Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

384 CCGXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) van!) vagy jelentsen-e lázadást, mely alatt nem érthetek egyebet, mint oly zendülést, melyben az összecsoportosult embertömeg a hatóság első felszólítására sem oszolván szét, ké*z az ellene kirendelt katonaságnak ellenállani. Vagy jelenfsen-e lázadást — és én részemről nem akarom a jelen kormányt gyanúsítani, csak egyátalában hozom ezt fel — jelentsen-e oly városi vagy munieipalis mozgalmakat, melyek az ellenzék felülkerekedését helyezik kilátásba ? (Derültség jobbfelöl.) Nem gyanúsítom, nem óhajtom gyanúval illetni a jelen kormány tagjait, de egyátalában beszélek, és kérdem, (Nagy zaj) vajon ily törvényjavaslat .... Madarász József: Kérem a társalkodásokat megszüntetni! Schvarcz Gyula :Vajon ily törvényjavaslat. ha törvénynyé válik, nem csábitaná-e el a legloyalisabb kormányt is arra, hogy azzal igyekezzék biztositni a többséget,hogy agráriai mesterségesen szított, vagy bármi egyéb mozgalmak ürügye alatt ha kell, összefogdostatja az ellenzéki követjelölteket {Elénk derültség) és a katonai bíróságok elé állítja. (Igaza van ! a szélső balon.) És most történik ez, most kívánják a magyar törvényhozástól, hogy ily törvényt hozzon, midőn Európa alkotmányos államai még a katonai egyénekre is a polgári törvényhatóságok jogait terjesztik ki. OttvanOlaszország. (Nagy zaj.) Mindegyikünk emlékszik azon tényre, mely ezelőtt két évvel történt, olvashattuk a lapokban. A brigántok ellen levén kiküldve egy olasz őrnagy, a brigántik bemenekülték egy magánházba, és a katonák ostrom alá vették a házat és miután a brigántik ügyesen és hősiesen védelmezték magukat, a katonák felgyújtották, illetőleg lövés által felgyújtották a házat és a brigántikon kívül más ártatlan emberek is benne égtek; az őrnagy és a katonák a jury elé állíttattak, és az őrnagy halálra ítéltetett, és ez ügy Viktor Emánuel király elé kerülvén, az neki megkegyelmezett. Midőn tehát Európa mivelt államaiban ily mozgalmat látunk, akkor kiváoják a magyar törvényhozástól, hogy az egész ifjú nemzedékét a nemzetnek katonai bíróság elé állítsa. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon. Szónok szava a folytonos zajban nem hallható.) Megengedem, hogy ott a tul oldalon vannak hazafiak, kik szorult kebellel fogják elfogadni e javaslatot (Élénk derültség a jobb oldalon.) és csak azért is el fogják fogadni e javaslatot, mert azt fogják gondolni, hogy nem érzelmi politikát, hanem észpolitikát kell űzni. (Ugy van!) mert a haza java igy kivánja; de kérdem, észpolitikát tíz-e a felvilágosult hazafi, észpolitikát tíz-e a ki mindig a néptől kíván áldozatot, és nem figyelmezteti a hatalmat arra, hogy a mérték betelhetik ? (Nagy zaj.) Vajon észpolitikát tíz-e az, ki ily törvény alkotásává] akarja a müvet betetézni, melyet önök kibékülésnek neveznek? (Folytonos zaj. Eláll! El áll!) Vagy talán azt teszi ez, hogy vessünk fátyolt a multakra ? Ha önök ily törvények alkotásával idézik fel az Újépület, Haynau és az aradi vérnapok emlékét: én ezt nem nevezhetem a felvilágosult ész politikájának; azért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Halász Boldizsár: Arról van szó. lehet-e,, van-e a haza olyan állapotban, hogy vésztörvényekre van szükség ? En azt mondom, jelenleg nincs ; de lehet rövid idő alatt. Arról van szó, hogy ezen törvényjavaslat alapján alkalmat vegyünk-e arra, hogy ily törvény ékről beszéljünk-e, vagy ne ? Uraim ! azok után, miket Deák Ferencz képviselő úr mondott, és mondhat akárki a részletes tárgyalásnál, én abban semmi veszedelmet nem látok, hogy vésztörvényekró'l gondoskodjunk; de pl. ezen törvényjavaslatban nekem már maga a ezim nem tetszik, hogy: „katonai bíróságokról;" én azt mondanám,hogy: „vésztörvényről." Hátmulhatlanul szükséges az,ha a haza veszedelemben van,hogy a katona ítéljen? Egyátalában nem ! így volt 1848ban ; volt vészbiróság, de nem volt katona. Ezeket előrebocsátva, miután azt hiszem, hogy az ostromállapot kétféle, például mint most Pestvármegyében a rablók ellen ostromállapot van, és igy van ez, ha a hazában belzavarok ütnek ki, vagy háború veszélye fenyeget, vagy az épen megszüntetett, miéit ne lennénk készen azon esetre, ha ez megtörténik? Miután tehát kilátásba van téve , ha az átalános tárgyalásba belemegyünk, és a részletes tárgyalás nem ugy ütne ki, mint egyikünk, vagy másikunknak véleménye kívánná, még akkor is ellene lehet szavazni, és én, hogy ha azon nézetek, melyekre nézve el vagyok határozva, az ostromállapotot illetőleg meg nem szavaztatnának, az utolsó szavazásnál is ellene fogok szavazni e törvényjavaslatnak ; most nem ellenzem, hogy a vésztörvények irányában törvényt alkossunk. Csiky Sándor: T. ház! (Nagyzaj. Majd délután ! Már két óra !) Elnök: Kérem a t. házat, ha az idővel élni akar, méltóztassék aszónokot. csendben meghallgatni. Most elvégezhetnők az átalános vitát, és délután folytathatnók a részletest. Csiky Sándor: Azt, a mi ezen tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak első fejezetében foglaltatik, hogy a katonai bíróságoknak a polgárok ügyeiben meddig terjedőségét akarja szabályozni, ha ez a törvényjavaslat, ennek a kitételnek megfelelne, s ehhez képest azokat az eseteket, (Nagy zaj. Elnök csenget) melyek az eddigi tapasztalás szerint felmerülvén, a hazában igen sok szerencsétlenséget idéztek elő, ha ezeknek a szerencsétlen eseteknek korlátozása, s éhez képest a katonai hatóságnak