Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. ORSZÁGOS 1 én hozzám nem volt intézve. (Derültség). En, t. ház, meg vagyok gyó'ződve, hogy a t. belügyminiszter határozottan kivánja azt, hogy azok, kiknek észrevételeik vannak a törvény ellen, azokat itt előhozzák, mert a belügyminisztériumnál lesz alkalom azokat tekintetre méltatni. T. ház ! A legnagyobb és legjobb hatással volt az, mikor 1866, évben tavasz felé, Deák Ferencz Pest belvárosa mélyen tisztelt képviselője által tett inditvány következtében,a t.ház az erdélyi unió részleteit elhatározó törvényjavaslat kidolgozására bizottságott küldött ki. Ez épen akkor történt, mikor az erdélyi képviselők nagy része még a házba belépendő volt. Örömhír volt az azért, mert azt kellett következtetni abból, hogy a t. ház azon véleményt vallja, melyet Erdélynek lakossága mint reményt táplált, t. i., hogy emberi viszonyok, kivált, ha nem hóditás által szerzett polgártársakéi, megérdemlik, hogy alapos és kegyeletes tanulmányozásban és tekintetbevételben részesüljenek, és hogy másrészt a t. ház az egyformaságért a valódi egyenlőséget nem akarja föláldozni. Sajnálattal kell azonban mondanom, hogy azon bizottság nem csinált semmit, és pedig egy egész és háromnegyed éven át, még oly időben sem, mikor a t. ház nem igen volt elfoglalva, mert a nagyszerű kiegyezési mű sokszor vesztegelt, vagy nem igen akart haladni, vagy az al- és nagybizottságokban csak lassan ment előre. Én nem tudom, constituálta-e magát ezen bizottság? De azt szeretném tudni, ha létezik-e legalább egy ülésének jegyzökönyve ? és miért nem csinált semmit azon bizottság? miért nem tartott üléseket? miért nem tanácskozott? Nem volt-e elég felszólítás munkásságra, a maga Deák Ferencz igen tisztelt képviselő által tett inditvány és a t. háznak a véghezvitt választásokban kifejezett meghagyása, az ügy oly fontossága és egy egész ország várakozása ? E tanácskozásoknak pedig mindenesetre eredménye lett volna; ha nem is közvetlen, legalább abban, hogy azon öröm Erdélyben hiúnak nem mutatkozott volna, és hogy továbbá ezen tanácskozások következtében azon szép ország lakosainak érzelmei, kívánalmai, szükségei, institutio , kedves szokásai és sajátságai ismeretesek lettek volna, mind a bizottság, mind a nyilvánosság, mind az országgyűlés előtt és kitetszett volna, hogy az állam érdekében és azon czélnak, a melyet az unió-törvény kitűzött, eléréséért nem szükséges mindent eltörölni s uniformirozni, sőt hogy nem is lehetséges. A törvényhozás ezt méltányolta volna, mert csak egy korlátolt felfogás vagy egy administráló hivatalnok kommódsága nem akarja megérteni, hogy az emberi élet minden ágában és terén az egyféleséget egyátalában nem találhatni; de sőt a gazdag változatosság csak a létező szükségek kiLES. (December 1. 1868.) 251 folyása, és a merev egyformaság csak a szó legszorosabb értelmében vett államügyek, azaz : a pénz- és katonai ügy kezelésénél szükséges és czélirányos. E bizottsági tanácskozás az 1848. törvények értelmében volt történendő. Tudva van, hogy a kolozsvári országgyűlés 1848-ban a fent emiitett czélra egy bizottságot választott. Ez tanácskozott is, munkálatai az országgyűlés elé kerültek, és részint tárgy altattak, de még nem fogadtattak el. Már a parlamentaris rendszer szerint a bizottsági munkálatok, melyek el nem fogadtattak a ház által, olyba veendők, mintha nem is lettek volna, vagy legfeljebb mint anteactákat lehet azokat használni. Minekutána azt a bizottságot visszaállítani nem lehetett, a kormánynak feladata lett volna, annak helyét mással kipótolni. Nézetem szerint legjobb lett volna az erdélyi követekből bizottságot alkotni. De minekutána ez nem történt, legalább azt a bizottságot kellett volna felhasználni, mely Deák Ferencz érdemdús képviselő úr indítványánál fogva választatott; ez sem történt. Az 1848. unionalis törvényeket meg kell tartani szigorúan, úgymint határozva, illetőleg elfogadva vannak. A ki pedig azt másképen szeretné, — mert hiszem hogy vannak olyanok is, noha kevesen, kikre talál a franczia közmondás „l'appétitvient en mangeant", annak teendője, indítványt tenni: miszerint az 1848. előtt létezett két országgyűlés hivassák össze, hogy az uniót újból vegyék tárgyalás alá. Tudom, hogy ezt nem akarják. És az az oka, hogy az 1848-diki törvényt mind betű szerint, mind tartalmára, mind czéljára, mind indokaira nézve szorosan meg kell tartanunk. Abban pedig az áll: „hogy a kormány, melynek különben mindenben szabad initiativája van, az unió részleteit elhatározó törvényre nézve, egy erdélyi emberekből álló bizottság hozzájárulásához van kötve.* Ezen igen helyes törvényes rendelést annál inkább meg kell tartani, mivel egyrészt sok ember létezik még, ki az ismeretlen eredménytől fél, és annak tudata, hogy erdélyi embei a törvényjavaslat készítésére befolyást gyakorol, sokaknál megnyugtató: míg más részt egy már kész törvényjavaslat, kivált ha a kormánytól jött, igen bajosan elmozdítható, és különösen nagy tárgyaknál még bajosabban javítható ki amendement által. Tartsuk tehát ebben is magunkat szorosan a törvényhez, a mennyiben az unió keresztülvitele módjára nézve az initiativát meghatározza. Nincs mód ezen törvényt változtatni : mivel változtatni törvényt csak azon törvényhozó testületnek szabad, a mely annak hozatalába határozatilag befolyt. Az erdélyi országgyűlés, mely készítette, illetőleg elfogadta az unió törvényét, nem létezik. Ennél fogva nem létezik törvényhozás, mely azokat változtathassa. 32*
