Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

252 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) Tehát annyi ideig nem dolgozott, a bizottság. 1867-ben, hajói emlékszem, deczember 28-án, és pedig megint Deák Ferencz érdemes képviselő társunk fölszólására, egy lépés történt az unió tárgyában , a mennyiben tudniillik a kormány kinyilatkoztatta, hogy a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényczikk elkészítését továbbá is az arra választott bizottmányra bizza, de az unió-törvényjavaslatot maga akarja elkészíteni. Már most azt lehetett volna reményleni, hogy uj lendületet fog venni a dolog. Hiszem is, hogy e remény alapos volt, de sajnálnunk kell, hogy a kormány igen el volt foglalva. Ugy látszik, hogy a kérdés nem tetszett égetőnek. Erdély az országgyűlésen képviselve volt, és a központi kormány alatt áll. sőt még egy királyi biztossal is el volt látva. De léteznek mindig életi és jogi viszonyok, melyek hangosan kopogtatnak az ajtón, és melyek felett a bizonytalanság Damokles kardját soha büntetlen hagyni nem lehet. Id. Teleki Domokos gr. (elneveti magát.) Binder Mihály.- Kérem, én nem akartam fenyegetést mondani, és nincs, miért kaczagni a gróf urnák azon a mit mondtam; hanem azt hiszem, a viszonyok egészségesen és ugy. a hogy a közjó érdekében mindnyájan kívánjuk, nem fognak fejlődni, ha egyszer a bizonytalanságnak nem fognak végét vetni. Valahára érkezett egy törvényjavaslat, de mikor? Akkor, midőn az országgyűlés utolsó napjai jöttek el. Október 22-kén egy pesti német lap irt arról , hogy egy conferentia ült volna együtt és négy pontot állapított volna meg a készitendő törvényjavaslat alapjául. Nem tudhatni,kikből állott azon conferentia és kinek megbízásából ült együtt. De azt nem fogja senki állithatni, hogy azon conferentia az emiitettem, az egyesülési törvény értelmében létesítendő bizottmány helyét pótolhatta. Ez talán két-három nappal azután történt, midőn itt a k épviselőházban, a perrendtartás tárgyalása alkalmával, a szebeni főtörvényszék dolgában felszólaltam és azon figyelmeztetést koczkáztattam, hogy az unionalis törvény végleges elkészitése előtt az erdélyi törvényeken változtatni nem lehet. — Kevés idővel később ugyanazon pesti német lap egy egész törvényjavaslatot tett közzé, melyet aztán tán három héttel ennekelőtte a kormány a ház elé is terjesztett. Azon törvényjavaslat tartalmából és alakjából ugy tetszik nekem, hogy az hirtelen, azaz rövid idő alatt készült. Még azonkívül az a körülmény is hozott engem azon gondolatra, hogy, miután a kormány a törvényjavaslat mellé a bizottság tanácskozásait — a magyarországi képviselő urak felvilágosítására — nem tudta mellékelni, azt vártam volna, hogy legalább egy motiváló jelentést mellékelt volna hozzá, melyből kitűnt volna: miféle különbségek vannak az ősi történelmileg kifejlődött erdélyi és a magyarországi alkotmány közt, és mely erdélyi viszonyokat kell eltörölni, az unió törvényekben kitűzött czél elérése végett? Mert jogot csupán az üres egyformaságért eltörölni, elvenni, nem okos, de nem is szükséges. És e törvényt most kell tárgyalnunk, a midőn az országgyűlés utolsó napjait üli, és a t. ház alig végezheti azokat, melyek a rendes igazgatást eszközlendők és biztositandók. A t. ház és az egész országgyűlés a kiegyezkedés nagy művét keresztül vitte. Örömmel vettünk részt abban hazafiságunknál fogva, és a monarchiához való ragaszkodásunknál fogva; ezen ; tény biztosítja az uniót is. Hogy ezzel mit mon| dok, az leginkább megértendi, a ki tudja, hogy a ! budget készítése, mely az állami közigazgatás min| den ágára a legnagyobb befolyást gyakorolja, az I országgyűlés kezében van. Hiszem, sokan fogják azt ellenvetni, hogy valami autonómiára gondolok Erdélyben. Nem tagadom, hogy nekem ugy látszik, mintha lennének némely tárgyak, melyeken Erdélyre nézve változtatást nem kellene tenni, és éppen a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, igazolja véleményemet, mert az is érintetlenül hagy némely tárgyakat. Ha a t. ház csak a kiegyezést, és a rendes munka, budget st. efféle mellett mé ! kiegyezéshez tartozó belső kérdéseket megoldotta volna , nagy munkát vitt volna véghez. Nem is fogja senki helyeselni, hogy at. ház most tárgyakkal is elhalmoztatik. Oly időben élünk, hol törvényeket nem lehet fentartani, ha a nép szükségének nem felelnek meg; és rósz törvények, a mellett, hogy nem tartathatnak meg, még azonkívül ellenkező roszat is szülnek. Óvakodjunk tehát a törvény készítésében valamit elsiettetni; óvakodjunk í különösen egy törvényt elfogadni, mely, mint már | helyesen mondatott, provisoriumokat csinál, jogoi kat ismer el, de azokat az arra egyedül illetékes | kézből elveszi, és annak rendezését más hatalom kezébe akarja tenni, mely a hírhedt „freie Hand"hoz igen hasonló felhatalmazást meghosszabbítja, és utoljára tulajdonkép nem rendezi azt, a mit rendezni feladata volna. A törvényjavaslat oly hiányos, hogy azt a tárgy nagyságánál, az idő rövidségénél, és a t. ház igen elfoglaltatásánál fogva nem is lehet amendirozni. Ennélfogva pártolom Rannicher képviselőtársam indítványát, és csak azon egy óhajtásomnak vagyok bátor kifejezést adni, hogy valamint én itt különösen szász érdekekről nem szóltam — mivel ez a részletekhez tartozik — bár más se tette volna ezt. De miután ez már megtörtént, csak egy megjegyzésre felelek. Tisza László t. képviselőtársunk azzal akart minket vigasztalni, a comes-választási jog eltörlése felett, hogy hiszen a székelyekkel se