Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

CCCXXXVl. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) 407 megoldását hagyjuk azon időre, midőn ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozhatunk. [Helyeslés. Elienzés.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Nem osv.tozhatom a központi bizottság azon nézetében, hogy azért, mert ezen törvényj avaslatnak több része lehet, azt jelenleg ne tárgyaljuk; mert tárgyaltunk igen sok törvényjavaslatot, melyeknek hasonlókig, mint ennek, igen sok, sőt ennél is több része volt. Nem tartom eléggé indokoltnak az idő rövidségének felemlitését: mert azt figyelembe nem vettük más törvényjavaslatok tárgyalásánál sem. Mint látom, sok képviselő azon eljárást akarja követni, hogy azon törvényjavaslatokat, melyek inyökre vannak , tárgyalni óhajtják, mert azokra van idő; ellenben azon törvényjavaslatokat, melyek nekik nem tetszenek, nem akarják tárgyalni, mert már arra nincs idő. Nem csak felvilágosító, hanem intő szavak is intéztettek hozzánk : hogy nagy óvatossággal kell eljárnunk, midőn az incompatibilitásra vonatkozó törvényjavaslatot akarjuk megállapítani. Elismerem ennek helyességét; hanem van még eg3^ intő szó, amely még határozottabban nyilvánul felém : hogy a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk azon irányban, hogy ezen parlamentnek függetlensége s az országnak ebben helyezett bizalma legkevésbé se csonkittassék s megingatva ne legyen. Az mondatott továbbá, hogy sok országnak ez irányban eljárása nem egészen helyes. Ez meglehet, mert semmi tökéletes nincs a nap alatt; de mindenesetre sokkal kielégítőbb azon országok helyzete, a hol e tekintetben történt már intézkedés, mint jelenleg a mi parlamentünké, a hol ez irányban semmi intézkedés még nem történt. A mi Isjávy Pál tisztelt barátom áital beterjesztett törvényjavaslati ellen felhozatott, hogy nem egészen határozott, az nem áll; mert ezen törvényjavaslat kimondja azt, hogy az illetők hivatalukról vagy nyugdijokról s azok után járó fizetéseikről, a mint képviselőknek megválasztattak, tartoznak lemondani, én ezt igen határozott kifejezésnek tartom ; azért azt, mint minden félreértést kizárót, elfogadandónak ajánlom. Az mondatott továbbá, hogy ezen javaslat egyes részei olyanok, a melyek módositandók. Az minden benyújtott törvényjavaslatnál előfordul, s ha módosítani akarjuk azt, leginkább a részletes tárgyalás alkalmával tehetjük azon ecetben, hogy ha azt tárgyalás alapjául elfogadjuk. Én is elismerem azon módosítások szüségességét. hogy ne csak a hivatalnokokra történjék ezen kizárás vagyis határozat, hanem mindazokra, a kik bizonyos vállalatokban és consortiumokban lekötve vannak ; mert, a mint egy időben nem e parlamentben, hanem másikban egy képviselő igen helyesen megjegyezé: a vasutakra van az országnak szüksége; de bizonyos nemű consortiumokra nincs. Továbbá, mint igen tetszős ellenérv, kimondatott az, hogy nem annyira felemlitendők azok, kik hivatalban vannak, mint inkább azok, kik hivatalba lépni akarnak. De ha ezen aspiransoknok kettős dijat tüzünk ki, t. i., hogy hivatalnokak és képviselők is lehetnek, még inkább fogjuk azokat arra buzdítani, hogy számuk növekedjék, mi a haza érdekében bizonyára legkevésbbé sincs. Deák Ferencz tisztelt képviselő úr példát hozott fel egy nyitott ablakról. Én azt hiszem, ezen nyitott ablak itt a parlamentben nem egészen alkalmazható : mert itt nem eg y nyitott ablakról van szó, hanem, jelenlegi helyzeténél fogva, egy tárt kapuról, a melyen a kormány hivatalnokai és a különféle nyugdijasok légiója tetszésök szerint ki- s besétál. Igen tisztelt képviselőtársam szintén, igaz csak a jövőben, be akarja hozni az incompatibilitási törvényt, és ez által bebizonyítja, hogy ö is, mint mi, be akarván zárni a vészthozó ablakot, velünk hasonló rheumatismusban szenved. En részemről osztozom a közoktatási miniszter azon nézetében, hogy ez nem pártkérdés, mert a*parlament tekintélyét, az irántai bizalmat s mindenek felett azt, hogy a ki itt helyet foglal, az a képviselő minden irányban független lehessen, megrendíteni nem akarom. S ezen indokoknál fogva Nyáry Pál képviselő úr indítványát a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatni ajánlom. Halász Boldizsár: T. ház! Csak az a kérdés, hogy haiasztható-e e törvényjavaslat tárgyalása, vagy nem? Ha azt hinném, hogy halasztható, nem is szólaltam volna fel. En azt mondom, igazsága van a cultusminiszter urnák abban, hogy ez nem pártkérdés, de nem azon indokból, melyet felállított ;t. i. azt mondotta, hogy a oarlamentáris kormány nem a többségé, hanem az egész törvényhozásé. Engedelmet kérek, minden parlamentáris kormány a többség kifolyása; de miután a többség soha sem biztos, hogy fentartja-e magát a jövő választás alkalmával, azért nem pártkérdés. Én tehát arra, hogy halasztható-e vagy nem? azt mondom: nem. Abból, hogy bizonyos elvet bizonyos törvényben a legkisebb részletekig keresztül nem vihetünk, nem következik az, hogy épen semmit ne csináljunk. Erre elegendő példa van. Itt van az ősiség, az urbériség eltörlése, és a jelen országgyűlés alatta szőlődézsma eltörlése. En ugy hiszem, hogy mindig jobb valami a semminél. Mert az, hogy a kormány ne csak maga, mint Nyáry Pál indítványozza módosítványában, hanem cum accessoriis appertinentiis jelenjen meg az országgyűlésen, az valóban ellenkezik azon elvvel, hogy