Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

340 CCCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868.) hogy tul vagyunk. Nem csak azért nem vagyunk tul, mert a gyakorlat c da mutat, hogy sokszor, midőn a 20. szakasznál észrevevén, hogy ez az 5. szakaszszal összefüggésben van, hogy összhangzásba hozzuk ezzel, visszamentünk az 5. szakaszra. De ez előttem nem ok, mert nem estünk át a 27. szakaszon ; pedig ez határozza meg a teendőt: mediate vagy immediate történjék-e a sors általi kijelölés ? Ha azt hinnők, hogy ez befejeztetett, egy szót sem szólanék; miután azonban a 14. szakasz azt mondja, hogy az osztályok válaszszanak 9 igazoló tagot, de nem mondja meg, hogy miért : annálfogva, miután én azt hiszem, hogy a sors által választott biró alig felelhet meg a maga hivatásának, már látjuk, hogy a bizottsági kiküldöttnek miért kell figyelni szakértőkre. Méltóztassak megengedni, igaz ugyan, hogy régente a táblabírónak a harang öntéshez is kellett értenie, de nem hiszem, hogy most azt követeljük valalakitől, hogy mert képviselő, minden kellékével birjon az igazságszolgáltatásnak. Azt hiszem, ezt magával senki nem is akarja elhitetni. S uraim ! e bíráskodás a legnehezebb bíráskodás, a melyet csak a képzelet kigondolhat. Nem arról van itt szó, hogy valaki képviselő lehet-e vagy sem? hanem azon választások jogosságáról van szó, hogy az ő képviseletük miként állapittatik meg. De miután ez nagyfontosságú kérdés, s miután határozottan kimondja a ház, hogy ezen jogot maga akarja gyakorolni: én azt hiszem, hogy a ház ezt csak ugy gyakorolhatja, ha maga választ és nem bizza sem a sorsra, sem egy 9 tagú bizottságra. Már méltóztassanak megengedni, azért, hogy egy 9 tagú bizottságból alakult, sorshúzás .... (Zaj. Ellenmondás.) Engedelmet kérek, nem arról beszélek, hogy a 9 osztály sorshúzás utján alakul, hanem, hogy itt azt mondják, hogy a kisebbség mégis képviselve lesz : igen, de 8 áll ellen a 9-diknek, sa pártok többségben vannak. Ha tehát mindezeket meggondolom, azt óhaj» tom, hogy ha bíróságokat kell alkotni, alkossuk magunk szabad választások utján. Ennélfogva Deák Ferencz indítványát elfogadom. Simonyi Ernő: T. ház ! Nekem, ez az egész munka ugy tűnik elő, mintha mi azt hinnők magunkról, hogy örökké fogunk élni. Gyakran előhozatott, s különösen Pest város nagyérdemű képviselője által több izben kiemeltetett, hogy egyik országgyűlés a másiknak törvényt nem szabhat. Én nem egyeztem bele ebbe a nézetbe, ellene mondottam, midőn azt mondám, hogy a törvény mindig jövőre alkottatik, s kötelező, mig meg nem változtatik. De nem vagyok ezen nézetben a ház határozata iránt. Én a ház határozatait ezen termen kívül senkire kötelezővé nem tartom ; én a ház j határozatait akkor, midőn egy másik ház alakul, a melyben meglehet, hogy közölünk egy sem lesz, arra nézve, hogy jogait korlátolni akarjuk, kötelezőknek nem tekintem. Erre nézve a törvény világosan rendelkezik vagy rendelkezett; határozat által pedig a törvényt megváltoztatni nem lehet. A törvény azt mondja, hogy: ,,A házszabályokat maga a ház az ülés elején alakítja meg," hogy minden ülés végén azokat módosíthatja, de hogy egy parlament a másiknak házszabályokat készhsen, az lehetetlen. (A házszabály nem ezt mondja! Tessék felolvasni! Olvassa') ,,Az előbbi szakaszokban emiitett szabályokon kívül a legközelebbi évi ülésen legelsőben is mindenik tábla magának rendszabályokat készít, melyekben a tanácskozás és szavazás módja és rendje, és átalában véve a tábla belügye meg fog határoztatni, de melyeknek a szorosabb értelemben vett tanácskozási rend illető részei csak az évi ülések végével, s csak a törvényjavaslatok tárgyalásainak bevégezése után fog módosíttatni." (Tehát itt az idol Hisz ezt feszszük mi is!) Az én felfogásom szerint ez annyit jelent, hogy a parlament összejövetelekor alakit mindenik tábla magának házszabályokat; ha a gyakorlatban azt találná, hogy egyik vagy másik szabály nem kielégítő, azt az ülésszak végével megváltoztathatja addig, a meddig a parlament tart; de hogy a három év végével fogjon hozzá a ház más szabályok alakításába a jövő országgyűlésnek, én ezt részemről a most felolvasott törvény értelmével megegyezőnek nem tartom. Annálfogva én ezen munkát, a mely most teljesíttetik, csak olyannak tartom, a mit a jövő országgyűlés elfogadhat, vagy nem: a mint neki tetszeni fog. Többször mondatott még az is, hogy a képviselőház magát a maga körében souverainnek tartja. De épen azért nem fogja a jelen képviselőház határozata a jövő souverain testületet kötelezni;, a jövő képviselőház elfogadhatja.hatetszikneki,vagy nem, amint neki tetszeni fog, és a mint határozni fog. Azt hiszem, hogy irányul szolgálhat neki, és ezen esetben, miután sok időnk van még hátra, talán érdemes is tanácskozni. A mi magát az első czikket illeti, arra nézve azt volnék bátor nyilvánítani, hogy a képviselők igazolására nézve ugy járjunk el, hogy abból minden pártoskodás kimaradjon; mert itt nem arról van szó, hogy egyik vagy másik véleményt határozza el a többség, hanem hogy a törvényt magyarázza , mondja ki véleményét a felett: vajon egyik vagy másik választás törvény szerint hajtatott-e végre, vagy nem ? Mást nem határozhat. Miután a tapasztalás azt mutatja nemcsak Magyarországban, mert nem csak Magyarország az egyetlen, hanem mindenütt, a hol a képviselőházba az igazolások teljes házban történnek: hogy ez eljárás