Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-335
CCCXXXV. ORSZÁGOS & polgárok ügyében való akadályozását akarná korlátolni és egy demarcationális, oly vonalat állapitana meg, a melynél fogva efféle eseteknek, melyek a polgári jólétet, személy- és vagyonbátorságot és szabadságot romba döntenék, ha ezeket akarná, mondom, korlátolni, én bizony nem látnék semmi okot sem abban, hogy ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául mért ne fogadjuk el. Én elfogadnám. De, t. ház, a mint itt felmerült, ellenkező véleményű képviselőtársaim előadásából, hogy ezt nem lehet elfogadni azért, mert ennek egyik pontja sem világos, és oly kételyek vannak benne, mint, erre nézve például felhozhatom a 4-ik pontot. De felhozhatom a 6-ik pontot is. a mely nincs semmi határozottsággal fogalmazva, mert itf belzavarok, lázadás és egyéb rendetlenségek felmerüléséről van említés téve, a mely esetekben a katonai biróságnak hatalom adatik; már most azt, hogy mi hát az a belzavar, a lázadás esete, mi az a beirendetlenség, a melyben a katonai biróságnak hatalom ada:ik, ez szabályozva, meghatározva, kifejezve nincs: ezt tehát ki lehet terjeszteni minden olyan esetre. En nem akarok gyanúsítani senkit • de a hatalomnak igen sok lehetőség van a kezében, s a hatalom a maga erejének érzetében, olykor tul is lépi a korlátot, ha a mostani nem is, de lehet, hogy a jövő kormány tul fogja lépni; és ha látom, hogy mik történnek a jelen kormány időszakában is alkotmányos életünk korában Ungváron, a hol 6 ember a katona golyója alatt meghalt, számosabban megsebesültek ; ha nézek Félegyházára, hol szintén egy ember agyonlövetett. s a lapokban naponkint ugy szólván olvasunk eseményeket. hol a polgári szabadság elnyomására a katonai kényuralom fel-felüti fejét, s reá példát nem tudok, hogy az ilyen visszaélések s az ilyen embertelen szabadság- és jogtipró elnyomások megbüntettethettek volna : akkor ilyen törvényt nemzetgyűlésen alkotni, a melyekben, ha ugy tetszik, hát rá lehet mondani, bárha gyerekek perlekednek is össze az utezán, és néhány csoport fogjon hozzá s ha még egy kis szaladás történik, hát rá lehet mondani, hogy zavar van, s ha ez van, már ezen törvény értelme szerint az ostromállapot is kimondathaik. Vajon ily alkotmányos parlamentben ülő képviselőtestületnek lehet-e ilyen határozata? Vajon ez a nemzet elégületlenségét az innen keletkeztethető zavart ne idézne-e elő? De tovább megyek, t. ház ! Van még itt egy pont, a melyben a kincstári ügyésznek az eddig adott vagy fenálló utasítások szerint hatalom adatik, hogy ez is a katonai bíráskodást azon utasítások nyomán tárgyalásba veheti. Már hogy minő azon kincstári ügyérnek utasítása, az előadva nincs; KKPV. H. NAPLÓ 186 5 / 8- XI. ÜLÉS. (December (j. 186 s .) 335 ez is tehát egy nagy homály, a mely homály még a törvényjavaslat minden szakaszában megvan. Én tehát, t. ház, ezt ezen oknál fogva alapul a részletes tárgyalásnál el nem fogadhatom. De bocsásson a t. ház! hogy még egy pár előttem szóló által mondott észrevételre nézve én is kijelenthessem érzelmemet. Előttem szóló Deák Ferencz képviselőtársam azt mondotta, hogy ostromai íapotot helyeselni lehet, mert 1848-ban is ez történt. 1848-ban épen ő volt megbízva mint akkori igazságügyminiszter, hogy vésztői-vényeket alkotva, azokat tárgyalás végett aház elé terjeszsze. Hal848-iki időszakban élnénk, midőn egy részről külháboru, más részről belháború dúlt, s ha ekként volna, ilyen eset merülhetne fel a haza megmentésére nézve, ily végső eszközhöz nyúlni kénytelenek volnánk. Ebben az esetben igen is helyén látnám hogy a képviselőház ugy intézkedjék, mint intézkedett 1 848-ban. hogy az ilyen belháború, lázadások s a kül ellenségeknek irányunkban intézett elnyomása s legyőzése akadályozva legyen az ily törvénynek meghozása által. De most egészen más esetben vagyunk: most nincs háború, most nincs bellázadás, nem fenyeget külellenség, legalább tudva nem. Ily törvénynek alkotása és ily hatalomnak adása tehát helyén nincs. De akkor sem bizta meg, mint itt tervezve van, a képviselőtestület a minisztereket, hogy belátásuk szerint intézkedjenek; nem bizta a katonaságra sem, pedig akkor csak honvédségbői állott a sereg saz a haza alkotmányára volt felesketve; de még akkor sem bizta a bíráskodást a katonai biróságokra, hanem a rögtönitélő bíróságoknál polgári egyéneket alkalmazott; mondom, polgári egyének voltak alkalmazva, a nemzet bizalmát bíró férfiak voltak annak tagjai. Most az terveztetik, hogy itt katonai bíróságokat állittsunk. Micsoda katonaságunk van ? vau-e nemzeti hadseregünk ? ki rendelkezik felette ? saját hadügyminiszterünk ? Hiszen hadügyministerünk nincs is, hanem honvédelmi miniszterünk; tudjuk, hogy honvédelmi miniszterünk a katonaság felett nem rendelkezik. A tanúság itt van Pest városa eseténél is, a mely város 24 katonát kért, saját honvédelmi miniszterünk nem rendelkezvén a hadikormányzóhoz, az osztrák kormányhoz kellett folyamodni, hogy engedtessék meg neki, és még sem engedtetett meg neki. (Elég volt! Szavazzimk!) Kérem, komolyabb a dolog, tehát kimondom véleményemet a felett. Méltóztassanak megczá- , folni, ha nem mondok helyeset, ha túlzott aggo-j dalmam van. Adja Isten 1 ! hogy ne legyen igaz, óhajtom. De én attól félek, hogy aggodalmam nem 49
