Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 75 Nagyon sajnálom, hogy némely képviselő urak épen személy őket találták elintve. [Helyeslés minden oldalról. Zúgás, ellenmondások a szélső bal oldalon.) Elnök: Én kötelességemnek tartottam mindenkor, valahányszor csekély ítéletem szerint sérelem történt a képviselőkön, vagy valamely elven, mely itt ki nem fejezhető,mindig a magam észrevételét megtenni. Jelenleg azonban nem hiszem, hogy a képviselő úr akár egyes képviselőn, akár valamely elven sértést követett volna el, hanem vonatkozott ez azokra, kik a világon mindenhol találhatók. {Átaldnos helyeslés, ellenmondás a szélső bal oldalon.) Dapsy Vilmos : Szlávajku választóimat meg fogja nyugtatni azon tudat, hogy a mit e nagyfontosságú kérdésben a t. ház törvény gyanánt fog megszavazni, azt őszinteséggel, egész odaadással , minden utógondolat fentartása nélkül és testvéri szeretettol átbatottan fogja megtartani. Épen azért igen könnyű nekem most azokra áttérni és jelezni azon pontokat, melyet választókerületem szlávajku lakosait e tekintetben vezetik. Választóim ugy kívánják a szőnyegen lévő kérdést megoldatni, hogy az minden nemzetiséget, még a magyar nemzetiséghez tartozókat is, megnyugtassa. És ezt ugy hiszik elérhetőnek, ha a községekben, megyékben és a vidékeken relatív kisebbségben levők a relatív többség zsarnoksága ellen megvédetnek, ha a személy s egyén minden zsarnokság ellen megótalmaztatik. (Helyeslés.) Választókerületem szlávajku lakosai hasonlóképen belátják szükségét annak, hogy az annyi külön nemzetiségekből nem ma megalakuló , de ezer év előtt már megalakult s az óta folytonosan fenáiló államban kell oly közvetítő nyelvnek lennie, melyen magát e hazában mindenki s mindenhol megérthetővé tegye; ezekből kiindulva s választóim elfogadván azt, hogy oly közvetítő nyelv a magyar nyelv legyen , annak használatát sehol korlátolni nem akarják; viszont biztositni kívánják magokat abban, hogy ők is, minden más nemzetiségűek, saját anyanyelvűket a községek, megyék s az államkormánynyal szemben érvény esithessék s használhassák. Végre kívánják választóim azt — azért mondom választóim, mert ebből fogom következtetni, hogy ezen törvényjavaslatra , ha a részletes tanácskozás alapjául elfogadtatik, én is nyugodt lélekkel szavazok — mondom, választóim szükségesnek, sőt elkerülhetlenek tartják azt is, hogy mind az, ki állami vagy megyei hivatalba lép, múlhatatlanul tudja, értse s beszélje a magyar állam hivatalos nyelvét ; szintúgy más részről szükségesnek tartják, hogy azok, kik a néppel közvetlen érintkezésben állnak, beszéljék s értsék a nép nyelvét, hogy lehetővé tétessék az, hogy minden panaszt saját anyanyelvén tehessen mindenki, saját anyanyelvén hallgattassák ki s a panaszára hozott határozatot saját nyelvén megkaphassa. Ezek azon fő elvek, melyeknek megtestesitését a meghozandó törvényről várják választóim. De meszsze van tó'lök azon gondolat, hogy oly törvény alkotassék, mely Magyarországnak állami egységét és a haza épségét veszélyeztetné. Ugyanazért nem kívánják, hogy a megyék nemzetiségek szerint kikerekittessenek s a haza nemzeti területekre osztassék. Már 1861-ben, midőn szinleg a nemzetiségért küzdők, de valóban a reactio szolgálatában állók, turócz-szt.-mártoni gyülekezetökben proclamálták a megyéknek nemzetiség szerinti kikerekitését s a hazának nemzetiség szerint való felosztását, Gömör megye szlávajku józan és higgadt népe volt az, mely a merénylet ellen határozottan tiltakozott és kárhoztatott minden ilynemű törekvést. Azt sem kívánják választóim, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásával akár a fő kormányzat, akár az igazságnak gyors és törvényszerű kiszolgáltatása akár megnehezittessék, akár lehetetlenné tétessék. Ugyanazért az egyes embert megillető jogok teljes biztosítása mellett, szivesen hajlanak ahhoz, hogy az államkormány és a felső igazságszolgáltatás nyelve a magyar legyen. De midőn ezt kivánják, egyszersmind kívánják azt, hogy ugy az államkormány, mint a felsőbb bíróságok határozatai is hasábosán és az ő anyanyelvükön is kiadassanak. Es, hogy igen rövid legyek, miután a központi bizottságnak módosítást szenvedett javaslata ezen kivánatoknak és igényeknek eleget tesz ; miután a közmivelődést a központi bizottság javaslata minden nemzetiség számára biztosítja, a személy jogait, s határozottan merem állítani, a legkiterjedtebb határig megvédi : én a részletes tárgyalás alapjaid a központi bizottság javaslatát, az általam annak idején teendő módosításokkal, elfogadom. (Helyeslés.) MiletiCS SzvetOZár.- T. ház! A mostani kormány egy kitűnő tagja három évvel ezelőtt azt irta, hogy „nincs ország, melynek állására a nemzetiségi kérdés döntőbb és nagyobb horderejű befolyással birna, mint épen hazánkra,

u és eonstatálván, hogy e kérdés nem az agitatiónak szüleménye, hanem természetes következménye a mostani korszellemnek, a mivelődés mostani folyamának, az egyes polgárokról a nemzetekre kiterjesztett szabadságnak és egyenjogúságnak, monda, hogy „e kérdés szerencsés megoldásától függ jövőnk." A mély gondolkodású magyar államférfi szavai mellett, melyek a magyar törvényhozók körében bizonyára ismeretesek és melyeket az iró teg10*