Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

70 CCCXXV. OBSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) Nem találhatván tehát sehol példát, a melyet követhetnénk, mert a kik nemzetiségi tekintetben legközelebb állanak hozzánk, kik szomszédaink is, a lajtántuli tartományok , kiknek példája tehát csakugyan legtanulságosabb lehetne ránk nézve, azoknál a nemzetiségi kérdés még nincs megoldva, tehát sehol sem találván példát, melyet követhetnénk, magunknak kell azon vezéreszméket felkeresnünk, melyek bennünket e kérdésben kalauzoljanak. En két ilyen vezéreszmét találok, melyek egyike a történelem, másika az emberi szellem követelménye: e két vezér eszme az állam léte, sőt létezhetése; és a társadalom szabad fejlődése. Az események, a történetek hozták össze a sok nyelvű népet Magyarország területén ; ezen területből a történelem alkotott Magyarországot, magyar államot. Ez tehát valóban a történelem származéka és követelménye, és mint ilyen róla is kell, hogy álljon a Hegel ismeretes mondása, hogy a mi okszerűen létezik, az joggal is létezik. De, t. ház, vannak még is sokan, a kik erről is hajlandók kételkedni, különösen Magyarországra nézve, t. i. a tudománynak is megvannak előítéletei, mint a közéletnek. Mióta a nyelv- és néprajzi tudomány bizonyossá tette, hogy a latin, szláv és germán nemzetiségek nyelvökre és eredetökre nézve rokonok egymáshoz, hogy rokonok a művészetet és tudományt teremtő ős görögökhöz, rokonok a jogot és államot alkotó rómaiakhoz : ;;zóta tudományos előítéletté vált, hogy csak az árja vagy indogermán nemzetek — mert igy hijják egy szóval azokat — hogy, mondom, csak az árja nemzetek a valódi műveltség fejlesztői, és azért csak ők jogosultak az uralkodásra. A magyarok nem tartoznak az árja nemzetek közé, és a tudományos előítélet sietett következtetni, hogy tehát ők nem jogosultak állami létre az európai rendszerben. És ezen tudományos előítéletet épen azok hangoztatják leggyakrabban ellenünk, a kik magok legkevesebbet tettek az európai műveltségre. Ezen vastag nyers előítéletet megczáfolja köztünk aczigányok példája, mert azok nyelvökre nézve sokkal közelebb állnak a vélt jogosultságot forrásozó indiai eredethez, mint akár a görögök, akár az angolok • megczáfolja még szembetűnőbben Keletindiának 200 millióra menő tömege, kik ámbár részesei ezen jogosultságnak, még is több, mint másfél ezer év óta folytonos szellemi és társadalmi rabszolgaságban sinlenek. Ezen tudományos előítélethez járul még némi fajingerültség is, melyet, talán nem csalatkozom, a hires cseh történetíró Palacky segített felszitani, bár akaratlanul is. A nevezetes hires történetíró t. i. a régi nyugati szlávok birodalmának keletkezését meleg érzéssel rajzolván, azt állítja, hogy a | magyarok ide jövetele és letelepedése legnagyobb szerencsétlenség, mely az idők folytában a szlávokat érhette. Mert, ugy mond, a magyarok által lett semmivé mind az, a mit a szlávok közép és keleti Európában véghez vittek volna. És a múlt homályain bolyongani szeretett elmékben az ily okoskodás táplálja azon ingerültséget, melyet irányunkban éreznek. Azonban mi szegény halandók nem tudjuk, miért költözködtek a népek keletről nyugat felé. Mi csak azt tudjuk, hogy Magyarország van, és, mert van, joggal is létezik. De az állam korlátozás, s mint ilyen bizonyosan szorító sok tekintetben. Az állam létével okvetlenül járó eme korlátozás kiállhatatlanná válnék, ha nem biztositanók a társadalom szabad fejlődését. Ezt a társadalmi fejlődést pedig az egyedi és társulási szabadság biztosítja leginkább. Éz az egyedi és társasulási szabadság azon sark, mely körül az uj kor fejlődése forog, nem annyira a nemzetiségi eszme, mint azt tegnap is hallottuk fejtegetni. A nemzetiségi kérdés megoldására nézve két törvényjavaslat fekszik előttünk: azon törvényjavaslat, melyet a központi bizottság beadott s a Deák Ferencz képviselőtársunk által módosíttatott, meg a kisebbség törvényjavaslata. Melyiket válaszszam én ? Bizonyosan azt, mely az állam létével szükségesképen járó korlátozás mellett az egyéni szabadságot legjobban biztosítja , mert csak az felelhet meg az uj kor igényeinek. Azt pedig a központi bizottság törvényjavaslata sokkal inkább I teszi, mint a kisebbségi javaslat. Ez is kénytelen bevallani, hogy az államnak, mint ilyennek, okvetlenül előjogai vannak. De midőn azt elismeri, másfelől az országot nyelvi kerületekre akarja osztani ; minthogy pedig nálunk a lakosság sehol sem oszlik el nyelv szerint, tehát kénytelen a czélnak elérésére a lakosságnak önként lett, azaz természetes viszonyaiba belenyúlni és az egyéni szabadságot korlátozni. Az ország nyelvi kerületekre való felosztását sokképen halljuk indokolni. Különösen Dobrzánsky képviselőtársam igen sok adatot hozott fel a történelemből és a törvénykönyvből. 0 különbséget tud a rex hungarorum vagy ungrorum és a rex Hungáriáé között is ; azonban bocsássa meg a t. képviselő úr, ha azt állitom, bármely különbség lehetett is akkor a rex hungarorum és hungariae közt, annyi bizonyos, hogy minden oklevél, melyet feltalálhatunk a régi és legrégibb időből, a királyi felség nevében adatott ki, mely mellett más törvényhozó hatalmat nem ismerünk Magyarország területén. Engedje meg t. képviselő úr. hogy állítsam, miszerint akár hányféle oklevelet és ki| váltságot méltóztatott is felhozni a régi korból, s azok mindannyian, bár ki legyen is a donatarisu