Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 71 vagy privilegiált személy, vagy testület, csak vagyoni vagy juridicus jogokat, soha mást nem adnak ; legfeljebb később, mikor már a vallási súrlódások kezdődtek, executiókat találunk azokban az uralkodó katholikus egyház követelése ellenében ; de nemzetiségi igények azon oklevelekben nem foglaltatnak, minthogy azok nem is találtatnak az egész középkorban. Es akár hányféle elnevezéseket olvasunk is Verbőczy hármas könyvében, ezek mind csak rendi előjogokra vonatkoznak. Ott különbség van a nemesség és nem-nemesség jogai és kiváltságai között ; de Verbőczy soha semmi különbséget nem emlit a nemzetiségek jogai közt. Verbőczy populusa is a nemességet, natiói pedig a jobbágyságot jelentik. De indokolják az országnak nyelvi kerületekre való felosztását még a nemzetiségi eszméből vett következésekkel is. Azt mondják : a nemzetiség jogi alany, és azt ilyennek kell tekinteni ; azt mondják, hogy a nemzetiséget biztosítani kell, még saját egyedei ellenében is , mert nem lehet az egyedre bizni, hogy mennyiben akar valamely nemzetiséghez tartozni. Ezek lehetnek irányeszmék Kelet-Európában, de bizonyára nem lehetnek azok Európa nyugati részeiben, nem lehetnek nálunk, kik a középkor bilincseiből már kibontakoztunk. Azon eszmék mind csak a középkor szellemébe valók. Mit is vonna maga után, ha a nemzetiségeket az egyedek ellenében akarnók biztosítani ? Nem azt-e, mint hajdan a magát biztosító egyház az egyedekre nézve okozott ? Hisz, ha azt törvénynyé akarnók tenni, legott a vallásszabadságot is meg kellene szüntetni : mert abból egyenesen az következnék, hogy, ha például valamely felföldi szláv ember a református egyházba akarna ál lépni, ezt a nemzetiségi törvény miatt nem volna szabad tennie, minthogy az egyház változtatásával nemzetiségét is elhagyhatná, és megfordítva, ha egy román vagy szerb a keleti egyházból valamely nyugati egyházba akarna lépni, hasonlókép nem volna szabad azt tennie, mert hite változásával nemzetiségét is megváltoztathatná. Látjuk tehát, hogy a kisebbségi törvényjavaslattal igazán visszaugranánk a közép korba ; az pedig teljes lehetetlen. [Helyeslés.) Azért én nem fogadhatom el a kisebbségi törvényjavaslatotot ; nem fogadhatom el azért, mert én az újkor embere lévén, a társadalom fejlődését akarom biztosítani, azt pedig a központi bizottság törvényjavaslatja által legjobban tartom biztosítva, annál is inkább, mert nálunk az egyházak már régen biztosítva vannak. A hitfelekezeti szabadság és azon szabadság, mely ezen törvényjavaslat által mindenféle nemzetiségnek és nyelvnek megadatik, azon szabadság, melyet az egyednek, társulatoknak adunk, az biztosítja egészen a jogosult egyéneket. Tudom ugyan, ha törvénynyé lesz a központi bizottság törvényjavaslata, az nem fogja kielégíteni azokat, kik talán egyik államban sem tudnának megnyugodni, mely nem az ő nemzetiségöké. De azt is tudom, hogy ezen törvénynyel a társadalom szabad fejlődését mindenkorra biztosítjuk. És ha akadnak majd külföldön olyanok, kik gáncsoskodni fognak a keletkezett törvényen, azokat bátran föl fogjuk szólithatni. hogy kövessék a mi példánkat. {Helyeslés.) ' *•— Elnök: Nyáry Gyula b. mint a mélt. főrendek jegyzője, a főrendek részéről üzenetet hozott. Nyáry Gyula b. főrendi jegyző (az elnöki szék elé áll): Mélt. elnök, t. ház ! Van szerencsém jelenteni, hogy a dalmátországi vámtarifát, továbbá a bor- és hus-fogyasztási, valamint a személyes kereseti adóra vonatkozó törvényjavaslatokat, nem különben a t. képviselőháznak a polgári perrendtartásra vonatkozó ujabb módositványait a felsőház érdemileg tárgyalván, a főrendek a t. képviselőház határozataihoz készséggel hozzájárultak. Én pedig bátor vagyok az illető jegyzőkönyvi kivonatot mély tisztelettel átnyújtani. Csengery Imre jegyző (olvassa a főrendek jegyzőkönyvi kivonatait.) Elnök: Tudomásul szolgál. Most folytatjuk a nemzetiségi törvényjavaslat átalános tárgyalását. (Leszáll s az elnöki széket Gajzágó Salamon foglalja el.) Hodosin József: T. ház! Midőn 1866-ban az országgyűlés egy 40 tagból álló bizottságot küldött ki a végett, hogy a nemzetiségi kérdésben törvényjavaslatot készítsen és terjeszszen a ház elé, azon reményben voltam és azon. hitet tápláltam, miként ezen nagy fontosságú és mindnyájunkat egyaránt érdeklő kérdés mindnyájunk és az országban lakó minden nemzetek megelégedésére és megnyugtatására fog megoldatni. Sajnálom, hogy a mint az eredménybó'l ki fog tűnni, ezen reményemben csalatkoztam és hitem meghiúsult. Ugyanis mit tett a 40-es bizottság ? A mit erről tudok, részletesen fogom előadni, mert ez komikus része az egész dolognak. A 40-es bizottság, mert a dolgot nagyon sürgősnek találta, albizottságot küldött ki, hogy az a törvényjavaslatot készítse el. Ezen albizottság megint a dolog sürgősségénél fogva munkálkodott lassan, lassan és mindig lassabban , míg elvégre folyó évi június vagy július hóban a törvényjavaslatot a ház elé terjesztette. A ház azt természetszerűleg a 40-es bizottságnak adta ki, mely, mert a dolog még mindig sürgetős vala, folyó évi október hó végén ült össze, az albizottság törvényjavaslatát tárgyalás alá veendő. De mi történt itt?
