Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

CCCXXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (December 2. 1868.) 279 már két év óta pontosan fizetést ad, nem hihetem, hogy azok névsorát ne tudná előmutatni, s ha még sem mutatja elő, ugy gondolom, ezt a t. minisztérium e ház és a nemzet iránti kíméletből teszi, mert tudja, hogy ha azon ismeretes egyéneknek a múltból neveiket elősorolná,az nemcsak e házban,de az egész nemzetben méltó boszut, ingerültséget fogna kelteni. És miután, én ezt hiszem, valamint azoknak, kik jutalmat érdemelnek a haza szolgálatában tett fáradozásaikért, örömest megszavazom a jutalmat, ugy más részről ezeknek , kiknek még neveit sem meri emlékezetbe hozni a minisztérium , jutalmat nem szavazhatok, ó'k tűnjenek le a homályba, melynek érdekében a világosság ellen működtek, -örökre! (Derültség) Az ily rósz lelkeknek , kik titokban egy hazát megbántani képesek voltak, iegillőbb és legnagyobb büntetés: a rettegés saját neveiket hallani közhelyen, s azon szégyenitő öntudat: hogy ó'k ugy kénytelenek eltűnni,miszerint magokat mutatni sem merik. Én nem üldöizöm, de jutalmazni sem akarom őket, mert ha jutalmaznám őket, még azon elégtétele sem lenne a megbántott hazának, hogy azok, kik ellene vétettek, legalább magokat bűnösöknek érezzék. Mert ki hiheti azt, hogy ha valaki egy nemzet ellen vét, és az ugyanazon nemzet nevében még jutalmat nyer, elhigyje magáról, hogy vétkezett ? (Igaz!) Ennél fogva én nem tudom jobban indokolni szavazatomat , mint maga a törvényjavaslat, midőn azt mondja: „Ezen közegek Magyarországra nézve törvényesek nem lévén, nyugdijaik sem terhelhetik jogilag a magyar korona országait." Azt hiszem , ezen urak oly halállepel alatt, melyre a törvényjavaslat idézett szavai nyomtatvák, még érdemök felett elég tisztességesen elnyugkatnak az Úrban! Ne kívánják, hogy e lepelt mi emeljük fel; mert ha azt teszszük, oly képeket fog látni a haza, melyektől nem csak mi fordulunk el, de ha a becsület és igazság tükrébe tekintnek, meg vagyok győződve, önmagok saját magoktól is visszaborzadnak. (Helyeslés balfelöl). Én ennél fogva sem ezen második pont törvénynyé alakitásába, sem a bizottság által javaslatba hozott határozatba, t. i. abba, mely a jövőre nézve oda utasítja a minisztériumot, hogy ezen nyugdijakról részletes összeírást és kimutatást készítvén, mind erre, mind a nyugdijak mi módon fedezésére vonatkozó javaslatot terjeszszen a ház elé, bele nem egyezhetem. Ha ezen javaslat a ház határozata leendne, ez minden további kérdést feleslegessé tenne az iránt: a meg nem nevezettek jutalmaztassanak-e vagy nem ? mert a jutalmazás, mint magában értett dolog, ezen határozatban már ben foglaltatván, nem arról lehetne szó többé, hanem csak arról : vajon az illetők nyugdijai részletesen kimutatva vannak-e ? és hogy az ezen jutalmak kifizetésére szükséges alap a képviselőház által megszavaztassák. Ez okból tehát sem a második sza-kaszt, sem pedig ezen határozati javaslatot részemről el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Simonyi ErnÖ : Én nem Írattam föl magamat szólásra, mert azt vártam, hogy ily törvényjavaslat előterjesztése alkalmával a kormány elő fogja adni azon indokokat, melyek ó't ezen törvényjavaslat bemutatására indították. Ezt vártam tehát, t. ház, és akkor Írattam volna íel magamat, ha valaki a kormány részéről szólott volna; ugy látszik azonban, hogy a kormány meg van győződve arról, hogy az ö' ügye győztes fog lenni akkor, mikor oda érkezünk, hogy szavazzunk. Én azt hiszem, hogy ily törvényjavaslat elfogadtatása alkalmával a nép megérdemelné, hogy világosittassék fel, vagylegalább a kormány mutassa meg: mik azon érvek, mik azon okok, melyek arra bírják, hogy a népet folytonosan és oly áldozatokra szólítsa fel, szólítsa pedig oly áldozatokra, melyeket saját maga ellenségeinek szavaz meg? Nem fogom felemliteni az ország pénzállapotát, nem fogom azt mondani, hogy ha a már megszavazott törvények, a honvédelmi törvény, a vasúti és a többi adótörvénynek, melyeket a ház megszavazott, végrehajtatnak, egy nevezetes deficitnek, sok millióra menő deficitnek nézünk elébe; hanem azt mondom, hogy ezen törvényjavaslatot alapjánál fogva és elvből ellenzem. Sok viszontagság, 18 évi szenvedés után, végre visszanyerte az ország alkotmányos életé t.( Fölkiáltások jobbról: Tehát mégis elismeri, hogy vissza' •nyertei) Nem akarok most annak taglalásába bocsátkozni, milyen áron nyerte vissza a nemzet alkotmányát ; csak azt mondom, ha a t. ház, a mint az kötelessége, ezen alkotmányos életet föntartani kívánja, ne szavazzon meg jutalmakat azoknak, kik alkotmányának legnagyobb ellenségei voltak, és ne teremtsen ily példa által magának uj ellenségeket. Ugyanis, uraim, mi történik itt? Itt egy előterjesztés történik arról, hogy mindazok, kik a fejedelemnek alkotmányellenes, törvényellenes tanácsadói voltak, mindazok, kik ezen törvénytelen tanácsok végrehajtására kinálkoztak, megjutalmaztassanak. Ellenben, midőn e házban fölhozatott, hogy a hazáért, a törvényért fölkelőket, életüket, vérüket föláldozó honfitársainkat jutalmazzuk meg, akkor ezen t. ház, akkor a kormánypárt az ajánlatot visszavetette. De nem elég az, hogy azon honfitársaink nem jutalmaztattak meg, hanem én tudok példát, még pedig mióta a magyar kormány kezében van a kormányzat , hogy honvédek közöl a legkitűnőbbek s azok özvegyei és árvái nemcsak nem jutalmaztattak meg, de még csak igazság sem szol-