Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-335
CCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) 375 jesztett javaBlat ellenében kötelességemnek tartottam azon törvényjavaslatot beadni, melyet a t. ház imént hallani méltóztatott. (Hangosabban!) Bocsánatot kérek, kissé rekedt vagyok; de oly hangosan fogok beszélni, a mint lehetséges. T. ház! Az állandó katonaság behozatala óta, mint az már egy más vita alkalmával itt igen szépen s igen helyesen kifejtetett a vallás- és közoktatási miniszter ur által, íogyni kezdett a polgári szabadság. Ezen szabadság megfogyásának egyik eredménye volt az is, hogy időről időre a katonai bíróságok hatáskörüket kiterjeszteni igyekeztek a polgárok fölött is; másika pedig az volt, hogy a katonák akár minemű kihágásokért magokat a polgári bíróságoknak alávetni nem akarták. Mind ez számtalan visszaélésre, számtalan nehézségre adott alkalmat. Európának minden miveltebb országa igyekezett lassankint kibontakozni ezen nehézségekből, igyekeztek menekülni azon zsarnokság alól, mely alatt szenvedtek az állandó katonaságnak kiterjesztett hatalma és annak hatalmaskodássá fajuláta alatt számos éven át. Azon országokban a hol a szabadság legfőbb kiterjedést nyert, a katona máris csak a fegyelmi vétségekre és bűnökre nézve áll a katonai bíróságok alatt, minden más esetben a rendes törvény, a rendes polgári bíróságnak van alávetve. Ez volna tehát nézetem szerint a czél, rnely felé a magyar törvényhozásnak is törnkednie kellene. Megvallom, sajnálattal látom a magyar felelős kormány által előteijesztett tör vényjavaslatban, hogy ezen fő kellék hiányzik, sőt nem csak hiányzik, hanem cly ujitást boz be, a mely ellen a magyar törvényhozás századok óta küzdött s mely a legnagyobb visszalépést képezné, melybe a jelen korban egy alkotmányos országnak törvényhozása eshetik. Nem indokolhatom azon törvényjavaslatot, melyet bátor voltam beterjeszteni, a nélkül, hogy előbb ne mutassam meg azt, miszerint azon törvényjavaslatnak elfogadása, melyet az igazságügyi minister úr beterjesztett, nem kivánatos. Én ellenzem az igazságügy minister ur által beterjesztett törvényjavaslatot először azért, mert nem orvosolja a bajt, melyet főleg kellene orvosolnia ; másodszor azért, mert a kor igényeinek meg nem felel: harmadszor azért, mert ellenkezik a polgári szabadsággal; de ellenzem azonkívül azért is, mert kivéve azon egy ujitást, mely benne foglaltatik és melyet én a legveszedelmesebbnek tartok, kivé. e, mondom ezt, felesleges is, amennyiben már Magyarország törvényei rendelkeznek mindezekről. Lássuk, mire vonatkoznak ezen törvényjavaslatnak szakaszai. A mi az első szakaszban foglaltatik, az világosan meg van rendelve az 184 7 / s-dik 23-ik törvényezikk 8-ik szakaszában. E szakasz rendelkezik arról hogy a katonák, a hadi szolgálatban álló katonák, szorosan vett személyes és bűnvádi keresetekben —a szolgálati vétségeket kivéve—-a polgári biróságok alá tartoznak. Ezen törvényczikk rendelkezése, az igaz, csupán a szab. kir. városokra és rendes tanácscsal 6 biró városokra terjed ki, de a törvénynek szelleme világosan kitűnik belőle. A törvényhozás nem akarhatta azt, hogy a városokban ezen ügy másképen intéztessék el mint a megyékben ; ha tehát ezekre, a székekre, kerületekre s.a.t, ki nem terjesztetett e rendelkezés, ennek egyedüli oka az, hogy ezen kérdés azon rövid idő alatt midőn e törvények készültek, föl nem merült, de a szellem már ki van jelölve ezen törvényczikkben. En azt hiszem, azon kormánynak, melynek elnöke még csak nem régiben a ház előtt azt mondotta, hogy ^ők a 48-asok, hogy ők állanak a 48-diki törvények alapján, kötelessége lett volna az 1848-diki országgyűlés törvényeinek szellemét követni mindenkor, midőn ezeket pótolni szükségesnek tartja. A mi azon rendelkezéseket illeti, melyek a polgároknak vagyonáról és más egyéb polgári viszonyairól rendelkeznek, ezekről az 1741-dik 38, az 1785-dik 8-dik, az 1830-dik 9-dik, az 1740dik 2-dik törvényczikk bőségesen rendelkezik. Ezekre nézve tehát uj törvényt hozni felesleges volt. Van néhány czikk e törvényjavaslatban, melyek azon módot szabják meg: miképen tétessék át egy vagy más okmány az egyik hatóságtól a másikhoz. Ezt nézetem szerint miniszteri rendelet által is meg lehetett volna tenni, ez törvénynek tárgyát nem képezi szükségképen. Azonban a mi a legfőbb ezen törvényjavaslatban az a 6-dik szakasz. Ezen 6-dik szakasz három kikezdésből áll. Az első kikezdésben előre bocsáttatik, hogy kémkedés, az ellenséggel való oly egyetértés, mely a két állam hadseregének vagy tíz ezzel szövetséges hadseregnek ártalmára, az ellenségnek pedig hasznára czéloz ; továbbá minden ily czélu merénylet, valamint jogtalan toborzás, valamely katonának elcsábítása, szolgálati kötelességének megszegésére, vagy valamely bűntett elkövetésére segélynyújtás, miképen büntetendő. Én azt hiszem, hogy a minister úr ezen vétségeket, kivéve talán a kémkedést, valamennyit az 1723. 90. törvényczikkből irta ki, mert azok ott mind elősoroltatnak. És igen helyesen mondja ezen szakasznak első kikezdése: hogy ezen büntettek a polgári hatóságok elé tartoznak. De a harmadik kikezdés bizonyos esetekben a melyek a törvényjavaslatban ugy vannak meghatározva, mint a belzavarok, a háború esete, vagy
