Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2. 1868.) 277 Csanády Sándor: T. képviselőház! Nem tartozom azok sorába, a kik a legközelebb lefolyt évtizedek politikai bűneire a feledés fátyolát vonván, jutalmazni kívánják azokat, a kik a nemzet ezredéves alkotmányának megsemmisítésére segédkezet nyújtottak; jutalmazni azokat, a kik hivatalos szolgálataik felajánlása által e hazában megörökíteni akarták az önkény uralmat. En, uraim, a bűnt büntetni, a polgári érdemet, az önmegtagadást jutalmazni kívánom, és, mert meggyőződésem az, miszerint mind azok, a kik a Bach és Sehmerling átkos kormánvrendszere alatt hivataloskodtak. azok, mondom, nem tettek mást, mint a nemzet alkotmányos életfájának gyökereire intézték csapásaikat, én azokat büntetni igen, de jutalmazni nem kivánom. Hiszen, uraim, ha a jelen országgyűlés az önkényuralom szolgáit jutalmazná, a helyett, hogy mint érdemlik, büntesse, hol van a biztosíték arra nézve, hogy ha netalán, mitől Isten óvja meg hazánkat, a jelenlegi alkotmányosdi (Ohó!) háttérbe szorításával ismét az absolut kormányrendszert léptetnék életbe , nem találkoznak-e a hon lakosai közt olyanok, a kik az absolut kormány szolgálatába lépjenek? Különösen azon egyének közöl, a kik megízlelve az önkényuralom gyönyöreit,vissza vágynak az elvesztett paradicsomba, a honnan kiűzettek. Midőn a legközelebbi napokban Schvarcz Gyula képviselő társam indítványt tett a népnevelés érdekeit illetőleg, az mondatott e házban, hogy az országgyűlés a népnevelésre és a tanítók fizetésének emelésére nem szavazhat meg nagyobb összeget a már megszavazottnál, mert ez által a népre elviselhetlen terhek rovatnának. És most, uraim, az kívántatik ezen országgyűléstől, hogy azon országgyűlés, mely a nép érdekében megtagadta bizonyos összeg megszavazását, a nemzet poroszlói részére szavazzon meg nyugdijazást. En tehát, az általam elmondott okokból kiindulva, kinyiíatkDztatom, miszerint semmiféle nyugdijazást azoknak, kiket a nemzet nagyobb részben a haza ellenségeinek tart, megszavazni nem fogok. Nem tehetem azonban, t. ház, hogy midőn a nyugdijak emlittetnek fel ezen teremben, ki ne nyilatkoztassam, miszerint fáj lelkemnek az, hogy a kormány, kötelességét mulasztva, nem terjesztett elő egy törvényjavaslatot azoknak nyugdíjaztatására, a kik azt valódilag megérdemelték volna, nyugijaztatására a dicső honvédeknek, azok árváiknak és özvegyeiknek. Perczel Mór: Önök bántották a honvédeket ! Csanády Sándor: A honvédek részére, uraim, a kik életüket és verőket áldozták a hazáért és a nemzet jogaiért. A honvédeknek, a kik dicső tetteik által még ellenségeiknek rokonszenvét és becsülését is kiérdemelték a magok részére. Miután azonban a kormány ezt elmulasztotta, felkérem a t. házat, méltóztassék a kormányt oda utasítani, hogy a legközelebbi országgyűlésre egy, a honvédeket, azok árváit és özvegyeit nyugdíjazó törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. A jelenleg tárgyalás alatti nyugdíjazási törvényjavaslatot azonban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Plachy LajOS: T. ház ! Ha valakinek, tagadhatlanul csekélységemnek volna alapos oka a nyugdijakat ellenezni, és, t. ház, én még sem követem a boszu politikáját, mert ezt hazám elleni bűnnek tartanám, és azon politikát akarom követni, hogy szent kötelességemnek tartom lehetővé tenni azt, hogy fejedelmem a múltban adott szavát beválthassa, és sokkal jobban szeretem hazámat, mint gyűlölöm ellenségemet. Azért pártolom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház ! Én azzal kezdem beszédemet, a mivel az előttem szóló képviselő úr végezte, hogy jobban szeretem hazámat, mint ellenségemet gyűlölöm. Igen szép mondás, melyet mind a ketten egy harmadik igen t. hazánkfiától tanultunk. De nem hiszem, hogy itt igen helyesen alkalmazható ; legalább magamra nézve nem alkalmazható. Mert én azokat, a kiknek nyugdijairól a 2-dik szakaszban szó van, azokat, mondom, én ellenségeimnek nem tekintem, én sajnálom őket. Nem akarom büntetni, nem akarom jutalmazni. A mi magát az egész törvényjavaslatot illeti, abban egymástól egészen különböző két tárgy van. Egyik vonatkozik oly nyugdijakra, melyek a ma fenálló törvények értelmében közös nyugdijaknak neveztetnek, s melyek mint ilyenek ellen, miután azon törvény hozatott, azt hiszem, törvényesen senkinek kifogása nem lehet. Van azután szó egy másik tárgyról, van szó azokról, a kik nem esnek ezeknek sorába, a kik tehát közös nyugdijasoknak nem tekinthetők, azokra nézve, nézetem szerint, az országgyűlésnek kell határozni. Én tehát részemről az ellen, hogy valójában a törvény értcdmében közös nyugdijasokra nézve intézkedés történjék, semmit nem szólok ; de fentartom mindenesetre magamnak a 2-dik szakasz iránt elmondani nézetemet. Most pedig csak azt engedje meg a t. ház, hogy igenis, ha kötelessége a képviselőháznak teljesíteni a fejedelem igéretét, tehát akkor okvetlen kötelessége teljesiteni a nemzet igéretét is. (Aíalános helyeslés.) Elnök: Szólásra senki felírva nem levén, a kérdés az, hogy a közös nyugdijakról szóló törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgya-