Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) 24B javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés.) Bohatielu Sándor: T. ház! Látva az ingerültséget, íuelylyel délelőtt a tárgyalás folyt, hallva a gyanúsításokat egy erdélyi igen t. képviselőtársunk részéről, melyekkel illeti azokat, kik a törvényjavaslat ellen felszólalnak, sokáig tűnődtem, vajon beleharapjak-e e keserű almába, beelegyedjem-e ezen törvényjavaslat vitatásába? Végül győzött a kötelesség. Kötelességemnek tartom, ezen, hazánkra, hazánk minden fiára annyira fontos törvényjavasíatróli nézeteimet röviden, s azon őszinteséggel előadni, a mely sajátságom, azon komolysággal beszélni, melyet a tárgy fontossága igényel. (Halljuk!) Legelőször is, uraim, kinyilatkoztatom, hogy sem nem kívánom az 1848-diki kolozsvári I. törvényczikk törvényességét megtámadni, sem törvényessége mellett szót emelni; nem támadom meg egyfelől azért, mert 1848-ban ennek hozatalában részt vettem, részt vettem pedig lelkem egész mélyéből, mert óhajtottam az uniót ; másfelől azért, minthogy most is nagyon óhajtom, de óhajtom, hogy unió, egyesülés legyen a szivekben, egyesülés legyen a közös érdekekben, s a közös érdekek kapcsa tarts i ftn az uniót, s nem a törvény rideg betűje : kötelességemnek tartom nézeteimet, őszintén a Magyar- és Erdélyország egyesülésének részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslatra nézve előadni. (Halljuk!) T. ház! Én ezen törvényjavaslatot nem tartom minősítve arra, hogy alapján eléressék az általam forrón óhajtott czél, hogy az egyesülés a szivekben s az érdekekben legyen, nem csak a törvényben. Nem tartom pedig minősítve, mert először: a mit nagyon szerettem, s óhajtottam volna, hogy benne legyen ezen törvényjavaslatban, t. i. tekintet legyen az erdélyi lakosság nagy többségének — értem a román nemzet fiait — azon óhajtására, hogy nemzetiségűk elismertessék, s a törvényben biztosíttassák, nincs ezen törvényjavaslatban. Ezt pedig annyival inkább óhajtottam volna, mennyiben egyfelől az 1-ső szakaszban, a már Erdélyben tettleg létező 3 országos nemzet jogosultsága implicite benne foglaltatik; óhajtottam volna annyiban, mennyiben tudom Erdélyben a román nemzetnek százados küzdelmeit, s tudom, mily fájdalmas érzés keletkezett 1848-bao, midőn az unióról szóló I. törvényczikk alkottatott, hogy tekintetbe nem vétetett annak százados óhajtása, 8 reményének fonala épen akkor metszetett ketté, midőn kilátásba volt helyezve, hogy ezen százados óhajtása teljesülni fog, mennyiben az 1848-diki május 29-ére Erdélybe összehívott országgyűlés, több teendője között királyi propositióban az erdélyi román nemzet egyenjogúsításáról szóló törvény hozatala is elrendeltetett volt. De ha fájdalKÉPV. ír. NAPLÓ 186% XI. mat okozott 18*8-ban ily remény ketté metszése: annyival nagyobb fájdalmat okoz ma, miután Erdélyben a román s a három ottani más nemzet jogegyenlősége tettleg fenáll. Másodszor nem találom kielégítőnek ezen törvényjavaslatot azért is, mert jól lehet az egyéni jogegyenlőséget elvileg elismeri , mindazáltal ezen jogegyenlőség nincs keresztülvive a részletezésekben, így már a 3-dik szakaszban, a hol a képviselő választásáról van szó, fentartja a három erdélyi, eddig kiváltságos nemzetiség külön jogait annyiban, mennyiben a három területnek három alapra van fektetve a képviselőválasztás jog-a, míg a székely földön átalános szavazás vau. (Nincs!) Minden székely választó! (Ha nemes!) Addig a megyékben s a Királyföldön más elvek vannak. De különösen nem pártolhatom ezt az intézkedést annyiban, mennyiben eleje van véve e paragraphus által, annak, hogy bár a jövő országgyűlésen lehessen Erdély népképviselet alapján képviselve, a törvényhozásban. Nem pártolhatom azért is, mert nem akarnám, hogy most, midőn a részletezésről hozunk törvényt , ezen törvéuy épen oly fájdalmakat okozzon, a minő fájdalmakat okozott 1848-ban j az I. törvényczikk. Ha ugyanis 1848-ban egy j pár hónapot késtünk volna ezen törvényczikk ! hozatalával, s elébb hoztunk volna törvényt a román nemzet egyenjogúságáról, akkor meg lettek volna az erdélyiek tökéletesen nyugtatva, s az unió nemcsak a törvényben, hanem a szivekben lett volna, s bizonyosan testté vált volna. Uraim,hallottam itt észrevételt, hogy ha nem lett volna balázsfalvi gyűlés... A balázsfalvi gyűlés nem az unió ellen nyilatkozott. A balázsfalvi^gyülés ugy nyilatkozott, hogy az unió be ne hozassák addig, mig a román nemzet egyenjogúsága ki nem mondatik, s az a törvényhozásba nem fog befolyni. De, uraim, ezen törvényjavaslat még azon Ígéreteknek sem tesz eleget, a miket az 1865-ki országgyűlés föliratában Hosszú t. képviselőtársunk indítványára kilátásba tettHallottam itt egyik igen t. képviselőtársunk részéről, hogy e kérdés tökéletesen meg van már érve. Meg van igenis érve Magyarországon, meg van érve Erdélyben a lakosság egy részénél; de nincs megérve s nem nyilatkozott, nem adatott alkalom a lakosság nagy részének a nyilatkozásra — értem román vérrokonaimat — ugyanazért óhajtanám, hogy minekelőtte ezen törvény meghozatnék, Erdély és Magyarország viszonyának részletes szabályozására, hallgattassák meg Erdély lakossága. Uraim, ez nem idegen eszme a magyar törvényhozásban. Alig néhány héttel ezelőtt, midőn a nevelésügyi törvény forgott szőnyegen — pedig az nem oly fontos kérdés, mint ez, akkor is 32