Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 61 vonalak előnyére, oly helyhatóságokban, a melyek az utakat magok épitették, .melyektől az utak jó karban vétettek át, utvám szedetik: mert ha valaki, t. képviselőház, én szivemből és lelkemből pártolom azon nézetet, hogy mindenki, tehetségéhez mérten, hozzájáruljon az állam háztartása költségeinek fedezéséhez ; nem ez esik nekem, ismétlem, nehezemre; hanem az, hogy a törvény ellenére az országnak ép egy részében tartatik fen a maga teljes zsarnokságában az 1853. február 10-kei pátens által behozott utvámrendszer. Ennek következtében én nem akarom a t. ház becses figyelmét továbbra is fárasztani és nem akarom az idfít a t. háztól elrabolni annak részletes kimutatásával, hogy ezen utvámrendszer, különösen alkalmazása által, mennyire sújtja az illető vidékek lakosait, a mely lakók semmi más közlekedési eszközökkel nem bírnak, hanem csak is ezen országutakkal, melyeket ők építettek, és melyeken három mértföldre 90 — 96 kr, egy forintnyi vámot kell fizetniük, mi által sokszor azon anyag, melyet három mértföldnyiről behoztak, valóságos értékében nem ér annyit, a mennyit vám fejében érte fizetnek, mi által, t. ház, e vidékek népe igazságtalanul és ugy szólván erőszakolva zsaroltatik. He — mint mondom — nem ez esik nekem nehezemre; hanem nehezemre esik az, hogy épen Erdély egy részében minden fenálló törvény ellenére ezen hídvám, a pénzügyi miniszter úr által benyújtott javaslat folytán, továbbra is fentartassék. [Helyeslés.) Én tehát minden egyebet mellőzve, egyedül azon kérdést vagyok bátor a t. házhoz intézni, megegyeztethető-e a törvényekkel, hogy mielőtt a törvény meg volna alkotva, határozat folytán a budget tárgyalása alkalmával uj adónem hozassák be és tartassák fen Erdéljdben ? (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ezen tárgyban újra felszólalok; de kötelességemnek tartom ezt tenni azok után, miket a t. képviselő úr most mondott, miután ezen nyilatkozatban azon vád is foglaltatik, hogy a minisztérium egy adónemet — nézetem szerint nem adónemet, hanem bizonyos jövedelmi nemet — fentart a törvény ellenére. Hivatkozom azon törvényre, mely az 1868-ki állam-háztartás iránt hozatott; ez tehát nem megszavazása a budgetnek, hanem törvényhozási intézkedés volt, melyben akiadások fedezésére a törvény szerint fenálló adók, s azok közt, mint egyenesen a törvényben meg van jegyezve, a jelenleg fenálló utvámjövedelemnek ezen év végéig leendő fentartása kimondatik. Alaptalan állítás az, hogy az utvámnak szedése a törvénynyel ellenkezik, mert •szentesitett törvény rendelkezett arról, hogy azutvámok ezen év végéig fentartassanak. A mi illeti azon idézést, melyet a t. képviselő uraz 1848. XXX-dik törvényczikkbó'l tett: ezen idézés ismét igazolja azon állításomat, melylyel indokoltam előbbi felszólalásomat, miszerint minél előbb szükséges a törvényhozásnak e tekintetben intézkedni. Egészen máskép állana a kérdés, ha a törvény értelme szerint az akkor létezett közmunkák a minisztérium rendelkezésére adattak volna. Ez esetben sokkal egyszerűbb volna a kérdés, a mennyiben a közmunkáknak országos utakra való fölhasználása által az állam költségei nevezetesen kevesbednének, és ez esetben a 200,000 frt jövedelem kihagyása indokolva volna : hanem a jelen viszonyok közt, miután még a közmunkák iránt ujabb törvényhozási intézkedés nem történhetett, miután a közmunkák felett nem a kormány, de a megyék rendelkeznek, azon törvény tehát, melyre képviselő úr hivatkozik, nincs érvényesítve, miután az utak fentartása harmad fél millióba kerül : ezen utvámok nem csak Erdélyben, hanem Horvátország és Magyarország egy részében is fenállanak, s ezen jövedelmet most nem nélkülözhetjük, a reform e tekintetben jövő évben keresztül fog vitethetni. Ennélfogva, ajánlom ismét a szerkezetet. SimOnyi LajOS b.: T. ház! Mindegyikünk jól tudja, hogy az államnak szerfelett nagy kiadásai vannak ; érzi ezt mindegyik saját tapasztalásából is. Ebből az. következik, hogy az országnak jövedelmeit lehetőleg szaporítsuk, és azokat csökkenteni szándékunk épen nem lehet. De miután ezen jövedelem a lakosság egyes részére sulyosodik, és a mint azt a t. pénzügyminiszter úr is elismerte, igazságtalan és aránytalan; miután ezen összeg nem oly nagy, hogy az által az állam-háztartás tetemes csorbát szenvedne: én mind az igazság, mind a czélszerüség szempontjából óhajtanám azt, hogy ezen tétel a budgetből kitöröltessék és ezen összeg más honnan legyen pótolandó.: mert az semmi esetre sem igazságos, sem czélszerü, hogy Magyarország lakosságának egy részét sújtsuk oly adónemmel, melyről a pénzügyminiszter maga is elismerte, hogy aránytalanul súlyos és mindenesetre az illetőket nagyon károsítja. Azért igen óhajtanám, hogy miután az Erdélyben létező hid- és utvámok igazságtalanok és aránytalanok: a budgetből ezen jövedelem töröltessék ki. (Helyeslés.) Gál János : T. ház! Alig lehet alapos okot felhozni ezen utvámjövedelem fentartására, mint a melyet a t. pénzügyminiszter úr felhozott: hogy t. i. reményt nyújtott, hogy ez rövid időn meg fog szüntettetni; de ez indokul nem szolgálhat arra, hogy az igazságtalanság a méltánytalanság bármi rövid időre meghagyassák. Ezen ut- és hidvámok nem egész Erdélyt terhelik, hanem csak egyes /