Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

m CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26.1868.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház ! A t. képviselő úr megemlité azon interpellatiót, melyet az ut- és hidvámok tárgyában több erdélyi képviselő beadott, s azt emiitette, hogy én erre nem válaszoltam. Hajói emlékszem, az interpellátió beadása után, midó'n egy képviselő úr ezen tárgyban felszólalt, elmondottam azt, minél többet most sem mondhatok. A jelenleg Erdélyben és Magyarország egy részében fenálló ut-és hidvárnrendszer hiányait elismerem, elismerem, hogy azon rendszer igazságtalan, miután az országnak bizonyos vidékein utvámot szednek azon utakon, melyeket az állam készített és tart fen, az országnak pedig más nagy részében vannak hasonló utak, melyeket szintén az állam épített, ezeken azonban nem fizetnek vámot. Fenáll tehát egyenlőtlenség , ennélfogva igazságtalanság a kivetésnél. Mint méltóztatnak tudni, az államköltségvetés azt mutatja, hogy a jelenleg létező utak fentartására évenkint körülbelül harmadfél millió forint vétetik igénybe. Ez természetes teher, melyet az állam az utak fentartása végett visel. A minisztérium azon nézetben volt, s azon nézetét nyilvánította az első budget tárgyalása alkalmával, hogy az ut- és hidvámokra nézve egy részletes reformot kell behozni s az eddig fenálló egyenletlenséget minél előbb meg kell szüntetni. Az idő, a mint méltóztatnak tudni, nagyon rövid, s annyi nagyfontosságú kérdéssel voltunk eddig elfoglalva, hogy az ut- s hidvámok szabályozására s azok fentartására nézve törvény által nem intézkedhettünk. Azon nézetben vagyok, hogy a jövő országgyűlés feladatai közé fog tartozni, tán mindjárt kezdetben, ezen egyenetlenséget megszüntetni, s aköutak fentartása s az azoknál behozandó alapos rendszer iránt határozni, még pedig meggyőződésem szerint olykép.hogy a teher egyenlő módon viseltessék, Meg vagyok győződve arról, és ezen megg3"*ő ződést már egyszer nyilvánítani szerencsém volt, hogy a kőutaknak fentartására nézve a helyhatósági rendszer törvényhozásilag történt szabályozása után a, kőutak fentartása legolcsóbban s legczélszerübben lesz eszközölhető. Miután tehát a kőutak építése s fentartása iránt intézkedni kell, miután ezen intézkedés egy rendszer megállapítását foglalja magában, nem tartom czélszerünek, hogy ezen 200,000 forintnyi tétel most hagyassék ki. Nem lehet ugyan, mint mondám, igazságosnak s méltányosnak mondani a költségvetésben foglalt ezen tételt; de miután jelenleg pénzügyi viszonyainknál fogva ily összeg alig nélkülözhető, az indítványt el nem fogadhatom. Egyébiránt hiszem, nem egyedül az utvámoknál van éltetés Erdélyre nézve ; vannak eltérések és egyenetlenségek Erdélyben, melyek reájok kedvezők, minek indoka, hogy a létező pénzügyi rendszer átmeneti annyiban is, hogy a létező különbözeteket meghagyja, meghagyja addig, mig helyűkbe jobbat, czélszerübbet állithat. így megmaradt Erdélyre nézve, hogy a földadó aránylag csekélyebb kulcs szerint van megállapítva, mint Magyarországra nézve. Továbbá megmaradtak a kivételes sóházak Erdélyben. A múlt budgetben foglalt [ terhes fejadót megszüntetni javasolta a kormány, és a ház el is fogadta. Tehát nem lehet azt állítani, hogy a kormány nem igyekezett volna Erdély irányában igazságos lenni. Minek egyik jele az, hogy mihelyt lehetett, a népet aránytalanul terhelő adót, a fejadót megszüntetni javasolta, habár ezen különbség az állambevételekben nevezetesnek mondható. Miután tehát a jövő év folytán gyökeres reformok fognak az ut-és hidvámok iránt behozatni, arra vagyok bátor a t. házat kérni, hogy addig, mig e reformok keresztül fognak vitetni, e tételt, melyre az államnak szüksége van, meghagyni méltóztassék. Gajzágó Salamon : T. ház ! Én legelőször is arra vagyok bátor a pénzügyminiszter urnák felelni, hogy a múltkor, mikor ezen interpellátió kérdése szóba hozatott, az arra tett feleletet már csak azért sem vehettem az interpellatióra tett feleletnek, mert, mint magát a pénzügyminiszter akkor kifejezte, az interpellatiót még nem is olvasta. A mi illeti a pénzügyi bizottság azon jelentését, hogy Erdélyre nézve az ut- és hidvám-rendszer több tekintetben hiányos : azt hiszem, tisztelt képviselőház, hogy ezen kitétel nem vág össze a tényálladékkal, mert az nem csak hiányos, hanem törvénytelen. Ugyanis az 1848. XXX-ik törvényczikk az utakról ekként szól: „A hatóságokban még most fenálló közmunkáknak törvény szerinti alkalmazására a miniszterség ügyel fel, a melynek tisztéhez tartozand a létező utak, hid és más közlekedési eszközök fentartásáról is az illető hatóságokkal egyet értve intézkedni." Ha a t. pénzügyminiszter úr, a mint én neki tökéletesen igazat adok e tekintetben, minden oly adónemre, mely 1848 óta az országba behozatott, külön törvényjavaslatot adott be a képviselőháznak, hogy az törvénynyé emeltetvén, ez által maga az adó nem törvényesitessék : ugy hiszem, miután az indemnity lejárt, arra nézve is, hogy az ut- és hídvám szedessék, mint a mely a létező törvényekkel tökéletesen ellenkezik, külön törvényjavaslatot kellett volna a ház elé terjesztenie. (Helyeslés.) Ez nem történvén, én azt hiszem, hogy a budget tárgyalása alkalmával a létező törvények ellenére vagy a létező törvényekkel ellentétes irányzatban a képviselőház határozatilag nem járhat el. Nem az esik nekem nehezemre, hogy Erdély egy részében, épen más törvényhatóságok és más