Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

280 CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS (December 2. 1868.) gáltatott nekik. (Felkiáltások: Ez nem igaz!) Igenis, ha méltóztatnak kétkedni benne, fölhozok mindjárt egy esetet. Volt itt hazánkban egy idegen földről származott ember, ki midőn a szabadság harcza kitört hazánkban, zászlóink alá lépett, a magyar történelem ismeri őt, mint abranyicskai hőst. {FölMáltások : Guyon!) Igenis, Gruyon volt! Elhalt keleten, elhalt tul messze keleten, hogy legyen ott is a szabadság hőseinek egy sirja, melyhez zarándokoljanak a szabadság hívei, mint a törökök prófétájuk, mint a keresztények megváltójuk sírjához zarándokolnak. Maradt özvegye és árvái. Midőn kiment ez országból, özvegye elfogatott, minden vagyona elkoboztatott. E vagyon elkobzása igazságtalan volt, igazságtalan az akkori kormány idejében is, legalább az özvegyet érdeklőleg. Ezt elismerte az akkori korn ány is, s megengedte anőnek, hogy keresetet inditson e mellett. A kereset meg is indíttatott s némi egyezkedés jött is létre, hogy t. i. az ő részére meg fog adatni az, a mit jogosnak gondolnak, de férje része ki nem fizettethetik, mert az elkoboztatott. El nem döntetett ugyan végkép e dolog s most a magyar minisztérium kezében van, in specie a eultusminiszterium kezében, mert egyvállas- éa közoktatási alapítványi jószágot érdekel. Két év óta sürgetik, hogy ez ügy intéztessék el. E család a legnagyobb resignatioval, a legnemesb módon egy külföldi hatalomnak segítségéből élt, de ez alatt itt igazságot nem találtak. Két év óta sürgetik, hogy intéztessék el ez ügy ; nem intéztetett el, hanem ajánlották, hogy igenis az asszony részére már az osztrák hatóságok által igért összeget kiadják, de a férfi részét a magyar kormány is elkobozta. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Engedelmet kérek, ez nem igaz ! (Hosszasan tartó mozgás bal felöl.) Csanády Sándor: Utasítsa rendre az elnök a közbeszólót: itt nincs miniszterelnök ! Csiky Sándor : Utasítsa rendre az elnök! (Nagy zaj). Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Később leszek bátor felszólalni; de bogy jelenleg közbeszólottam, ezt gondolom, a t. ház minden tagja, ki a méltányosság elveitől vezéreltetik, meg fogja bocsátani, s azt is, ha a házszabályok ellenére cselekedtem : mert oly vádat, hogy a magyar kormány, különösen ő felsége világos rendelete, a kormány által kimondott elv ellenére, ama vagyont elkobozta volna : azt kereken tagadnom kell. (Zajos helyeslés a jobh oldalon). Simonyi Ernő: Nem az én kötelességem ama szavakat megbírálni, melyeket a háznak bármely tagja használ, ez az elnök kötelessége, melyet, ha nem teljesít, a ház dolga fölötte határozni. A mi különben az esetet illeti, én tökéletesen elhiszem, hogy a miniszterelnök urnák nincs tudomása felőle; sőt még azt is elhiszem, hogy — és ezt nem szólási figuraként mondom — a közoktatási miniszternek sincs tudomása róla (Felkiáltások jobbról; Akkor mire való a vád?!) Engedelmet kérek, hanem ez eset még is igaz. (Zaj.) Megmutatom bizonyítványokkal, hogy igaz. Méltóztassék miniszterelnök úr ez ügyet kerestetni a közoktatási minisztériumnál, méltóztassék megkérdezni Hegedűs miniszteri tanácsost, és ez azt fogja mondani miniszterelnök urnák, hogy igaz. Ezen esetet csak illustratiókép hoztam fel, megmutatni, hogy nem csak jutalom nem osztatik, hanem még hátrányban is vannak azok, kik az ország ügyét szolgálták a múlt időkben. En azt hiszem, ha a múltnak jutalmazásáról van szó, akkor csak az jutalmaztathatik meg, a ki a hazát, az országot, a törvényt szolgálta; itt pedig az terjesztetik elő, hogy jutalmaztassanak azok, kik a törvény lerontására szolgáltak. Én tehát e törvényjavaslatot részemről nem pártolhatom, és szavazok előttem szólott Nyáry képviselőtársammal. Deák FerenCZ: T. ház! A minisztérium egy más tartalmú törvényjavaslatot adott be; az osztályok azt tárgyalták is, a központi bizottság pedig ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot terjesztette elő. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat egészen más szempontból indul ki, mint a minisztérium által beadott törvényjavaslat. A nyugdijak kérdése nem egyszerű, hanem bonyolódott kérdés. Igen sok tagja van a t. háznak, ki a minisztérium által beadott törvényjavaslatot pártolni nem akarta, — nem azon szempontokból, melyeket Simonyi képviselő úr felhozott, mert azon szempontokat már az I. szakasz elfogadásával mellőzte a t. ház. Azon szempontok azok, hogy csak olyanokat lehessen nyugdíjazni, kik a törvényt és alkotmányt szolgálták, nem pedig azokat, kik ellene szolgáltak. Az első szakaszban, melyet a ház ma már elfogadott, a volt külügyminisztérium, a központi hadi-számvevőség, a volt rend őri minisztérium bizonyos tagjainak nyugdíjaztatását, ugyanazon osztály nyugdíjaztatásának tekinti, mely osztály jelenleg a közös külügyminisztériumba van beosztva, Ezek ép ugy nem alkotmányos alapon állottak, ezek épen ugy nem szolgálták a törvényt, nem szolgálták az alkotmányt, sőt működésükben a mi alkotmányunk és alkotmányos fogalmaink ellen jártak el: mégis szükségesnek tartotta a ház, ezek nyugdíjaztatását elrendelni , elismerni ezen nyugdíjazást a múltra nézve. Tehát azon elvet, melyet Simonyi képviselő úr előhozott, a ház, előbbi határozatában, már elvetette. Nem is azon szempontból indult ki a közp. bizottság, ugy hiszem, midőn ezen t.-javaslatot elő-