Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-336
CCCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) 405 Van példa, hogy a felsőtábla tagjai, azok, [ kiknek a törvény már itt helyet adott, nem lehet- | nek az alsóház tagjai. Ez, azt hiszem, helyes elv; erről azonban egy szót sem hallottam. Másutt az a törvény van, hogy a papoknak nem szabad képviselőknek lenniök. Ez nézetem szerint nem .helyes elv. (Felkiáltások baloldalon: Igenis az!) Részsmről szívesen látom őket itt. Ha azonban a papokat, is ki akarjuk zárni, mert azt hiszszük, hogy más eszközökkel, más fegyverekkel t. i. állásuk pressiója által ki tudják magoknak vivni a választók bizalmát, az esetben oly autonomicus országban, mint a minő a miénk, az egyházi curátorokat is ki kellene zárni; ki kellene zárni : mert azokról is áll az, a mi a papokról, és ha az egyiket ki akarjuk zárni, ki kell zárnunk a másikat is; noha én. mint mondám, egyet sem zárnék ki. Angliában pl. mindenki, ki a kormánynyal szerződést köt, akár legyen az bérletre vagy közmunkára vonatkozó, eo ipso megszűnik képviselő lenni, vagy meg sem választatik. Ezt nálunk is meg kellene fontolni. Ha a bíróságokról szólunk, meg kellene — mint már emiitettem — fontolni: vajon az incornpatibilitást ne terjeszszük-e ki a vármegyei bírákra, a választott bírákra is? Ha ig'az az, hoyry jó administratio nem képzelhető ott, hol minden concipista, seeretarius megválasztathatja magát képviselőnek, hogy ez állását magasabb hivatal elnyerésére grádusnak tekintse, kérdés támadhat: vajon lehetséges-e jó administratió oly vármegyében, melynek mind két alispánja, főjegyzője, tehát főtisztviselői két esztendeig Pesten ülnek ? Ez utóbbi esetben a vármegyék administratiója más kezekbe kerül, és jobban tennék a tisztviselők, ha a helyett, hogy helyettesittetik magukat, lemondanának megyei hivatalukról. Ez is oly kérdés, mely megérdemli, hogy gondolkozzunk felette. Szóval, az incompatibilitásnak annyi ága vau, hogy azt pár szóval könnyedéti elintézni nem lehet. Ellenben részemről nem nyughatnám meg abban, hogy a nyugdíjas, ki előléptetést nem remélhet, kinek nyugdiját senki el nem veheti a nélkül, hogy bűnt követne el, ki a lehető legfüggetlenebb ember, mert sem földjét a jég el nem verheti, sem háza el nem éghet, e helyről kizárassék. En, mint mondám, azt helyeselni nem tudom, hogy ily nyugdíjasak, kik már nem várnak semmit, nem vágyódnak semmi után, kizárassanak; ellenben részemről szükségesnek tartanám azon kérdés megfontolását, hogy: vajon némely országokban fenálló törvény példája szerint ne zárjuk-e ki azt, ki infammans bűntett miatt el volt zárva, ha képzelhető oly képtelenség, hogy ily egyén megválasztatnék. Mindezek oly kérdések, melyeket bővebben meg kell vitatnunk, ha az incompatibilitásról törvényt akarunk alkotni. Ugyanazért : miután ezen kérdésnek annyi ága van; miután azt néhány szóval el nem végezhetjük ; miután az esetben, ha Nyáry Pál képviselőtársunk indítványát elfogadnók, kizárnánk olyanokat, kiket pedig, mint például az egyetemi tanárokat, kizárni nem akarunk: véleményem szerint jelenleg egyebet nem tehetünk, mint hogy elfogadván a központi bizottság véleményét, ezen kérdést a jövő országgyűlésnek hagyjuk fen. (Élénk helyeslés jobbról; nyugtalanság balról.) Berzenczey László: ügy látszik, hogy aa ablakokon ugyancsak fűj a szél. En nem is vádolom ezért az ellenvéleményüeket mint itt Tisza Kálmán képviselő társunk mondta, tegyék be az ablakot; ők szívesen betennék , hanem mi nyitva tartjuk, az a közvéleményé, mi nem engedjük bezárni. Azt mondom, hogy ezen az utón nem fogják bezárni az ablakot. (Derültség.) Ezek után bátor vagyok legelőbb is, az igaz, megfordítva, mert ő legutóbb szólott, Pulszky képviselőtársamnak felelni. Nagy baj, mikor az embernek nincs argumentuma, s azt mondja, hogy ma nincs, de holnap majd lesz. Nagy baj, ha valaki midőn itt felhozatott a honvédek nyugdíjaztatása, és Pulszky úr is egyike volt azoknak és nem akart nyugdijat adni a honvédeknek. Igen, de hát még honvédek nincsenek ; elfeledte, hogy voltak, és ha lesznek, akkor azok kaphatnának gyugdijt. (Helyeslés balról.) Árra nézve hogy a kormányhivatalnok vagy pedig a választott hivatalnok függetlenebb-e csak azt felelhetem, hogy minden kormánytisztviselő őszintén bevallja, hogy neki függnie kell a kormánytól, és azt hiszem, senki sem fogja e házban mondani, hogy ő terjesen független, én legalább kinyilatkoztatom, hogy én a közvéleménytől, választóimtól és azok érdekeitől igenis függni akarok és a ki népképviselő, bátran mondhatja magát függőnek a nép érdekeitől, és azt hiszem, hogy ilyetén függés épen feladata azon törvényhozó testületnek, mely a nép érdekeit képviseli. De ez nem megszoritása a függetlenségnek. En is függni akarok, és azt hiszem, a ki népképviselőnek mondja magát, annak feladata a függés a nép érdekében ; s a mint ez áll egyes népképviselőkről, ugy áll azon törvényhozótestről is, mely a nép érdekét képviseli. Ez nem megfordítása a kérdéseknek. Hanem tovább fogok menni (Felkiáltások: Kár !) Azt mondják, nincs elég idő reá, mert annyi ága