Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

406 CCCXXXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) van e törvénynek. Ugy-e kérem tegnap előtt midőn az ostromállapotot tárgyaltuk, nem méltóztattak azt mondani, mennyi ága van annak? pedig annak ugyan sok ága van. 48-ban is sokat dolgoztunk rajta, hanem azt mondották hogy siessünk vele, és méltóztattak azt meghozni. (Nincs meghozva!) Nohát kérem, az utolsó napokban igen sok törvényt hoztak, s midőn semmit se csináltak, örökké azt mondották, hogy nincsen a kormány készen vele; most az a kérdés, hogy lehessen-e a kormányi tisztviselő képviselővé? erre nem voltak elkészülve ; kérvények nyújtattak be e tárgyben az országgyűléshez, melyek azt sürgették ; és kérem, most azt mondják, hogy nem vagyunk vele készen! Ez előtt midőn valaki követ lett, péld. Erdélyben, megeskették, hogy öt évig tisztséget el nem vállal. (Az nem volt parlament!) Nem volt parlamentáris kormány, nem is volt rendezve; de parlament volt az is. {Eléül) Azt monda Pulszky képviselő ur, hogy ugy sem választják meg Angliában; de kérem, ők megmutatják: ugy lesz hogy nem kell választani, Lemegy a vidékre egy kis miniszteri tisztviselő, az mindig a kormány nevében beszél, azt mondja hogy ő a kormány részéről van kiküldve és meg akarja magát választatni. Hát ez nem pi'essió? {Elállí) Ne akarjanak rám is pressiót gyakorolni közbekiáltásaikkal. Vannak ott is a választásnál, a kiknek ha azt mondják: eláll, el fog állani: mert nincs elég ereje ; hanem némelyek el nem állanak. {Eláll!) Még most nem állok el, hanem engedjék, hogy egy rövid befejezést tegyek. Első felszólaló volt Deák Ferenez. Bizonyosan tiszteli őt minden ember ez országban, és az egész ország, mert ő az az ember a ki nagy hazafi érdemeiért semmi kitüntetést semmi jutalmat nem vár. így tesz az igaz hazafi, {Éljenzés) Lám, önök éljeneznek: méltóztassanak már most e törvényjavaslatot is, hogy következetesek legyenek, megéljenezni. (Elénk tetszés éljenzés balfelnl.J Eötvös József b. vallásügyi miniszter: Igen röviden fogok a késdéshez szólani, s nem fogok a ház becses türelmével visszaélni. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy épen ez a kérdés nem pártkérdés. Hála Istennek, olyan állapotban vagyunk, hogy ez pártkérdés nem is lehet; miután végre a hazának parlamentaris kormánya van s a kormány nem valami egyes pártnak tulajdona, hanem tulajdona az egész törvényhozásnak (Helyeslés); az, a mi most kormány, lehet holnap ellenzék, és a mi ma ellenzék, lehet holnap kormány. (Helyeslés). Hogy tehát ezen kérdést jól és czélszerüen intézzük el, az tel- i jes meggyőződésem szerint egyiránt érdekében fekszik a ház minden egyes tagjának. ' A kérdés tehát először az: vajon e kérdés magában véve oly fontos-e, hogy ezélszerü megoldását kívánatosnak sőt szükségesnek tartsuk? Erre, meggyőződésem szerint, csak egy lehet a felelet : az, hogy alig képzelhető fontosabb kérdés : mert e kérdésnek egy vagy más módon eldöntése hatással van a törvényhozó-testre, mely a dolgok természeténél fogva minden hatalomnak kifolyása alkotmányos országban, és hatással van a közigazgatásra, melynek ezélszerü vezetése szintén minden egyes polgárnak érdekében fekszik. A tárgy tehát kétségkívül legfontosabb. A másik kérdés az : vajon érezzük-e magunkat képeseknek a jelen pillanatban ezen kérdést czélszerüen megoldani ugy, hogy saját lelkiismeretünk előtt elmondhatjuk : a kérdés elvek alapján úgy van megoldva, hogy az ország érdekeit minden tekintetben, mind a törvényhozó-testek függetlenségét tekintve, mind a jó administratiót tekintve, helyesen van megoldva? Én részemről magamnak is feltettem ezen kérdést, és ámbár igen sokat foglalkoztam e kérdéssel életemben — hiszen nem mindig ültem a kormány padjain — nem vagyok képes e kérdésre nézve a jelen pillanatban, bővebb tanulmányozás után, ugy nyilatkozni, hogy magam lelkiismerete előtt meg legyek győződve arról, hogy a kérdés czélszerüen van megoldva. Mindazok, miket én itt a függetlenségről hallottam •— méltóztassanak megbocsátani azok, kik az argumentumokat felhozták — teljes meggyőződésem szerint nem bizonyitanak semmit. A függetlenség tisztán a jellemben fekszik. A függetlenség az én teljes meggyőződésem szerint nem fekszik a helyzetben, az állásban, hanem fekszik az ember saját belső becsében. Azon ember, ki midőn egy fontos kérdésről, melytől hazájának jövője függhet, az által tartatja magát vissza szavának nydt kimondásától, hogy ez által egy pár száz vagy ezer forintnyi jövedelemtől fosztatik meg, az nem volt éi'demes soha, hogy e házban helye legyen, de nem is volt érdemes arra, hogy köztisztviselő legyen; s é.i részemről, ha valakit tisztviselőim közöl ismernék, a kiről ezt felteszem, azt az nap mint képtelent egy közhivatal viselésére, elbocsátanám. De oly térre ment a vitatkozás, melyre mennie jelenben nem kell és nem ezélszerü. Ismétlem, én e kérdést a legfontosabb alkotmányos kérdések közé számítom, de ezen kérdés ezélszerü megoldására magamat a jelen pillanatban képesítve nem érzem ; mert ha valahol minden egyes országnak külön viszonyai irányadókul ugy itt ezen kérdésnél a külföldi példák vak utánzása nem alkalmazható. Én tehát épen azért czélszerünek tartom, hogy ezen igen fontos kérdés •