Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) 19 s a mi az ország egységét jövendőre nagyon is sérti — e hatalmát bármi nemzetiségű congressusra átruháznia nem szabad: szintúgy nem tarthatom eléggé indokoltnak s az állam korszerű fogalmával megegyezhetönek a kisebbségi javaslat 4-dik szakaszában foglalt azon követelést, hogy minden nemzetiség megfelelő arányban legyen képviselve az országgyűlés felső házában, a központi hatóság fótörvényszékeinél, stb. Az] ily intézkedések helyet foglalhattak a középkor államaiban, melyeknek eredetileg hűbéri javadalmakkal és mindig hűbéri hatalommal biró hivatalai e jellegükből soha végkép ki nem vetkőzve, a politikai befolyásnak leghatalmasabb tényezőit képezték, s mint ilyenek, a kiváltságos osztályok, később pedig a vallásfelekezetek jogainak legerősebb biztositékául szolgáltak; de nem felelhetnek meg az ilynemű kikötések az ujabb államtan azon követelményeinek, mely a hivatalviselést államszolgálattá alakitva s annak minden addigi létezett korlátait megszüntetve, e részben csak a képesség mérvét ismeri el irányadóul, [Helyeslés) és nem felelhet meg különösen a felelős kormányzat elvének, a melyre nézve, ugy hiszem, közöttünk különbség nem létezik, de a mely hasonló korlátozást egyátalában meg nem tűr. Nem szükséges, ugy hiszem, hogy tüzetesen szóljak azon eltérésekről, miket az állani nyelvének és az egyes nemzetiségek nyelvének a törvénykezés, önkormányzás, közoktatás terén leendő használtatása körül, ugy a kisebbségi, mint a központi bizottság törvényjavaslata s az attól lényegileg el nem térő azon javaslat is, melyet Deák Ferencz tisztelt képviselőtársam benyújtott, feltüntetnek : mert egy államnyelvnek szükségét a kisebbség a íenidézett szakaszban nyíltan elismeri, de elismeri azt is, hogy ez nálunk czélszerüen csak is az ország többségét képező országos magyar nemzet nyelve lehet; és mert más részről bizton hiszem, hogy bármely idegen államnak í'érfia, elkezdve azon Belgiumtól, melyet Mocsonyi képviselő úr fölemiitett, de elmenve még Belgiumtól az Óceánon is át egészen Éjszak-Amerikáig, már azon latitude-et is, melyet a központi bizottság, még inkább azt, melyet Deák képviselő úr módositványa felállít, az egybevágó kormányzás mellőzhetlen kellékeivel megférő vonal legszélső határáig terjesztettnek itélendi. Ugy tudom, t. képviselőház, hogy nincsen a nemzetiségi követeléseknek előttünk ismeretes oly része, melyre nézve az álfalam előadottakban tőlem telhető szabatossággal felállított vezérelvek ha egyebet nem, legalább saját felfogásomat illetőleg a főelvekre nézve kellő eligazodást ne nyújtanának : mert azon részletekre nézve, melyek a t. képviselőtársunk, Deák Ferencz által benyújtott törvényjavaslat és a központi bizottság törvényjavaslata között léteznek, ezúttal kiterjeszkedni czélszerünek nem tartom, és constatálni csak az egyet kívánom, hogy az általam előadott elvek közt és azok közt, melyeket a két törvényjavaslat vall, lényeges különbség nem létezik. Vannak a részletekre nézve igen is fontos különbségek, de csekély nézetem szerint azokon áthaladni csakis a részletes tárgyalásnak feladata. Ennélfogva nem marad fen számomra egyéb, mint hogy t. barátomat, az előttem szólott képviselő urat a részben is kövessem, hogy a két törvényjavaslat között — mert szabad legyen Deák képviselő urnák javaslatát a gyakorlati eredményekre nézve összefoglalni azon javaslattal, a melyet a központi bizottság beadott — tehát ismétlem, a gyakorlati következményekre nézve saját igénytelen felfogásom szerint néhány rövid vonallal párhuzamot állítani megkísértsem. (Halljuk! Halljuk !) Szerintem az egyik— épen a kisebbségnek javaslata — a nagyobb nemzetiségek collectiv jogegyenlőségét állapítja meg; a másik kettő a már is létező jogegyenlőséget a hon minden polgárainak nemzetiségi érdekeire alkalmazza. {Helyeslése) Amannak alapján uralkodni fogok az egyes nemzetiségek töredékein ott, hol véletlenül absolut vagy relativ többségben leszek; emennek paizsa alatt védve leszek, még egyénileg' is , az egész ország területén, és nemzetiségi jogaim magna chartáját érvényesíthetem, mint az angol, vizén és szárazon. {Zajos helyeslés.) Az egyik szerint lehetnek localisált nemzetiségi tusák a szabad associatió terén, az egyes törvényhatóságok, a községek termeiben, de az esetleges tulcsapongások nem veszélyeztetik a békés szomszédokat. A másik szerint önakaratom ellen is részese leszek az államgépezet minden kerekzetében, még a legmagasabb fokozatokban is megörökített nemzetiségi küzdelmeknek, melyek a kölcsönös feszültséget, idegenkedést folyton szítva, elvégre is felemésztendik azt, a minek becsületes és eszes honpolgár minden partialis törekvését kell, hogy alárendelje: a salus publicát. {Zajos helyeslés.) Megengedem, uraim, hogy talán némi részben felette kedvező, más részben felette súlyos az ítélet, a mit az imént levonni kényszerittettem. De bátor vagyok enigazolásom végett t. ellenfeleimre hivatkozni a részben, hogy előzményeiben — szintúgy, mint az előttem szóló —• kizárólag objectiv szempontból igyekeztem kiindulni. Nem gyanúsítottam és jelenleg sem gyanúsítom sem az ő szándékát, sem bármely nemzetiség törekvéseit, sőt nyíltan elismerem, hogy ha valamely kérdésben, ugy az előttünk fekvőben felette nehéz szorosan