami egységgé, vagy az egység egy részéve olvasztja össze. De midőn azt mondom, hogy a nemzetiség egy állami és politikai képző tényező, nem gondolom az alatt, hogy az az egyedüli és kizárólagos tényező : a szabadság és a közjóllét érdekei nagy befolyással birnak mai nap az állami szervezetre, és az egy nemzetiségű államok sem szervezhetik magokat a mai korban mint kizárólagos nemzeti államok, melyekben az idegeneket emberi jogaikban meg lehetne rövidíteni, vagy melyekben a polgári és politikai kötelességek a nemzetiség szerint osztályoztatnának és méretnének. Azt sem gondolom, hogy a nemzetiség mindenütt egyforma mértékben volna állami és politikai tényező: ez az államok történelmi, geo- és ethnographiai körülményeitől függ. A hol az államban egy nemzetiség van akár eredetileg, akár assimilatio folytán, vag} 7 a hol a többi nemzetiségek a fő nemzetiség irányában tünedeznek, és talán culturai jelentőséggel sem birnak, ott a nemzetiség és állam két eszméje coíncidál, és az állam egy nemzetiség typusát viseli magán ; a hol egy nagy nemzet, mely geo- és ethnographiailag és a miveltség, valamint a közjóllét más feltételezvényei szerint is egy államot képezhetne, több államba van felosztva, ott a nemzetiség elve feloldja a fenálló államokat, és ujakat képez, mint Olasz- és Németországban; a hol több nemzet, vagy nemzetek része létezik, melyek geographiailag, történetileg vagy más közös érdekekkel össze vaunak fűzve, és melyek mennyiségöknéí fogva csak kapcsolatosan vagy közösen állhatnak tovább is fen, és csak igy fejlődhetnek, ott a nemzetiség nem bir feloldó, hanem bizonyos mértékben átalakító erővel, és pedig annyiban, a mennyiben azt a nemzetiségek érdekei kívánják, és a mennyiben az egyrészt az. állam, más részről az alkotmányos szabadság érdekeivel összefér. A több nemzetiségű államnál kell, hogy az minden nemzetiségek jellegét magán viselje, ha csak nem akarja, hogy a nemzetiségek elemeit feloldó elemekké tegye.
