Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

78 CCCXXV. OESZAGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) Ezen jelleg két módon nyerhet politikai kifejezést: az állami foederatióban, ahol csak a törvényhozás és legfőbb administratio állami joga lehet tárgya a nemzetiségek szerinti szervezésnek ; vagy az állami szervezet azon rétegében, mely nem vonatkozik az állami centrumra, hanem annak peripheriájára, a politikai, törvénykezési és más hasonló oly administratióra, melynek közvetlenül a polgárokkal van dolga, melyre a polgárok közvetlenül befolynak, mely az úgynevezett önkormányzat körébe esik. Amott a nemzetiség államjogi, itt pedig szorosabb értelemben politikai kifejezést nyer. Magyarország azon állam, melyben kell, hogy mindakét jelleg kifejezést nyerjen, ha a nemzetiségeket ki akarja elégíteni: államjogi kifeje^ lést azon országok irányában, melyek mint olyanok a szent koronához tartoznak, és szorosabb politikai kifejezést a szűkebb Magyarországban. Magyarországnak van történeti alapja is erre: első esetben Horvátországnak, Slavoniának, Dalmátiának és Erdélynek ország-autonómiai viszonyában is ; második esetben pedig a nemzetiségek tekinte* tében a municipalis szerkezet intézményében a szűkebb Magyarországban. Ez utóbbi a mi álláspontunk a nemzetiségi kérdés tekintetében a szűkebb Magyarországban. Ezen álláspontból kiindulván, kívánjuk mi a Magyarországbeli nemzetiségek részére : 1-ször, hogy a különféle nemzetek Magyarországban olyanokul elismertessenek; 2-szor, hogy azon tény, miszerint valamely municipiumban a lakosok vagy átalában vagy többségben egy nemzetből valók, mértékadó legyen a hivatalos nyelv és azonmunicipium jellege tekintetében; 3-szor, hogy a vegyes municipiumok a georaphiai és ethnographiai, valamint a közigazgatási lehetőség tekintetbe vételével a nemzetiségek szerint határoztassanak meg. A különféle nemzetek olyanokul való elismerését kívánjuk: először, mivel ez alapja a nemzetiségnek, miután a nemzetiség nemzetet tételez fel, melynek erkölcsi személyiségét és nemzeti különösségétkifejezze; másodszor, mivel ez alapja azon nemzetiségek egyenjogúságának; harmadszor, mivel Magyarország története is ismeri, és Magyarország alajjtörvénykönyve, a Hármaskönyv is elismeri a különféle nemzeteket. Ennek ellenében felhozatik: 1., hogy Magyarországban a nemzetek, a magyart kivéve, más nemzetek részei, a részeket pedig nem lehet nemzetnek nevezni, mert abból következnék, hogy több nemzet van, mely egy és ugyanazon nemzetiségű ; 2., hogy egy államban csak egy politikai J nemzet létezhetik; 3., hogy a különféle nemzetek nevezete a magyar törvénykönyvben oly korból való, melyben jogegyenlőtlenség uralkodott, melyben egyes nemzeteknek, sőt testületeknek is kiváltságok adattak, hogy saját joguk szerint szolgáltassák nekik az igazság, és hogy ez az egyforma politikai és polgári jog korában fen nem állhat. Az első nem áll: mert a nemzetek részei nem szűnnek meg a nemzet nevét viselni és mint nemzet létezni, ha a nemzet több államban van feloszva, mert abból az következnék, hogy olyan nemzet nem is létezik, pedig magyar nemzetiségű testvéreink bizonyára nem fogják tagadni, hogy van lengyel nemzet, noha három államban van felosztva, és nem fogják mondani, hogy a lengyelek Galicziában nem nevezhetők lengyel nemzetnek. Senki sem tagadhatja, hogy angol nemzet van Nagybritanniában és Éjszak-Amerikában is, és hogy német nemzet létezik, ámbár mainap is több országokra felosztva. Svajczban vannak a német, franczia és olasz nemzetből részek, és azért mégis alkotmányának száz kilenczedik szakasza azt mondja, hogy mind a három országos nyelv : a német, franczia és olasz nyelv nemzeti (nationalis) nyelvek, a „nationalitás" pedig feltételezi a „natiót". A megosztott nemzet minden államilag njegosztott részében mint nemzet tűnik fel. Végre a szlovák nemzet Magyarországban egészében áll fen, tehát a nemzet nevetnem lehet tőle megtagadni. Másodszor az sem áll, hogy egy államban csak egy politikai nemzet létezhetik. Az egyetlenegy politikai nemzetiség és az egy politikai nemzet theoriája az államban téves. Midőn az államban nemzetről tétetik említés, mely egy egységnek tekintetik, akkor nincs szó a genetikai „natio

ft-ról, hanem a polgárok összességéről az uralkodó irányában, a törvényhozás egy tényezőjéről a másik irányában, és akkor a nemzet annyit jelent, mint „populus", a mint a magyar törvénykönyv is „populus

a-ról szól, mely akkor természetesen a nemességből állott nemzetiségi különbség nélkül, most pedig összessége minden polgároknak a nemzetiségek különbsége nélkül; de ez azért nem zárja ki, hogy a „populus" több „natio^-ból állhasson. Ezt mutatja a törvényes tény is a sz. korona országaiban. Magyar nemzetiségű testvéreink legalább saját álláspontjukból nem fogják tagadni, hogy Horvátország, Slavonia és Dalmátia átalában egy államot képez Magyarországgal a külállamok és az uralkodó irányában, és mégis bizonyára nem fogják azt tartani, hogy nincs horvát nemzet, és hogy ez csak politikailag is magyar nemzeteknek volna nevezhető. A tévedés abban fekszik, hogy azt hiszik, miszerint csak azon nemzet nevezhető politikai nemzetnek, mely mint egység politikailag és pedig államjogilag van szerezve, mely tudni