Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
72 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) A z albizottság törvényjavaslata elejtetik, és egy a 40-es bizotiság két tagja által készített külön tör- | vényjavaslatot vesznek tárgyalás alá. Ezt tárgyalják, kiigazitják, átreformálják és utóvégre mint a bizottság majoritási votumát a ház elé terjesztik, egyszersmind előterjesztvén egy minoritási votumot is, mely tudvalevőleg a román s szerb képviselők által készített törvényjavaslat. A ház azokat az osztályoknak kiadta. Mi történt itt? Elejtetett a bizottsági, az albizottsági s minden törvényjavaslat, s most szemben állunk egy oly törvényjavaslattal, mely sem az albizottságé, sem a bizottság majoritásáé, sem a bizottság minoritásáé, hanem, mint mondják, egy a 6-dik osztályból kikerült törvényjavaslat, melyet a központi bizottság megint átdolgozott, átreformált, és még nem tudom mit tett vele. Mindezek után kérdem, ha ily könyedén lehetett egy törvényjavaslatot készíteni, mire vala szükség, hogy ezelőtt szinte három évvel bizottság küldessék ki s annyi időt vesztegessen? Az eszmék tisztázása végett, fogják felelni. Szomorú felelet ily szomorú eredmény után! Hiszen nyilvánult a közvélemény. Az alatt, mig a 40-es bizottság kineveztetett és dolgozott, az alatt, mig az albizottság dolgozott, ha lassan dolgozott is, a román és szerb képviselők részéről egy törvényjavaslat készíttetett, mely mellett legalább a román s szexb közvélemény nyilvánult; s mindamellett, mint mondám, szemben állunk oly törvényjavaslattal, mely ezen közvéleményt semmi tekintetbe sem vette, hanem minden rendjén s minden pontjaiban magán hordja azon szűkkeblű politikát, [melyet én oly bőkezű Ígéretek után a magyar nemzet képviselőitől soha sem vártam volna. De igaz az, hogy potentes potenter agunt; s önök igazán hatalmasan cselekesznek. Adja az ég, hogy ezen nagy potentiájoknak kárát ne vallják. Ezek után áttérek a dologra, a szőnyegen fekvő törvényjavaslatra. Mint mindig, ugy most is a dologhoz fogok szólani. Én a központi bizottság törvényjavaslatát elvben sem fogadhatom el. Nem fogadhatom el pedig azért, mert semmi elvet nem állit fel, semmi elvből nem indul ki. Ugyanis az ország territoriális integritása és az álkm politikai egysége szerintem nem azon elv, melyből a nyelvi és nemzetiségi kérdés megoldásánál kiindulni kellene. A nyelvi és nemzetiségi kérdés nem koczkáztatja, nem veszélyezteti amaz elvet, az ország terrritorialis integritását. Az állam politikai egysége nem a nyelv egységben nyilvánul, nem is a nemzetegységben, mely hazánkban, hol annyi nemzetek vannak, nem is lehetséges, mondom, nem ezen egységben j ! nyilvánul a haza egysége, az ország territoriális | integritása, az állam politikai egysége, hanem igen is nyilvánul az egy uralkodóban, az egy törvényhozásban, az egy kormányzatban, az egy haderőben. Ezek kellékei az állam egységének, és kérdem, a román és szerb képviselők által készített és Mocsonyi Sándor által mint külön-vélemény beadott törvényjavaslatban van-e csak egy kifejezés által ezen elv megsértve? vagy lehet-e annak csak szelleméből is azt következtetni ? Nem, Tehát az állam politikai egysége nem a nyelv egységében fekszik, de azon kiváltságos állásban sem,mely et a központi bizottság törvényjavaslata által megteremteni óhajtanak. És meg akarják teremteni ezen privilegiált állást csak egy nemzet, t. i. a magyarra nézve. Ugyanazért én a központi bizottság javaslatát nem nevezhetem nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényjavaslatnak, hanem inkább nevezhetném azt a magyar nyelv és nemzetiségről szóló törvényjavaslatnak. De ily törvényt hozni szükség feletti, mert hiszen ott vannak a 36., 40., 44., 48-iki törvények, ha csak a központi bizottság e törvényjavaslat által nem akarja sancíionálni ezen törvényeket. De akkor a törvényhozás jön önönmagávaí ellenkezésbe. Mert mi mondatott az 1866-ban tett feliratban? Az, hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzület figyelmet érdemel, és azt nem lehet többé a múlt idők és régibb törvények mértékével mérni. Már a központi bizottság törvényjavaslata, urainij nem egyéb, mint a múlt idők és régibb törvények szűkkeblű és a nemzeteket sértő mértéke. Továbbá ugyanazon feliratban az mondatott, hogy mi, t. i. az országgyűlés, mind azt, a mit az Ő érdekök s a haza közérdeke megkíván, törvény által kívánjuk biztosi tani. Már hogy mi az ő érdekök, azt ők tudják legjobban megmondani, és eme tekintetben épen azt tettem volna, mi a népnevelés ügyében tétetett, t. i. egy enquéte összehívását : mert mint Eötvös b. cultusminiszter úr a f. évi június hó 24-én tartott országos ülésben Csanády Sándor képviselő urnák a vallási ügyben válaszolván, ezeket monda : „Tagadom, hogy a kormánynak jogában állana, és nem hiszem, hogy a törvényhozásnak feladata volna ezen, t. i. a vallás kérdésében, határozni a nélkül, hogy tekintetbe venné az egyes vallási felekezetek nézeteit, kívánalmait, érzületét, mert a vallás kérdésénél puszta majoritás a kérdést eldöntheti, de oldja meg, e kérdésnek pedig megoldása szükséges:" épen ezeket mondom én a nyelv és nemzetiségi kérdésben: ezen | kérdést a puszta majoritás eldöntheti ugyan, de
